Szent Mónika ünnepéhez kapcsolódóan augusztus 22-én, szombaton tartották meg a keresztény édesanyák Szent Mónika-közösségeinek országos találkozóját Pakson, a Jézus Szíve-templomban, „Lelkem Istenben lel nyugalmat, segítség csak tőle jön” (Zsolt 62,2) mottóval.
Az eseményen az ország 75 plébániájáról több mint 900 fő vett részt – édesanyák, nagymamák, sőt néhány édesapa is. A Szent Mónika Közösség paksi találkozójára a Felvidékről és Vajdaságból is érkeztek résztvevők, illetve a Teréz Misszió tagjai is meghívást kaptak.
Az egybegyűlteket a házigazda, Kürtösi Krisztián paksi plébános köszöntötte, aki 2016 óta a Szent Mónika Közösség lelkivezetője.
Szűz Mária, a Világ Győzelmes Királynője ünnepe alkalmából az imanap a dicsőséges rózsafüzér titkainak átelmélkedésével kezdődött, majd a keresztény édesanyák litániáját imádkozták el, példaképük és védőszentjük, Szent Mónika közbenjárását kérve.
Ezt követően Gazdag-Fejes Margit művészettörténész a Jézus Szíve-templom történetét és értékeit ismertette. A templom rekord gyorsasággal épült fel 1901 tavaszán, és még abban az évben fel is szentelték.
A lelkinap csúcspontja a délelőtti hálaadó szentmise volt, melynek főcelebránsa Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora volt. A szentmisén tizenhárom pap koncelebrált. A püspök örömét fejezte ki, hogy ilyen sokan eljöttek a találkozóra.
A szentmise olvasmánya Ezekiel próféta könyvéből szólt, a babiloni fogság idejéből, amikor Isten bizonyos értelemben „elhagyja Jeruzsálemet”, ahol a babiloniak fosztogatni kezdenek, majd lerombolják. A próféta azonban megjövendöli, hogy Isten nem feledkezett népéről a száműzetésben sem, visszatér a templomba, és azt örökre lakóhelyévé teszi. „Egy-egy ilyen alkalommal, amikor imádkozni jöttök össze, különlegesen életre kelnek ezek a szavak. Évről-évre megtöltötök egy templomot, és aztán egész évben, hol vágyakozva, hol könnyezve élitek a mindennapjaitokat. Aztán egy másik helyen ugyan, de jó visszatalálni a közösséghez, hozva a sok-sok eseményt – bajt, nehézséget, reményt és örömet –, ami az elmúlt évben történt. Ez a különleges körforgás azoknak az életében is ott van, akikért imádkoztok:
Ez az az ígéret, ami a fogság idején a választott népnek szólt, és különleges erővel szólal meg számotokra is, amikor itt a templomban, az imádság katedrálisában megfogalmazzuk azt, amit mi szeretnénk. De az imádság ennél több is, hiszen egyszer csak észrevesszük, hogy Isten színe előtt vagyunk. A könnyeink ilyenkor átalakulnak: először rólunk szólnak, az elveszettségünkről, de aztán egyre inkább arról, aki ránk talál, akinek jelenlétét örömmel fogadjuk el. Ezek az imádság nagy pillanatai: olyanok, mint egy »újraindított reaktor« az ember szíve mélyén.
A püspök ezután arra bíztatta az édesanyákat, hogy forduljanak mindannyian a Mennyei Atyához és Krisztushoz.
„Ha a Mennyei Atya iránti tiszteletünk a helyére kerül, akkor a legjobb úton vagyunk ahhoz, hogy Isten legkisebb gyermekeit is szeressük.
Martos Levente Balázs arra is felhívta a figyelmet,
A püspök felidézte saját gimnazista éveit, és hogy hogyan ismerkedett meg Szent Mónikával. Amikor messze az otthonától hiányoztak neki a testvérek és az édesanyja, a ferences atyák arra biztatták, gondoljon Szent Mónikára, aki szeretettel imádkozott a fiáért. Amikor aztán nem sokkal Mónika halála előtt Ostiában újra találkoztak, anya és fia imádságban együtt szemlélték a boldog jövendőt. „Az élet természetéhez tartozik, hogy a fiatal útra kel, el akar szakadni.
Homíliája végén a püspök atya ezt a kérdést tette fel az édesanyáknak:
„Miközben hordozzátok e látomás szépségét, az egység és a kibékülés reményét, tudtok-e erőt meríteni ahhoz, hogy elfogadjátok, elhordozzátok, megerősítsétek a következő nemzedék egészen másféle útjait?
Délután P. Forrai Tamás Gergely SJ egyetemi lelkész a szív, a család és a világ békéjéről tartott előadást.
Tamás atya az elején rövid csendre és lelkiismeret-vizsgálatra szólította fel a híveket, és az alábbi kérdések átgondolására kért: „Milyen békére vágyom? Béke van-e az otthonomban, az országban? Kivel és mivel szemben van békétlenség a szívemben? Mit tudok tenni a békéért?”
„Jézus békét akar adni. De nem úgy, ahogyan a világ adja. Jézus békéje más. A keresztény béke nem azt jelenti, hogy nincs konfliktus, hogy szélcsend van, hogy mindenben egyetértünk” – fogalmazott. A bibliai béke, a shalom eredeti jelentése a teljességet, egységet, épséget, rendezettséget fejezi ki, mely Isten teremtett rendjében jelenik meg. Közösségben azt jelenti, hogy működik a rendezettség, igazságosság mindenki felé. „Jó lenne keresni ezt a fajta békét” – figyelmeztetett a jezsuita, hozzátéve, hogy a békétlenség érzése abból adódik, amikor hasonlítgatunk, amikor arra figyelünk, hogy mások mit gondolnak. Ha azonban ezen túl tudunk lépni, akkor történik valami: félretesszük az előítéleteket, és letisztítva tudunk nézni a saját lelkiismeretünkre. Ilyenkor működik a Szentlélek.
Emlékeztetett arra is, hogy
Hogyan lehet evangéliumi alapon működő közösséget és országot építeni? – tette fel a kérdést az előadó. „Keresni kell a nagyobbik jót! A társadalmi béke nem azt jelenti, hogy nem beszélünk a különbségekről. A meghallgatás a béke alapvető feltétele, kifejezi, hogy kíváncsi vagyok arra, mi van a másikban, mi az, ami fájó neki? Mindnyájunkban működik Isten Szentlelke, így tudunk elindulni egymás és a béke felé.
„Szent Mónikának is ez a tapasztalata – tette hozzá. Ez a kitartás, az anyai imaháttér az, ami mindig megadta a szabadságot Ágostonnak. Mónika jelen volt, kitartóan imádkozott, úgy fejezte ki a reményt, hogy bízott Istenben. Ha valakiért imádkozom, meghallom-e a Lélek szavát? Mónika rá tudott hagyatkozni Istenre, hűséges tudott lenni.”
Az előadó felhívta a figyelmet, hogy a keresztény embernek bizonyos értelemben foglalkoznia kell a politikával is, mert meg kell értenünk a gyorsan változó világot, melyben a keresztényeknek mindig a remény erejét kell hordozniuk. A Szent Mónika Közösség is fel tud vállalni ilyen szolgálatot.
Tamás atya ezután újra elcsendesedésre hívta a hallgatóságot, majd egy békére hívó rövid imával zárta előadását: „Uram, adj olyan békességet, ami nem gyávaság, hanem bátorság. Segíts az úton, hogy béketeremtő emberek lehessünk.”
A délutáni program egy tanúságtétellel folytatódott arról, hogy hogyan tudtak fiatal édesanyákat megszólítani és belőlük egy lelkes, aktív közösséget alakítani a Nógrád megyei Patakon.
A nap során két gyönyörű vers is elhangzott Simorjay Emese színművésznő előadásában Túrmezei Erzsébet A harmadik, illetve Aranyosi Ervin Az ébredés hajnalán című költeménye.
Az imatalálkozó szentségimádással, a Jézus Szíve litánia elimádkozásával és szentségi áldással ért véget.
A találkozó résztvevői emlékként egy Szent Mónika-ikon másolatát vihették haza, melyet Babák Krisztina, a pécsi Piusz (Jézus szíve-) templom közösségének vezetője készített.
Szöveg: Vereckeiné Rajkai Piroska
Fotó: Tömör Balázs
Forrás: Szent Mónika Közösség
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
