Aligha akad olyan ember, akit ne érintett volna valamilyen módon a világjárvány. Akik nem tapasztalták meg közvetlenül annak egészségügyi hatásait, azok is kénytelenek voltak elszigetelődni embertársaiktól, rosszabb esetben tágabb családjuktól, elvesztettek egy-egy ismerőst, barátot. És ez még a kisebbik rossz, hiszen emberi életek lettek a járvány áldozatai, családok élete változott meg gyökeresen. Ez utóbbiak közé tartozik a Bodrogközben élő L. Ildikó családja is, akik nagyon megszenvedték a koronavírus következményeit!
„Minden azzal kezdődött, hogy édesanyám kolléganőjének férje megfertőződött. Ám a felesége nem vonult karanténba, hanem néhány napon át még munkába járt. Azután ő is pozitív lett. Édesanyám is egyre rosszabbul kezdte érezni magát. Fejfájás, végtag- és izomfájdalom gyötörte, általános gyengeség vett rajta erőt. A teszt nála is egyértelműen kimutatta a fertőzöttséget. Köhögni kezdett, napról napra erősebben. Végül már feküdni kényszerült. Február 9-én kihívtuk hozzá a gyorsmentőt.
Bevitték a tőketerebesi Covid-osztályra. Azonnal oxigénterápiának vetették alá, hiszen az oxigén szaturációja vérében 84 alá csökkent. Képtelen volt kommunikálni, gyakorlatilag semmit sem tudtunk róla, ráadásul előbb én, majd kislányom is pozitív lett, így karanténra kényszerültünk.
Édesapám mindig egészséges ember volt, nem is hagyta el soha magát. Egy háztartásban éltünk, és ő is megbetegedett. Hol lázas volt, hogy meg hőemelkedésről számolt be, így töltött el otthon egy hetet. Csakhogy állapota nem javult, hanem egyre rosszabbul érezte magát. Végül a gyorsmentő őt is Tőketerebesre szállította. Egy ideig édesanyámmal egy szobában feküdt. Hamar kiderült viszont, hogy számára nem elegendő az oxigénterápia, a vérnyomása is gyors emelkedésbe kezdett, végül az orvosok úgy döntöttek: elaltatják és lélegeztetőgépre kapcsolják. Sajnos, ettől sem lett jobban, pedig még plazmaterápiát is alkalmaztak nála, végül március 4-én azzal hívott bennünket a kórház, hogy édesapámat elveszítették. Azon a napon, amikor számunkra lejárt végre a karantén. Édesanyámmal már nekem kellett közölnöm a rossz hírt. Anyukámat március 8-án engedték haza a kórházból, de hamarosan újra visszakerült, ezúttal már Királyhelmecre. Ott sikerült olyan állapotba hozni őt, hogy ma már otthon lehet. De a post-Covid tünetei azóta is gyötrik. Tüdeje 50 százalékos kapacitással működik, 4-5 m megtétele után fullad, a tüdőgyógyászt rendszeresen látogatja. Hazakerülése után pánikrohamok gyötörték, mert folyton attól rettegett, hogy megfullad. Hozzátenném: szüleim mindketten idén készültek nyugdíjba, anyukám februárban, apukám márciusban. Édesanyám hamarosan 21 napos gyógykezelésre megy a Magas-Tátrába, ettől reméljük a gyógyulását. A csodával határos módon a 90 éves nagymama, aki szintén velünk lakik, megúszta a fertőzést, minden tesztje negatív lett.”
A királyhelmeci Juhász János családja is megtapasztalhatta a fertőzés következményeit.
Előbb ő, majd a felesége, végül felnőtt lányuk is pozitív lett. A betegség felesége szervezetére hatott legsúlyosabban, aki végül a helyi kórház Covid-osztályán kötött ki. Kiderült, tüdeje mindössze 30 százalékban működik. Oxigénterápiát kapott, egy hetet töltött az osztályon. A feleség után a férj is kórházba került, hiszen annyira legyengült, hogy 10 m megtételétől már elfáradt, végtelen gyengeség jellemezte. Ő 4 napot töltött kórházban. Elmondása szerint nem azért került haza, mert rendbejött, hanem azért, mert az ágyára nála súlyosabb állapotban lévő betegek vártak. Lányuk otthon vészelte át a Covidot. Ami pedig a post-Covid tüneteket illeti, feleségének azóta elkezdett hullani a haja, állandó szédüléssel él, a tüdőorvost is rendszeresen látogatja a tüdején maradt apró hegek miatt. Jánosnál, aki azóta egy térdműtéten is átesett, post-Covid szindrómaként az orvos szívritmuszavart állapított meg.
A szaglásával azóta is gondjai vannak. Lányuk sem úszta meg a fertőzést következmények nélkül, a mai napig étvágytalanság gyötri, amely abból adódik, hogy minden szagot és ízt végtelenül büdösnek érez.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
