Egyelőre nem ismert, hogy az ENSZ felhívásában van-e utalás arra, hogy a gabona eladásából származó bevételt miként költhetik el, van-e kikötés vagy garancia arra vonatkozóan, hogy fegyvert nem vásárolhatnak belőle. Nem mindegy ugyanis, hogy a nehéz helyzetben lévő ország lakosságához jut-e a bevétel vagy a fegyverexportőrökhöz – mutat rá Földi László.
Ogyesszai kikötőben gabonát töltenek egy ukrán hajóra – splash247.com
Moszkvából küldött üzenet, amelynek címzettje az Európai Bizottság Brüsszelben. Másolatot kap: az ENSZ főtitkára New Yorkban, a NATO-parancsnokság Brüsszelben és a Fehér Ház Washingtonban. A levél tartalma (kivonat): Kérjük az Európai Unió illetékes vezetését, az Oroszország ellen bevezetett embargó részleges feloldását hagyja jóvá. A Németországba irányuló orosz földgáz szállítására adjon engedélyt, hiszen az ipar földgáz-felhasználásának hetven százalékát biztosította békeidőben az orosz–német kétoldalú megállapodás. Amennyiben az energiahiány miatt a német gazdaság válságos helyzetbe kerül, az kihatással lesz az Európai Unió valamennyi országára. Ez nem érdeke Oroszországnak, amely Európa részének tekinti magát, és érdekelt abban, hogy a recesszió elkerülje a világgazdaságot. Mielőtt bárki a címzettek közül azt feltételezné, hogy Oroszország önös üzleti érdekből kéri az ellene bevezetett földgázra vonatkozó embargó részleges feloldását, sietünk kijelenteni, hogy a jelzett földgázkontingens felvásárlására India és Kína is benyújtotta igényét.
A levélre adott brüsszeli válasz: Nem.
Néhány nap elteltével Moszkvába érkezik üzenet, melynek az ENSZ-főtitkár és Törökország elnöke a feladója. Másolatot kap: az Európai Unió Bizottsága Brüsszelben és a Fehér Ház Washingtonban. A levél rövid tartalma: az ENSZ főtitkára felszólítja Oroszország vezetését, tegye lehetővé, hogy Ukrajna az orosz hadsereg által ellenőrzött fekete tengeri kikötőkből gabonaszállítmányokat indíthasson útnak ukrán és nemzetközi tulajdonban lévő hajókon. Mivel Ukrajna Oroszország mellett az egyik legnagyobb gabonaexportőr a világon, fontos, hogy a gabonából hiányt szenvedő importőr országok hozzáférjenek az ukrán árukhoz. (Az orosz–ukrán gabona a világ termelésének harminc százalékát teszi ki, melyet a háborús körülmények ellenére is megtermeltek, learattak és most eladni kívánnak, ami megjegyzendő körülmény.) Oroszországnak garantálnia kell – szól az üzenet további része –, hogy a hajókat ne érhesse fegyveres támadás a kihajózásuk során.
Orosz válasz a verdiktre: Rendben.
Megszületett a megállapodás az ukrán gabonaexport újraindításáról
Jelentős mennyiségű élelmiszer kivitele előtt nyílik meg az út Odessza, Csornomorszk és Pivdennij kikötőkből.
Nem a kétféle hangnem és arra adott reakció összevetése az érdekes. Ezek magukért beszélnek. Sokkal fontosabb a hátterükben felsejlő spekuláció. Történetesen az, hogy Oroszország saját stratégiai érdekéből kiindulva szinte körömszakadtáig ragaszkodik ahhoz, hogy háború ide vagy oda, meg tudja őrizni európaiságát, és ne kelljen történelmi értelemben, nem földrajzilag elfordulnia a kontinenstől. Még akkor sem, ha ellenségei, Washingtonnal az élen erre elképesztő erőfeszítéseket tesznek, az olaj- és gázembargóval elfogadhatatlan áldozatvállalást követelve háromszázmillió uniós polgártól is.
A gabonaszállítás engedélyezése ügyében küldött felszólítással összefüggésben néhány fontos körülményre érdemes kitérni. Sokáig nem volt világos, hogy az ENSZ miként fogja ellenőrizni az üresen visszafelé, újabb szállítmányok berakodására érkező hajókat. Végül Törökország vállalt kötelezettséget a hajók átvizsgálására, mert érdekelt a gabonaimportban. De van még egy rendkívül fontos kérdés, amely nyitott maradt. Egyelőre nem ismert, hogy az ENSZ felhívásában van-e utalás arra, hogy a gabona eladásából származó bevételt miként költhetik el, van-e kikötés vagy garancia arra vonatkozóan, hogy fegyvert nem vásárolhatnak belőle. Nem mindegy ugyanis, hogy a nehéz helyzetben lévő ország lakosságához jut-e a bevétel vagy a fegyverexportőrökhöz. Ki és milyen módon fogja ezt ellenőrizni? Mert ne feledjük, mi, európaiak és mások is számolatlanul küldjük Ukrajnába a segélyszállítmányainkat a háború sújtotta lakosság támogatására. És nemcsak támogatjuk az ukrán társadalmat, hanem az onnan menekülőket befogadjuk, és egész Európában mindenféle kedvezményt adunk nekik, még a luxusjárművekkel érkező „szenvedőknek” is. Ezen körülmények mellett groteszk fordulat lenne, ha mindeközben a „búzáért fegyvert” szindrómát kellene megélnünk.
A megállapodást követően azonban rakéták csapódtak az odesszai kikötőbe, megtorpedózandó az egyezséget. És persze mindkét főváros, Kijev és Moszkva is elhárítja a felelősséget. Ráadásul az sem kizárt, hogy most kivételesen mindkét fél igazat mond, azaz nem felelősek a támadásért. De nézzük, milyen érvek szólnak a felek igaza mellett és ellen! Az orosz vezetésnek egyáltalán nem lehet érdeke, hogy megakadályozza a gabonaszállítást. Egyrészt, mert ez látványosan eltér az eddigi narratívától, vagyis attól, hogy az oroszokkal nem szabad egyezkedni és pláne kereskedni. A NATO-tag Törökország bábáskodását a megállapodás fölött – ami nem is csoda, hisz a 85 milliós ország gabonaimportjának nyolcvan százaléka származik Oroszországból és Ukrajnából – Moszkvában úgy értékelik, Törökország stratégiai partnerük lehet a NATO-bővítés – Finnországról és Svédországról lévén szó – megakadályozásában. A Kreml ezért is engedi az ukrán búza zavartalan szállítását. Fontos tétel az is, számtalan tapasztalat bizonyítja, hogy az oroszok nagyhatalmi allűrrel bőven megáldottak, ami miatt nehéz megállapodni velük, de ha sikerül, többnyire betartják az aláírtakat.
Természetesen Kijev is lehetett volna ama bizonyos rakétáknak az elindítója, hogy ezzel a provokációval fokozza Oroszország negatív megítélését. Mert jelenleg csak és kizárólag az elvetemült orosz agresszor képét vizionálja a világ közvéleményét befolyásolni képes média nagy része. Viszont saját gabonája értékesítésében mégiscsak érdekelt Ukrajna, mert szüksége van az érte kapott bevételre, és mert betakarítható volt a termés.
Akkor viszont ki adott tűzparancsot?
Könnyen lehet, hogy egy harmadik érdekkör, melynek nincs ínyére a kialakult konfliktusos helyzet konszolidálása. A fantáziánkat szabadjára engedve jó néhány jelölt sorrendbe állítható lenne. Egy megnevezhető ellenérdekelt azonban bizonyosan létezik. Az Azov-sereg, a szélsőséges, minden idegszálukkal a harcot folytatni akaró „európai ISIS”, mely még akkor is egész Európa területén katonai aktivitást fog mutatni, amikor már Kijev és Moszkva ünnepélyesen aláírta a majdani békemegállapodást.
Földi László, a Védett Társadalom Alapítvány elnöke
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
