Augusztus 5. és 9. között 40 család – 80 szülő és 120 gyerek részvételével zajlik a Szombathelyi Egyházmegye családtábora a Velem határában fekvő Novákfalva üdülőfaluban. „Legyünk mindig úgy Jézus körül, hogy belekapaszkodunk, ő nem hagy magunkra minket, a mi feladatunk, hogy megfogjuk a kezét” – mondta Fekete Szabolcs püspök a tábornyitó szentmisén. A tábor első napjába nyertünk betekintést.
Érkeznek a résztvevők, nagy a sürgés-forgás. Sokan ölelve üdvözlik egymást, élénk beszélgetés zajlik. Megtörténik a regisztráció, a családok beköltöznek az ősmagyarokról elnevezett kis házakba, és már kezdődik is a szentmise.
Fekete Szabolcs szombathelyi segédpüspök a főcelebráns; koncelebrálnak paptestvérek az egyházmegyéből.
A püspök homíliája az olvasmány és az evangélium alapján adott útmutató tanítást a családoknak. Mózes, Áron és Mirjám vitájából kiindulva a békesség értékére mutatott rá: el kell viselnünk egymás bogarait, hogy közösségben, odafigyelésben teljenek a tábori napok.
Meg kell értenünk, hogy nem lehet mindenki az első helyen, és fontos a másodhegedűs szerepe is, ahogy azé is, aki egy kis részfeladatot végez egy-egy dolog megvalósításában. Minden egyes szereplőre gondolni kell, és mindenkinek a maga helyén kell tennie a dolgát.
Fekete Szabolcs Benedek püspök arra buzdított, a tábor napjaiban gondolja mindenki végig, vajon a helyén van-e, nem szorít-e a cipő, vagy nem túl nagy-e a kabát, és teszi-e ott a dolgát, ahol van.
Az evangéliumból Péter és Jézus párbeszédét emelte ki. Elmondta, Székely János megyéspüspöktől kapott egy szentképet ajándékba, amelyen ez a jelenet látható. Rácsodálkozott arra, hogy a művész két jobb kézzel ábrázolta Pétert, elgondolkodott, és így fordította le üzenetét:
„Ments meg, Uram!” – kéri Péter Jézust. A legfontosabbat kéri. Jézusba akar kapaszkodni. Merjünk mi is belé kapaszkodni, kérjük mi is, hogy mellette maradhassunk. Tudjuk, nincs család nyomorúság nélkül, el tud torzulni az életünk. Legyünk mindig úgy Jézus körül, hogy belekapaszkodunk. Ő nem hagy magunkra minket,
Gyöngyös Balázs nagykutasi plébános, a Szombathelyi Egyházmegye családreferense, a tábor egyik szervezője mutatja be az elkövetkező négy napot, a szervező családpasztorációs bizottság koncepcióját.
„A háromévente megrendezett eseményen idén 40 család, közel 200 résztvevő van együtt. A programokat úgy építjük fel, hogy azok szóljanak a szülőkhöz mint házaspárhoz, a család egészéhez és a gyerekek, ifjak minden korosztályához. Fontosnak tartjuk, hogy a szülőknek legyen saját idejük is, hogy tudjanak táplálkozni, épülni, legyen idejük foglalkozni a kapcsolatukkal – ezt kapcsolatépítő foglalkozások segítik.
Emellett figyelünk arra, hogy a gyerekek tartalmasan töltsék az időt; a programokon kézműveskedhetnek, sportolhatnak, együtt játszhatnak. Ezeket a foglalkozásokat a középiskolásaink tartják.
Délutánonként pedig biztosítunk szabadidőt, hogy a család együtt is tudjon mozogni. Az estékre olyan programokat kínálunk, amik a családnak élményt adnak.”
Kiemelt a lelkiség, mindennap van szentmise, reggeli és esti imádság. Van éjszakai szentségimádás és zarándoklat is. Előadást tart három püspök, Székely János, Fekete Szabolcs és Varga László” – vázolja a programot Gyöngyös Balázs.
A családreferens elmondta: a tábor az egyházmegye családpasztorációjának kiemelt programja. A szervezés a családpasztorációs bizottság feladata, amely két papból és öt házaspárból áll. „Azért tartjuk háromévente, hogy legyen ünnepi jellege, várják, készüljenek rá a családok” – teszi hozzá.
Évente lelkinapra hívják össze a családokat, és bekapcsolódnak a családpasztoráció országos kezdeményezéseibe; igyekeznek kapcsolatot tartani a plébániai családcsoportokkal, a lelkiségi mozgalmakkal. „Ezen a téren van még mit tenni” – mondja Gyöngyös Balázs. A családreferens szerint sikerült kialakítani egy erős alapot, amelyre lehet építeni. A táborban részt vevő családok kovászként vannak jelen településeiken.
Kéry Henriett az egyik szervező, a családpasztorációs bizottság zalaegerszegi képviselője. Kiemeli a tábor közösségépítő jelentőségét.
„Sok a visszatérő család, de mindig vannak újak is, és örömmel tapasztaljuk, hogy ők is visszatérők lesznek, mert megérzik, hogy jó együtt. A tábor segíti, hogy megismerjük egymást ebben a nagy területű, Kőszegtől Lentiig terjedő egyházmegyében.” Henrietta másodszor vesz részt a táborban: „Nekem felér egy lelkigyakorlattal” – mondja. A szervezésbe besegít férje és lányai is. „Örülök annak, hogy a nagyokra nemcsak mint gyerekvigyázókra van szükség, hanem vannak külön nekik szóló programok” – teszi hozzá.
Fekete Szabolcs Benedek püspököt arról kérdeztük, mivel tudja ma leginkább erősíteni az Egyház a családokat. „Azt gondolom, a személyes találkozás mindenek előtt van. Amikor egymás örömeiről meg nehézségeiről is tudunk beszélgetni, kötetlen módon. Erre a tábor során is figyelünk, biztosítunk több óra szabadidőt. Ezek a kötetlen beszélgetések kis tanúságtételek.”
A püspök szerint a családpasztorációban a keresztény értékek őrzésére, megtartására kell buzdítani. „Legyünk büszkék arra, hogy Krisztushoz tartozunk. Ne szégyelljük, hogy hűségesek vagyunk, hogy több gyermeket vállalunk, hogy fogyatékkal élő gyermekkel áld meg minket az Úristen, hogy azt is elfogadjuk mint Isten ajándékát.
Mind a hitelesség, mind a tanúságtétel nagyon fontos.
Szent Pál írja, a reményben legyetek derűsek. A kereszténység nem megsavanyodott emberek közössége, hanem derűs embereké, és közösségük így vonzó. Szeretném, ha a templomainkban is így lenne jelen egy keresztény, hogy ott legyen általa a remény derűje.”
Az Éger család tagjai – Csaba, Marcsi és gyermekeik: Boróka, Ábel és Benedek – Szombathelyről érkeztek a táborba. Harmadszor vesznek részt a családtáborban.
Azt fogalmazták meg: fontos, hogy legyen az embernek helyi közössége, és a tábor jó lehetőség, hogy hasonló értékrendű, hittapasztalatú embereket ismerjenek meg, ahol meg tudják osztani egymással az életüket.
Csaba és Marcsi szerint is nekik mint elkötelezett családnak küldetésük van. „Itt megerősödünk missziós küldetésünkben, és feladatunk, hogy ezt megéljük a munkahelyünkön, olyan találkozásokban, amik nem a hit, az Egyház köré szerveződnek, és tanúságot tudjunk tenni a cselekedeteinkkel. Álljunk oda, segítsünk, kérdezzük meg, hogy van, törekedjünk arra, hogy egyénként és családként is olyan életet éljünk, hogy egy kérdőjel megjelenjen: »Hát ezek miért pont így élnek?«
Az Egyház nem áll külön a családtól, a családjaink az Egyház. Kölcsönösen – nekünk laikusoknak és klerikusoknak – fel kell ismernünk, hogy az Egyház mi vagyunk, a mi életünk, a mi hitünk, a mi tanúságtételünk jelentik az Egyház építőkövét. A klerikusok pedig adjanak át a feladatokból, felelősségből, szavazzanak bizalmat a kezdeményezéseinknek, és egymást erősítve tudjunk közelebb lépni Krisztushoz.” Marcsi hozzáteszi: „A kölcsönösség nagyon fontos. Nem csak azt kell nézni, miben erősít minket az Egyház, nekünk is látni kell, mi mivel építjük az Egyházat, mit tudunk tenni a papjainkért, a közösségekért.”
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
