Erdélyi hallgatónak köszönhetően menekült meg sok diák a január végi tűzesetben, amely a Károli Gáspár Református Egyetem budapesti, Ráday utcai kollégiumában történt. A magyarfenesi Lengyel Anna a segélynyújtásról, az isteni gondviselésről beszélt a Krónikának.
„Az első dolog, ami eszembe jut a tűzesetről, az a gondviselés, hiszen olyan sokan megmenekülhettünk” – fogalmazott Lengyel Anna.
A Kolozs megyei Magyarfenesről származó lány számos diáktársát értesítette a helyszínen arról, hogy tűz ütött ki a Károli Gáspár Református Egyetem budapesti, Ráday utcai kollégiumában, amely január 23-án leégett.
Mint lapunknak kifejtette, nagyjából egy időben vette észre néhány bentlakóval a fehér füstöt, és a folyosóra kilépve egy hatodéves teológus közölte velük, hogy tűz ütött ki.
„Elszaladtam a poroltóért, és meg akartuk keresni a tűz forrását, de hamarosan olyan tömény és fekete lett a füst, hogy semmit sem lehetett látni. Így elkezdtük az embereket értesíteni, sorra bekopogtattunk minden szobába. A diákok közül sikerült mindenkit kimenekíteni, és az volt a csodálatos, hogy a legtöbben egyből komolyan vették, rögtön reagáltak, és kimentek az épületből” – részletezte a BBTE Református Tanárképző Karának harmadéves diákja, aki jelenleg Makovecz-ösztöndíjjal tanul Magyarországon. Hozzátette, tanév közben több mint 160 ember lakik a bentlakásban, de a vizsgaidőszak miatt sokan hazautaztak, ezért körülbelül 80 ember tartózkodhatott a kollégiumban.
Rendszeres vendége volt az intézménynek az a 45 éves férfi, aki életét vesztette a tűzben. A tanulók hozzá is bekopogtattak, de valószínűleg nem vette egyből komolyan a figyelmeztetést.
Lengyel Anna elmondta, ő néhány másodperccel később indult el az utolsó diákokhoz képest, akik kimenekültek az épületből.
A szándékos gyújtogatás következtében leégett kollégium jelenleg lakhatatlan, a bentlakókat rendőri kísérettel, sisakban és maszkban kis időre visszaengedték, hogy összeszedjék a megmaradt tárgyaikat. Az erdélyi hallgató szerint a legfelső szint károsodott a leginkább, a második emeleten – ahol ő lakott – is nagy kár keletkezett, az első szinten pedig nem volt tűz, viszont a tömény füst és a korom oda is eljutott, illetve az oltáskor a víz tönkretette a sok elektromos eszközt.
„A meneküléskor volt bennem egy olyan gondolat, hogy vissza kellene menni a telefonért, laptopért, iratokért, de egy másik gondolat ezt úgymond megsemmisítette. Úgy érzem, hogy ez nem a saját hiúságom volt, hanem az a szeretet, hogy a társaimat előbbre tartom, és ez nem egy emberi jellemző, hanem Isten jelenléte volt” – mondta Lengyel Anna. Hozzátette, lelkileg nem viselték meg nagyon a történtek, mivel nagyon gyorsan belátta azt, hogy több oka is van a hálára.
– mutatott rá az egyetemista.
Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »
