Elemzés: a netadó tündöklése, bukása és tanulságai

Elemzés: a netadó tündöklése, bukása és tanulságai

Az internetadó 10 napos élete a 2006-os őszödi beszéd kiszivárgása, és az annak következtében bekövetkezett MTV-székház ostrom óta a legnagyobb hazai megmozdulást kiváltó eseménysorozat volt.

Nyilvánvalóan eltérő narratívákat fogalmaznak meg, mind a szemlélők, mind a résztvevők, a személyes világképüktől függően. Úgy gondoljuk, hogy a 2006-os eseményekkel kapcsolatos összehasonlítás nem nélkülöz minden alapot. De vegyük is számba, ezeket.

1., Vereség sorozat utáni pártok szervezték a megmozdulásokat, illetve próbálták ezeket mederbe terelni. 2006-ban őszén a Fidesz az elvesztett 2002-es, újraszámlálási tiltakozásokkal tarkított országgyűlési választás, a hírhedt 2004 december 5.-i állampolgársági népszavazás és az elvesztett 2006-os országgyűlési választások után volt. Egyetlen kivétele a párhuzamnak a 2004-es Európa Parlamenti választás, amit 1 fős, szűk többséggel hozott a Fidesz-KDNP.

2., A megmozdulásokat civilek szervezték, majd ezt lovagoltál meg a pártok. Itt is tökéletes a párhuzam, de mivel az internetadóval kapcsolatos tüntetések rövid ideig tartottak, ezeken a demonstrációkon nem jelentek meg párt logók. De a demonstrációkat igyekezett valamennyi baloldali és liberális formáció kihasználni, saját üzeneteik terjesztésére.

3., 2006-ban a hír délutáni felröppenését követően néhány órán belül tízezres tömeg gyűlt össze a Kossuth téren, az internetadó elleni tüntetés és az adó bejelentése között 5 nap telt el.

4., Eddig politikailag inaktív csoportok, nagyrészt fiatalokat szólított utcára mindkét demonstráció. a 2006-os demonstrációból nőtt ki egy új politikai nemzedék, amelyben a Jobbik is gyökerezik. Annak a megválaszolására, hogy a 2014-es októberi demonstrációkkal kapcsolatban megismétlődik-e ugyanez, korai lenne vállalkozni. Most úgy tűnik, hogy nem, miután október 31.-én este visszavonulót fújtak az eddigi tüntetések szervezői, akik bár éberségre és aktívnak maradásra szólították fel a tömeget, de a szervezett demonstrációkat beszüntették. Erre a tüntetésre a korábbinál lényegesen kevesebben érkeztek.

A két esemény között a hasonlóságokat felvázoltuk. A lényeges különbségekről még ejtsünk pár szót.
A 2006-os eseményeknél bár próbálkoztak az illetékesek elmagyarázni és szépíteni a dolgokat, sok szempontból önmagáért beszélt. Így a kormány nem tehetett mást, összezárt Gyurcsány mögött.

Az internetadó kapcsán a különböző illetékesek viszont össze-vissza beszéltek, ami gerjesztette az indulatokat, másrészt kiderült, hogy fogalmuk sincs az új közteher valódi okáról. Mint tudjuk, a csendet Orbán Viktor október 31.-i rádiós interjúja törte meg. A saját szempontjából jól lavírozva, elnapolta a kérdést (ugyanis nem tett olyan ígéretet, hogy nem lesz internet adó, csak azt mondta, hogy ebben a formában nem lesz), a saját tábora felé tett egy gesztust egy újabb “Nemzeti konzultáció” újraindításával, és ezáltal kifogta a tüntetéseket meglovagolni kívánó erők vitorlájából a szelet.

Hírdetés

A 2006-os tüntetésen a tömegnek egyetlen célja volt, a kormány, vagy legalábbis az akkori kormányfő lemondása, az internetadóval kapcsolatos demonstrációkban egy ügy mentén szerveződtek, és bár próbálták egyesek általános kormányellenes demonstrációvá fordítani az eseményeket, ebben kudarcot vallottak.

Ennek a számlájára írható a szervezők hátrálása. A lecsökkent létszámmal a demonstrációk további folytatása csak lemorzsolódással járt volna, és eljelentéktelenedett volna az egész szerveződés. Viszont, két rendezvényből nagyobb támogatottságot és ismertséget hoztak össze maguknak, mint a Milla 4 év alatt. Nem kell túl nagy jósnak lenni ahhoz, hogy ha a szervezőknek érdekében áll, ezt a tömeget legközelebb is megpróbálják az utcára vinni, vagy valamilyen mozgalmat formálni belőle a jövőben. De, erre, most nem nyílt lehetőségük.

Talán azért sem, mert az utcára hívott eddig politikailag inaktív tömeg, eléggé heterogén volt. E sorok írója, kint volt a tüntetéseken, így a saját szemével is meggyőződött a tömeg összetételéről. Olyan tömegről beszélünk, akik között az egyetlen kapocs az internetadó volt, ezt nem túlzás kijelenteni. Egyszerre lehetett látni a tömegben, árpádsávos, EU és amerikai zászlót lengetőket, ultrákat, és jamaicai sapkás hippiket. Ezt az ideológiailag megosztott és színes tömeget nem tudták, és hosszútávon nem is lehetett volna összetartani, a meglévő belső feszültségek miatt sem.

Az utca embereként a kormányoldal fejetlensége okozhatta a legnagyobb meglepetést. A Fidesz általában a jól szervezettségéről híres, ennek viszont a teljes hiányát sikerült produkálni az elmúlt 10 napban. Gondoljunk csak a Fideszhez köthető de magát civilnek nevezett Békemenetet szervező CÖF nyilatkozatára, majd az őket helyreutasító nyilatkozatra, Németh Szilárd nyilatkozatára, amely a probléma teljes meg nem értéséről tanúskodott. Rogán Antal, mint a módosító javaslat benyújtója igyekezett egyedül csitítani a kedélyeket a költség plafon ötletének bedobásával. De, jól látszik, hogy Orbán Viktoron kívül senki sem látta, hogy mekkora darázsfészekbe nyúltak, ez valahol szegénységi bizonyítvány a kormányról.

A jobboldali pártok az események szerveződésekor, folyamatosan az ukrajnai és szíriai eseményekkel való párhuzamokat, és André Goodfriend szerepét emlegették. Kétségtelen, hogy az amerikai ügyvivő jelenléte érdekes színezetet adott az eseményeknek, de úgy látjuk, hogy érdemi szerepe az események alakulásában nem volt, pont a fent említett gyors lezárás miatt, amivel a kormányfő kihúzta a talajt, az egyébként végig háttérben maradó tüntetés szervezők lábai alól.

Érdekes a Jobbik politikusainak és szövetségeseinek a hozzáállását megfigyelni az ügyben. Szervezetileg rossz ötletnek tartották az internetadó gondolatát, sőt az internet teljes szabadságáról, és az alanyi jogú internet hozzáférésről beszéltek. (Amely ötletet az Együtt-PM is felvetette később) Viszont, ezzel egy időben a támogatóikat lebeszélték a tüntetéseken való részvételről, sőt a radikális oldal médiafelületei igyekeztek azt a látszatot kelteni, mintha csak ördögbotos, füvező, belvárosi kávéházi liberálisok tüntetései lennének a megmozdulások, ami távol áll a valóságtól.

A saját szempontjukból nyilván érthető a narratíva, hiszen mióta parlamenti politizálásba kezdtek, az utcát, mint véleményformáló terepet elhanyagolják, nagy tömegeket már régóta nem tudnak mozgósítani ehhez hasonló ügyek mentén. Nem állítom azt, hogy merő féltékenységből tennék ezt, valódi ok az, hogy saját politikai érdekből nem tehetik meg, hogy támogassanak olyan megmozdulásokat, ahol EU-párti, és oroszellenes fenn hangok is helyet kapnak.

A baloldali formációk reakcióiról már esett szó, mindannyiuk részéről egyértelműen megjelent a szándék, hogy a saját malmukra hajtsák a vizet, és próbáljanak szavazókat szerezni a kiábrándult, tüntető tömegből. Valószínűleg a november havi közvélemény kutatási adatok majd alátámasztják azt az elképzelésünket, hogy ez nem igazán sikerült neki.

Talán, az LMP lesz az egyedüli aki tud nevető harmadik lenni, a jó időben benyújtott antikorrupciós csomagjával. De ettől valódi csodát ők sem várhatnak, viszont ez egy remek lépés volt tőlük, emiatt kaptak jelentős sajtó figyelmet, és megtudták mutatni, hogy valóban szakpolitizálnak.

Nemzet és Megmaradás Műhely


Forrás:nemzeti.net