Talán nem véletlen, hogy bármennyire igyekeztem, nem sikerült karácsonyi filmet választanom az idei kínálatból. A bugyutaságot, debilitást, pátoszt és olcsó humort eleve kerülöm, ezért a tévéműsor kevés reményt nyújtott. Az online térben pedig csak nyomasztó, felkavaró történetekre akadtam.
És talán az sem véletlen, hogy pont szenteste érkezett a Netflixre Leonardo DiCaprio és Jennifer Lawrence főszereplésével az a film, amelynek műfaji megjelölése vígjáték, de én inkább apokaliptikus szatírának nevezném. Nem tökéletes alkotás – például feleslegesen hosszú, tele van idegesítő vágásokkal és szájba-rágós klisékkel – mégis hatott rám, mert remekül passzol a mögöttünk álló évhez, amely egy komplettrémálom volt. Mind a cím: Ne nézz fel!, mind az alcím nagyon találó: „Based on truly possible events” – vagyis, hogy a film valóban lehetséges eseményeken alapul. Miért ne történhetne meg, hogy egy óriásüstökös közeledik felénk, és tudósok kiszámítják, hogy hat hónap múlva elpusztítja a bolygót? Hogyan reagálna erre az emberiség? Mit tennének a világ csúcspolitikusai, ha össze kellene fogniuk? Mennyire befolyásolhatják üzleti érdekek, illetve üzletemberek a döntéshozókat? A forgatókönyv állítólag már a pandémia előtt kész volt, ezért gyakorlatilag egymással párhuzamosan zajlott a forgatás és alakult a jár-ványügyi helyzet, amelynek kezelése sokban hasonlít a képernyőn látottakra. A globális fenyegetéssel nem törődő, saját, kicsinyes céljait néző vezetés, a véleményformálóvá előlépő közösségi média, az agymosott tömegek, az Elon Musk-jelenség, a celebvilág, meg úgy általában az emberi nyáj ostobasága jelenik itt meg. Csak sajnos túl sok a humoros jelenet ahhoz, hogy valóban komolyan vegye az átlagnéző a film társadalomkritikáját, azaz pont a tálalással van baj. Ez azonban nem a rendező, Adam McKay ügyetlenségének következménye, mert ő nyilván minél közérthetőbben akarta megmutatni, merre is tart a mai világ. Ezért tömték tele világsztárokkal, a kisebb szerepeket is nagy nevek játsszák – ami szintén nem használ a mondanivalónak, mert a néző nem tud elvonatkoztatni attól, hogy ismert arcokat lát. A feketehumorba oltott társadalomkritika az egyik legnehezebb filmes műfaj, sokan belebuktak már. Ám minden negatívum ellenére McKay stábjának sikerült feltartani azt a bizonyos görbe tükröt, sokak fejébe szöget ütni, mert sokan beszélnek, írnak, gondolkodnak a filmről, és talán kritikusabban szemlélik az őket körülvevő világot.
Nem tudni, mi vár ránk 2022-ben. Bár a tudósok minden tőlük telhetőt megtettek és megtesznek, és bár eddig is komoly eredmények születtek a járványkezelésben, a háború végső kimenetele egyelőre bizonytalan. Csak egy biztos: a világ már sosem lesz a régi. Most nagyon sok múlik azokon a bizonyos döntéshozókon. Nem mindegy, hogy saját anyagi és hatalmi pozíciójukat erősíteni hivatott, saját hasznukat mindenek fölé helyező emberek, vagy rátermett vezetők állnak egy-egy ország élén. A Ne nézz fel! című film legérdekesebb tulajdonsága, hogy ha nem érted meg, akkor pont rólad szól. Már elnézést a tegezésért, de mindannyian egy hajóban evezünk, vagy legalábbis többről nem tudok ezen a háborgó tengeren.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
