Az ellenzéki összefogás újabb fontos állomáshoz érkezett, hat pontban lefektették a közös kormányzás alapjait. Így most már nemcsak a közös indulás kereteit határozták meg, de egy esetleg kormányváltás utáni időszakra is van terve a pártoknak. A régen várt ellenzéki vízióról, annak várható sikeréről kérdeztük Pék Szabolcsot, az Iránytű Intézet elemzőjét. Interjú.
Alig két héten belül az ellenzéki pártok nemcsak a közös indulás garanciáit, de a közös kormányzás alapelveit is meghatározták. Innentől vége a mateknak, a közös lista több szavazót hozott, mint amit eltaszított?
Erre a pontos választ természetesen csak a választás másnapján lehet megadni, mégis a jelenlegi felmérésekből látszik, hogy az ellenzéki szavazók nagy többsége szimpatizál vele, illetve a pártnélkülieket is vonzza. Hozzá kell azonban tenni, hogy a különböző intézetek között is vannak különbségek a kapott adatokat tekintve, valamint a kérdésfeltevés mikéntje is meghatározza a válaszadást. Továbbá látni kell, hogy ez még csak egy elképzelt helyzetre való rákérdezés, gyakorlatában, működés közben még nem láthattuk az ellenzéki összefogást. Ezek a tényezők mind torzíthatják a mért adatokat, ezért a helyzet közelről sem egyértelmű,
ám a számok alapján mégis talán azt mondhatjuk, a közös indulás jelen állás szerint inkább hozott a konyhára, ennek a nyereségnek a mértéke a vita téma.
A decemberi megállapodásban több konkrétum is szerepelt, többek között az új alkotmány, az új választási törvény, a köztársasági elnökről szóló népszavazás, illetve az ügynökakták nyilvánosságra hozása, valamint az Európai Ügyészség. Mennyire erőteljesek ezek a célkitűzések, mennyire lehetnek népszerűek?
A célkitűzések ambiciózusak, népszerűek is lehetnek, mégis úgy gondolom, nem feltétlenül ezek fogják meghatározni, ki hova húzza az x-et 2022-ben. Úgy vélem, Orbán Viktor személye és a hozzá való viszonyulás, illetve a gazdasági válság mélysége lehet a döntő. Demokratikus országokban a gazdasági válságokat a kormányok ritkán szokták túlélni. Érdekes lesz látni, hogy mit kezd a helyzettel a Fidesz, mivel a 2010-es hatalomátvételt követően – a kormányzás legelejét leszámítva – végig világgazdasági konjunktúra volt, amely növekedés folyamatos legitimitást és támogatást biztosított a kormány számára. Ha ez eltűnik, beleremeghet a rendszer.
Konkrétabban az ellenzék pontjairól: a régi Fidesz-hívők ezektől nyilván nem fognak áttérni, az ellenzékieknek pedig már valószínűleg megvan a szavazata, mégis ez főleg az ellenzéki törzsbázis számára egy újabb megerősítő üzenet (például az Európai Ügyészség ígérete szimbóluma a korrupció elleni harcnak). Erős kijelentés lenne azt mondani, hogy csupán ezzel a néhány ponttal sikerül új szavazókat bevonzani, ahhoz valószínűleg konstans, egységes és hiteles fellépésre lesz szüksége az ellenzéknek 2022-ig folyamatosan. A célkitűzések természetesen egymásnak is szólnak, mivel egy koalíciós kormányzásra készülve valamiféle előzetes konszenzust, mondhatni nemzeti minimumot ki kell jelölni.
Az említett pontok feltételezik, hogy kétharmada legyen az új kormánynak, ezeket az ígéreteket máshogy nem lehet beváltani.
Akad köztük érdekes elem is, például a közvetlen köztársasági elnök választás, ami egy új berendezkedést is hozhatna magával, a mostani parlamentáris rendszerről egy (fél)elnöki rendszerre való áttérést jelenthetne, aminek nincs komoly hagyománya hazánkban és elképzelhető, hogy az ország kormányozhatóságát megnehezítené. A parlamentáris rendszerben egyértelmű a kormány és a miniszterelnök túlsúlya, a köztársasági elnöknek csak szimbolikus szerep jut, ám ha bevezetnének egy közvetlen köztársasági elnök választást úgy megnőne az így megválasztott államfő politikai tőkéje, ezáltal a hatalma, és ha tegyük fel, más politikai háttérrel rendelkezik, mint az éppen kormányzó párt, az konfliktusokat okozhat.
Januárban egy hatpontos elvi nyilatkozatot is aláírtak az ellenzéki pártok elnökei. Miért van szükség egy ilyen szimbolikus gesztusra tőlük?
Az ilyen és ehhez hasonló kiállások erősítik azt az érzetet, hogy az ellenzék erős, egységes és elkötelezett a 2022-es közös indulás mellett.
Az ellenzék legnagyobb dobása a miniszterelnök-jelölt kiválasztása és bemutatása lehet ősszel. Ha ezt a próbát kiállják, nem szúrják el a kiválasztási folyamatot és hiteles személyt tudnak felmutatni, az komoly lépés lehet a kormányváltás felé vezető úton.
Továbbá fontos még megemlíteni, hogy korábban folyamatos kritika érte az ellenzéket a hiányzó vízió miatt, ezek a közös nyilatkozatok és megszólalások képesek lehetnek ezt a hiátust megszüntetni. Emellett a rendszeres, közös tárgyalások és médiaszereplések elősegíthetik a különböző ellenzéki pártok közötti konfliktusok kezelését.
Az aláírt dokumentum mekkora mozgásteret biztosít a közös kormányzáshoz?
A lehetséges új kormány mozgásterét alapvetően az határozza meg, hogy „mekkorát” nyer 2022-ben. Ha kétharmados győzelmet aratna az ellenzék, akkor a célkitűzéseit (szinte) maradéktalanul véghez tudná vinni – közjogi értelemben mindenképp. Láthattuk, hogy mi történt 2010 után, a Fidesz alapjaiban szabta át a magyar alkotmányos rendszert, magának kedvezőre formálta azt. Az más kérdés, hogy a kormány számos kulcspozícióba bebetonozta a saját embereit, ami komoly fejtörést okozhat egy ellenzéki kormánynak. Továbbá a Fidesz által felhizlalt gazdasági szereplők is nehezen megkerülhetőnek tűnnek, illetve a szellemi és média hátországuk szintén nagyon erőteljes, elég csak arra gondolni hány száz milliárdot pumpáltak a különböző alapítványokba, intézetekbe, médiumokba, ezek az esetleges kormányváltás másnapján bizony-bizony nem fognak eltűnni.
Ha az ellenzék „csak” egyszerű többséget szerezne a parlamentben, akkor nagyon nehéz helyzetbe is kerülhetne, szinte gúzsba kötve találhatná magát, mivel minden fontosabb változtatáshoz szükség van a kétharmados többségre. Ennek hiányában egy Fidesz által saját magára szabott közjogi rendszerben kellene kormányozni, ami igencsak problémás lehet.
Egy ilyen szinte lehetetlen helyzetben való kudarcos kormányzás akár előrevetítheti a Fidesz gyors visszatérését is a hatalomba, de azért ennyire ne szaladjunk előre, 2022 nagyon kiélezettnek ígérkezik és a jelek szerint ezt a kormányoldal is nagyon jól tudja.
2021. első napjaira sikerült az ellenzéknek felvázolnia egy potenciális és hiteles kormánykész alternatíva kereteit?
Az összellenzék tagadhatatlanul elindult egy közös úton, amely szándék jelenleg komolynak tűnik, amennyiben lesznek a maihoz hasonló egységes kiállások, illetve nem erodálják belviszályok és „kiéneklések” az összefogást, valamint ősszel sikerül kiválasztani egy hiteles miniszterelnök-jelöltet és még inkább beköszönt a gazdasági válság, akkor jó esély mutatkozik a kormányváltásra 2022-ben.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
