Bagi Sándor lelki üdvéért utolsó papi szolgálati helyén, Nagymányokon november 10-én celebrált gyászmisét Felföldi László pécsi megyéspüspök a jelen lévő papsággal. A szertartáson jelen volt Mayer Mihály nyugalmazott pécsi megyéspüspök is.
A szentbeszédben Csősz István nyugalmazott lelkipásztor, címzetes prépost, tiszteletbeli kanonok búcsúzott paptestvérétől, akit a templomhoz közeli temetőben helyeztek örök nyugalomra.
Alig két héttel Gyurosovics Mihály temetése után újra lelkipásztortól búcsúzott a Pécsi Egyházmegye. Bagi Sándor tiszteletbeli esperes, nyugalmazott plébános életének 80., áldozópapságának 56. évében 2025. november 2-án szentségekkel megerősítve elhunyt.
Felföldi László megyéspüspök rövid köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy Bagi Sándor atya a halála előtti vasárnap az ige és az Eucharisztia asztalánál még átvehette az Úrtól azt, amiben hitt és amiben remélt. Halála órájában pedig a rózsafüzér maradt a kezén – mondta a püspök.
Csősz István búcsúbeszédében arra emlékezett vissza, amikor Cserháti József korábbi pécsi megyéspüspök a győri szeminárium teológia tanáraként megszólította a kispapokat, arra kérve őket, hogy aki szívesen jönne missziós szolgálatra a Pécsi Egyházmegyébe, azt nagy szeretettel várja. Bagi Sándor igent mondott.
Abban a korban mondott igent a papi hivatásra, amikor „A múltat végképp eltörölni” volt a sláger, és ennek az eltörlendő múltnak meghatározó része volt a hit, a vallás, Egyház és kereszténység, amikor a hivatalos ideológia istentagadó volt. Ebben a közegben mondott igent azért, hogy a krisztusi örömhír hirdetésére adja az életét.
Szabolcsból került a Pécsi Egyházmegyébe, távolra a családjától. De otthonra lelt választott egyházmegyéjében és a papi közösségben, ahol megtapasztalhatta a krisztusi üzenet valóságát. Egy paptestvére mondta róla, emelte ki beszédében Csősz István atya, hogy nem volt nagy társasági ember, de jó kedélyét, humorát, paptestvérekkel való jó viszonyát végig megtartotta.
A hosszú évek papi szolgálata sok mindent hozott számára: örömöt, sikert, nehézségeket, amikkel a mindennapi harcként meg kellett vívnia, de élete végéig szolgálni akart és szolgált. Nyugdíjasként és akkor is, amikor a gyógyíthatatlan betegség kikezdte egészségét.
Szolgált, miközben vívta a harcát és ebben a hősies harcban és a betegséghordozásban mutatta meg igazi arcát. Élete utolsó pillanatáig végezte azt a papi szolgálatot, amit 55 évvel ezelőtt vállalt. Igaz papi lelkülettel készült az örök hazába és a szentségekkel megerősítve mondhatta a halálnak, hogy: „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” (1Kor 15,55)
Halála előtti estén még elimádkozta a zsolozsmát a kórházi ágyon, majd elaludt, hajnalban pedig átment az örökkévalóságba. Bízunk benne, hogy Sándor atya megtalálta a neki készített helyet annak a Jézus Krisztusnak a közelében, akinek a szolgálatában állt élete végéig, és elmondhatta neki szemtől szemben a hálaadás szavait, mely a gyászjelentésén is olvasható: „Hálát adok, Uram, teljes szívemből, összes csodádat elbeszélem. Ujjongok és örvendezek benned, nevedről szól énekem, fölséges Isten!” (9. zsoltár) – zárta búcsúbeszédét Csősz István.
A gyászmisét követően a helyi általános iskola kisdiákjai álltak sorfalat a koporsónak és a temetési menetnek. Bagi Sándor tiszteletbeli esperes, nyugalmazott plébánost a nagymányoki temetőben helyezték örök nyugalomra.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
