A teljesség igénye nélkül, néhány gyorsan rögzített kép erejéig felidézhető pár, a Székelyföldet és Háromszéket egyaránt érintő tegnapi mozzanat, eseménysor. Értékelhetők az elhangzott üzenetek, beszédek, ám mindenekelőtt érdemes köszönetet mondanunk román ajkú ismerőseinknek, barátainknak, távolabbi polgártársainknak üdvözlő, jóindulatú szavaiért. Ezek minden hivatalos állásfoglalásnál, nyilatkozatnál lényegesebbek, hiszen környezetünkből, életterünkből hangzanak el, s az efféle gondolatok alapozzák meg az emberibb, a normálisabbnak tekinthető életet.
Térségünk kiemelt vendége, a Kézdivásárhelyre látogató, ott beszédet mondó Sulyok Tamás magyar köztársasági elnök azt hangsúlyozta, „március 15-e a szabadság és a magyarság egységének az ünnepe, amikor magyarok milliói egyet mondanak és egyet gondolnak a piros-fehér-zöld kokárdák és lobogók alatt Kézdivásárhelytől Sopronig, Clevelandtől Sepsiszentgyörgyig”. A román államfő, Nicușor Dan első alkalommal küldött ünnepi üzenetet a magyaroknak, hangoztatva, a kommunizmus bukása után mennyire fontos volt e közösség hozzájárulása a demokratikus értékrend megtemetéséhez, illetve az ország európai és euroatlanti irányultságának megőrzéséhez. Utóbbi egyfajta köszönetnyilvánításnak is tekinthető, hiszen egyértelműen elnökválasztási győzelmére utalt, a romániai magyar szavazók ugyanis félmilliónál többen támogatták. Belegondolni sem érdemes, milyen hatalmi viszonyulást vont volna maga után bármelyik hazai, szuverenista és magyarellenes jelölt győzelme, mint ahogy egy esetleges nacionalista kormánykoalíció is bármit megtenne azért, hogy betiltsa, átírja március tizenötödikei ünnepségeinket, melyek, miként Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere is rámutatott, nem tekinthetők magától értetődőknek, hiszen nem volt mindig így.
Végül, de nem utolsósorban érdemes elismerő szavakat mondani a fiataloknak, diákoknak, mindazoknak, akik verssel, dallal, tánccal, jelenléttel nemesítették ünnepségeinket. Cselekedetük egyszerre megható és példaértékű: Sepsiszentgyörgy egyesített kórusában és a színpadon egyaránt remekül, felejthetetlenül teljesítettek, de bizonyára mindenütt helytálltak. Ők a zászlóvivők, ők a ma márciusi ifjai, nélkülük nincs már sem ünnep, sem megidézett forradalmi hangulat, hiszen, mint Szároz Tünde, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum díjnyertes szónoka fogalmazott, a szabadság akkor él, ha életben tartjuk… Hát ebben segítsünk nekik, bátorítsuk őket két márciusi ünnep között, s támogassuk identitásuk formálódásában, megerősítésében is, hisz ezáltal nem csupán helyben maradhatnak, hanem helyükre is kerülhetnek…
Sepsiszentgyörgy ünnepi színpadán a Kincskeresők Néptáncegyüttes. Fotó: Albert Levente
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
