A Szombathelyi Egyházmegyében nagy hagyománya van, hogy éjszakai zarándoklattal emlékeznek Boldog Brenner Jánosra vértanúságának előestéjén, december 14-én Szentgotthárdon. A 67. évforduló alkalmából tartott megemlékezésen Székely János megyéspüspök elmondta, már formálódóban vannak annak a templomnak a tervei, amely annak a pajtának a helyén épül, ahová meggyilkolása után Brenner Jánost behúzták.
Legnyugatabban fekvő városunkban a Nagyboldogasszony-templomtól és a máriaújfalui templomtól is indultak zarándokok Rábakethelyre. Az utóbbi zarándokcsoport élén Székely János szombathelyi megyéspüspök haladt, kezében Brenner János ereklyéjével.
A rábakethelyi templomban tartott szentmisén Császár István, a győri szeminárium spirituálisa mondott szentbeszédet. Kiemelte: a győri szeminárium kiváló jellemzést adott Brenner János atyáról, éppen ezért sem akkor, sem ma nem értik sokan, miért kellett fiatalon és borzalmas körülmények között meghalnia.
Mit csinálsz Uram, Isten? – hangzik a kérdés. Erre a választ Brenner János atya már az újmisés jelmondatában megadta: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik!”
A szónok – Brenner Jánosra vonatkoztatva – Márai Sándorral együtt vallja: élet lesz a vérből.
Császár István szentbeszédét meghallgathatják ITT.
A szentmisét követően a zarándokok végigjárták a vértanúság útját, azt az utat, amelyet Brenner János atya is megtett halála estéjén.
A zsidai emlékkeresztnél mondott rövid beszédében Székely János püspök iemelte: formálódnak annak a templomnak a tervei, amely magában foglalja annak a pajtának a területét is, ahová Brenner János atyát meggyilkolása után behúzták. Ennek az épületnek – a tervek szerint – része lesz az a pajtaajtó is, amelyre a vértanú pap holttestét fektették.
Imádkozunk, hogy az a fény, amely Brenner János életében ragyogott, amelyet megfogalmaz a jelmondata: „Lángolj és világíts!”, a mi életünket is betöltse – fogalmazott a főpásztor.
A zarándoklat a zsidai kápolnában szentségimádással ért véget.
Zsida felé csalta el a fiatal papot egy fiú azzal a hamis kéréssel, hogy a nagybátyja haldoklik a községben, és menjen el hozzá, lássa el szentségekkel.
Brenner János emlékére a szombathelyi székesegyházban is szentmisét mutattak be december 14.-én.
Az erről szóló beszámoló ITT olvasható.
*
Mind a mai napig nem lehet pontosan tudni, mi történt azon az 1957. december 14-éről 15-ére virradó éjjelen. Csak mozaikdarabok állnak rendelkezésünkre – a gyanúsítottak, elítéltek vallomása, valamint néhány szemtanú visszaemlékezése és a nyomok –, melyek alapján Kahler Frigyes jogtörténész rekonstruálta a történteket.
Szemtanúk elmondása szerint december 14-én nagy jövés-menés volt Szentgotthárdon. A tanácstagok részére baráti estet rendeztek, és ezzel egy időben volt a rendőrségi bál is. A rábakethelyi sírásó, miközben másnapra, egy fiatal halott temetésére készítette a sírhelyet, egy bőrkabátos csoportot látott a templom és a temető körül. A plébános pedig Farkasfára ment, karácsonyi gyóntatásra, és az éjszakát egy családnál töltötte, mert másnap reggel ő misézett ott.
Éjfél körül egy tizenhét éves fiatalember zörgetett be a plébániára azzal a kéréssel, hogy súlyos beteg nagybátyját kellene ellátni a szentségekkel. Brenner János átment a templomba, nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével a dombtetőn keresztül vezető koromsötét gyalogúton elindult Zsida felé. Útközben többször megtámadták, de sikerült elfutnia. Végül a feltételezett beteg háza közelében kapták el. Ez is azt bizonyítja, gyilkosai tudták: Brenner János komolyan veszi hivatását. Ezért várták a megadott címen. És ott, nyakában az Oltáriszentséggel, harminckét késszúrással megölték. A boncolási jegyzőkönyvből azt is tudjuk, hogy a nyelvcsont és a gégeporc szarvainak többszörös törése volt látható a holttesten. Ezt fojtogatással nem lehet előidézni, a sérülés úgy keletkezett, hogy ráléptek a nyakára, megtaposták. A reverendához tartozó fehér papi galléron talajnyomok voltak, és egy cipőtalp körvonala is kirajzolódott rajta. Nemcsak megölni akarták, hanem meggyalázni is.
A nyomozás színjáték volt csak, mindenki gyanúsított volt, még a plébános is. Végül egy embert a járási és megyei bíróság halálra ítélt, majd a Legfelsőbb Bíróság felmentette őt. Később azt a fiút ítélték el, aki Brenner Jánost kihívta a plébániáról.
„Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28) – Brenner János újmisés jelmondata papi életének is vezérgondolata volt. Ezzel a lelkülettel élt és halt meg Krisztusért és a rábízottakért. Rövid, de Istent szerető élete alatt minden a javára vált, még (vagy legfőképpen) a halál is, hiszen az ő vére is a kereszténység magvetése. „A jó pásztor életét adja juhaiért.” Brenner János ezt tette: életét adta egy nem létező betegért, életét adta hivatásáért, Krisztusért. Minden áldozatra képes volt. Nem félt a fenyegetéstől, az üldözéstől.
A gyilkosság okát keresve több vádat is felhoztak a fiatal lelkipásztor ellen a nyomozás során (féltékenység, embercsempészet), amit rábizonyíthatnak, de nem találtak senkit, aki rosszat mondott volna róla. A nyomozás végén valaki megjegyezte: „Lefolytatták Brenner János szenttéavatási perét!” Mindenki előtt nyilvánvalóvá vált az Isten ügyét hűségesen szolgáló, tiszta lelkű, becsületes pap élete. Nem embercsempész volt, hanem emberhalász…
Brenner Jánost hívek tízezreinek jelenlétében avatták boldoggá 2018. május 1-jén Szombathelyen, az Emlékmű-dombon. A szentmise főcelebránsa Angelo Amato bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa, szónoka Erdő Péter bíboros, prímás volt.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
