“Elesett, elesett a nagy Babilon” /Jelenések könyve 18:2/

“Elesett, elesett a nagy Babilon” /Jelenések könyve 18:2/

A Mennyei Jelenések könyve az Újszövetség egyetlen prófétai műve, mely történetiségében, stílusában, jövőbe mutató látásában egészen egyedülálló, varázslatos, kifejező szépségű isteni kijelentés. 20 éve tartottam róla igehirdetési sorozatot, és nagy örömmel láttam egy év múlva egy műteremben, hogy az istentiszteleteken jelenlévő Huszár István Európa-hírű festőművész megfestette a hallott sorozatot, sajátságos képi világában láthattuk a “A nagy Babilon bukását”.

A “nagy-Babilon” gyűjtőnév, egyfajta fogalom, mely kifejezi a gonosz birodalmát. Gondolhatunk akár a rég volt Babiloniára, Egyiptomra, Rómára, vagy akár a Szovjetunióra. Közös bennük, hogy totalitárius rendszerek. Ebben a kategóriában nem beszélhetünk emberi jogokról, holmi demokráciáról, szabadságról. Ebben a világban csak az erő, a fegyver és a hatalom nyelvén értenek.

Február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Az erről szóló Fekete könyv leírja, hogy világviszonylatban fennállása alatt 100 millió áldozatot követelt a marxizmus-leninizmus eme haladó eszméje a börtönökben, akasztófákon, internáló-táborokban, kirekesztettségben, félelemben, megalázottságban. Számok, melyek mögött ott kell látni az ördögi világ kiagyalóit, működtetőit, haszonélvezőit.

Babilónia mint gyűjtőnév és fogalom kifejezi a gonosz birodalmát, mely Isten nélkül embertelenné vált. 1981-ben Reagan amerikai elnök küldött egy Bibliát Brezsnyevnek az akkori SZKP főtitkárának és ezeket a sorokat húzta alá benne, amit én is idéztem. Vagyis megjövendölte a Szovjetunió bukását, ami 10 év múlva be is következett.

A növények egymásra épülő láncolataikkal segítik egymást. Az oroszlán csak egy gyenge gazellát ejt zsákmányul, a maradékot ott hagyja a sakáloknak, keselyűknek, semmit nem zár széfbe. Egyedül az ember vált önpusztítóvá, önzővé, zsarnokká. Örök Kain ma is, aki puszta irigységből öli meg testvérét Ábelt, hogy aztán kifoszthassa egyéni vagy közösségi méretekben. A kommunizmus és a kommunista az ember történelmi termékének a legalja. Szolzsenyicin vagy Rózsás János könyveit olvasva borzadva adunk igazat a költőnek.

Hírdetés

Reményik Sándor nagy erdélyi költőnk írja egy versében:

“Egy istenarc van eltemetve bennem.
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, miképp került a mélybe.”

/Istenarc/

Illyés Gyula pedig már a tényeket írja le az Egy mondat a zsarnokságról című halhatatlan művében.
Olvasmányaimon túl örökre beleégett lelkembe Istenfélő és hazaszerető honfitársaim egy-egy vallomása, akik személyes beszélgetéseikben elmondták, hogy mit tett életükkel, egészségükkel, hitükkel, reménységükkel, békességükkel, szerelmükkel, szabadságukkal, országukkal, vagyonukkal a kommunizmus. Ukrajna bányájában Sári Albertnéval, Irkutszkban Gombos Gyulával, Moszkva alatt Nagyapámmal, Szamosújváron lelkésztestvéremmel.

A Bibliában ünnepélyesen jelenti be az angyal az örömhírt mint egykoron karácsony éjjel, hogy elesett, leomlott a nagy Babilon. A romokon szeretnénk felejteni, de máig kísért a múlt félelme.

Elmaradt az elszámoltatás 1990-ben és 2010-ben is és ott ülnek a rendszer haszonélvezői a törvényhozásban, csúcsparazitaként a pénzvilágban, egyházi méltóságban a legjobb helyeken. Ma már urak és menedzserek ők, akik soha nem fogják hallgatni, főleg nem érteni Illés Lajos zeneszerző: Szemétdomb című számát, melyet Ő írt, Ő énekelt és Ő élte, míg bele nem halt hulló könnyei között ott Csíkszeredán a búcsú-koncerten szeretett székely-magyarjai között 2005-ben.

Mohácsi László lelkipásztor

szebbjovo.hu


Forrás:szebbjovo.hu
Tovább a cikkre »