Egyszerre két rendezvény helyszíne is volt a hétvégén a Nagykaposi Magyar Ház. Sokan várták már a lassan hagyományossá vált őstermelői és kézműves piacot. A ház hátsó udvarrészén kialakított vásártéren az idén első alkalommal lehetett válogatni a portékák között.
Gabri Rudolf, a Magyar Házat működtető Nagykapos és Vidéke Társulás elnöke az összegyűlteket arra buzdította, hogy a szép időt kihasználva örüljenek egymás társaságának. Marasztalásra szólított mindenkit: nem csak azokat, akik alig várták, hogy láthassák a Házban A Szakkör program csoportjainak kézműves alkotásaiból nyíló kiállítást, de azokat is, akik inkább kulináris élményre vágytak. Először sütöttek ugyanis itt helyben kovásszal készült kenyereket.
Csinos kis kemencével bővült a közelmúltban a már eddig is kellemes melegséget árasztó, esztétikus, hangulatos udvar fedett része. Takaros férfikezek készítették elő kenyérsütésre a „kis búbost”, bemelegítették, felügyelték, pontosan úgy, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
Aki a piactérre betért, a megjelent tizenhét kézműves közül rögtön a csodabogyós, berkenyésék standjánál kezdhette a kóstolót. A környéken rengetegen ismerik már készítményeik jótékony hatását. Ahogy mindenkit, aki kézműves termékét becsülettel, szívvel-lélekkel készíti, úgy őket is öröm és megelégedés járta át, visszajáró vásárlóik pozitív visszajelzéseit hallva. Akadtak persze most is olyanok, akik eddig még nem hallottak sem a csodabogyóról, sem a homoktövis jótékony hatásáról a gyógygomba kivonatról meg még kevésbé…
A bodrogközi levendulafarm és méhészet sem első ízben volt jelen. Mondanom sem kell, hogy az illatos termékeik iránt sokan érdeklődtek. A levendula természetes illata és zamata még egyik mézüket is átjárja – nagy kedvence kicsiknek, nagyoknak egyaránt.
Hiába, a házi, kézzel gyúrt, nyújtott, metélt tészta az igazi, keresik is az ínyencek. Külön öröm azzal találkozni, hogy nagyanyáink örökségét fiatal, ügyeskezű kézművesek is tovább viszik.
Aki a nyűgökkel, gondokkal, bajokkal terhes hónapokat netán önmagát egy vidám ékszerrel megajándékozva szerette volna feledni, kedvére válogathatott az egyedi darabok között.
Az alábbi képen jegyzetei között épp azt kereső hölgy, vajon mikor készíthette az egyik kliense által felidézett savanyú-édes kecsupot, első alkalommal árulta finomságait a vásáron. Csípős, pikáns vagy épp selymes ízkavalkád lekvárban, csatnyiban egyaránt, bőven volt miből kóstolgatni, válogatni, haza is vinni.
Ettől a nyugdíjas hölgytől megtudhattam, hogy kislány kora óta szeretett horgolni. Ma már szinte senki nem kér tőle horgolt terítőt, pulóvert, ruhát. A kor kívánságaihoz alkalmazkodva vidámabbnál vidámabb amigurumi figurákat horgol, ezeket még mindig szeretik és keresik is a szülők. A mellette lévő standon a vásár legfiatalabb kézművese látható precízen meghorgolt kis kosárkáival, tárolódobozaival.
A kézi festéssel díszített vászontáskák, pólók sem tucatdarabok voltak.
A Házban nyílt kiállítás 12 csoportvezetőjének egyike volt Haraszthy Mária, aki kézművesként árulta is újonnan készült gyöngyös ékszereit.
Nem, a hamuban nem pogácsa sült…
Dél körül ki is vették az első megsült kenyereket. Csak elhanyagolható szépséghibaként kezelte mindenki az enyhén kormos felületet, az ízélményen ez mit sem rontott.
Az első bubikemencés kenyér illatát valószínűleg egész Kistárkányig lehetett érezni, ha még onnan is eljöttek megkóstolni…
Ilkoék sürögtek, forogtak, szorgoskodtak. Sajtos, tejfölös, fokhagymás lángosukról volt, aki lemaradt. Olyan viszont nem akadt, akinek ne ízlett volna.
Praktikus vásári szomszéd a mádi sajtmester. Ha elfogy a lángosra a reszelni való sajt, 30 dekáért átugorhatunk hozzá. Visszajáró kézművese a nagykaposi rendezvényeknek.
Délidőben a friss kenyérrel finom gulyást is fogyaszthattak az asztalhoz leülők.
Szép számban jöttek el a dupla rendezvényre. Mindenki felszabadultan mosolygott, élvezte a vidám, fesztelen vásári kavalkád hangulatát. Volt, aki meg is jegyezte: élvezzük mindezt, amíg lehet, ki tudja ki és mikor szab majd megint mindennek határt…
Két Ung-vidéki barátnő. Jól megfértek standjaikon egymás mellett portékáik – az újrahasznosított textilekből készült táskák és a pillanat varázsa alatt megszületett festmények….
….amelyekből több is elfogyott, akár pillanatnyi döntés eredményeként.
A gyerekek szórakoztatásáról a Nagykaposi Magyar Óvoda pedagógusai gondoskodtak. A ház utca felé eső részén lévő játszóházat is belakták pár óra erejéig az apróságok. A legkitartóbbak egész ebéd utánig maradtak, alig akartak kiszállni a kis bicikli-autóikból.
Távozáskor ez a kis tündér édesanyját fűzte, vajon megveszi-e neki a kiszemelt amigurumi figurát…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
