Vannak az életnek olyan területei, ahol az elmélet és a gyakorlat, a szabályozás és a valóság nem jár kéz a kézben. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, az is ilyen, ha ön nem regisztrált környezetből származó kolbászt vásárol.
A Magyar7 hetilap két legutóbbi számában az őstermelői árusítás bizonyos vetületeit mutattuk be, illetve portálunkon, a ma7.sk-n is van néhány, ezeknél hosszabb, a hetilapos létből szükségképpen adódó terjedelmi korlátok által nem kötött írás, amely bizonyos részproblémákat fejt ki.
A cikkek megjelenését követően a termelőktől több olyan kérdést is kaptunk, amelyek bizonyos részterületeket, részproblémákat érintenek, és az őstermelői mindennapok szempontjából fontosak lehetnek.
Ezekre kerestük a választ mai összeállításunkban.
Gyorstalpaló
Az élelmiszer-biztonság érzékeny terület, bizonyosan senki sem szeretne rossz minőségű élelmiszereket fogyasztani. Ezért az állam ezt a területet, érthető módon, szigorú feltételekkel szabályozza. Ilyen szempontból a korához képest a szocialista csehszlovák állami szabályozás is erélyes volt, pedig annak csak az állami szektort kellett regulázni, mert nem volt más. Szlovákia a 2004-es európai uniós csatlakozás során egyebek mellett azt is vállalta, hogy ezen a területen is eleget tesz az EU előírásainak, amelyek a tagállamoknak viszonylag szűk mozgásteret engedélyeznek, ami az egységes piac okán indokolt is, hisz ha a romániai húst el lehet adni Franciaországban, és fordítva, akkor mindkettőnek azonos minőségűnek kell lennie. (A csatlakozás lila köde elszállt, ma már azt is tudjuk, hogy ez nem így van, de ez most nem témája ennek az írásnak.)
Egy, viszonylag kis sziget maradt, ahol a kis mennyiséget előállító háztáji gazdaságok is labdába tudnak rúgni, ez pedig a mezőgazdasági piac „belépő szintje”, az őstermelői árusítás.
Az őstermelői árusítást Szlovákiában a Tt. 359/2011 és a 360/2011 sz. kormányrendeletek szabályozzák, amelyek az eladható mennyiséget felülről korlátozzák. Bizonyos élelmiszerfajták esetében a mennyiség csekélynek tűnhet, gabonafélékből például fajtánként 5 mázsa adható el, a mai árak mellett ebből 150 euró körüli bevétele keletkezik az őstermelőnek. Baromfiból viszont tízezer darabot lehet évente eladni, ebből akár már meg is lehet élni, feltéve, ha nem fürjekről van szó.
Feltétel, hogy a növényi vagy állati eredetű élelmiszernek az őstermelő saját gazdaságából kell származnia, be kell tartani az előírt, minimális higiéniai feltételeket,
nem szabad túllépni a kormányrendeletben lefektetett mennyiségeket, és regisztrálni kell az őstermelő lakhelye szerint illetékes regionális állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági hivatalnál. Mindezeket korábbi cikkeinkben résztelesen kifejtettük. Aki tényleg csak a háztáji termelésben keletkezett felesleget akarja áruba bocsátani, annak ez a szabályozás elégséges lehet. Cserébe viszonylag egyszerű az adminisztráció, nem kell járulékot fizetnie, és az adóbevallásnál csak egy sorral többet kell kitöltenie. Viszont, ahogy a nagyobb mennyiségek felé tendál, úgy fog egyre nagyobb terhet jelenteni, hogy ebben a működési formában a költségeket nem lehet leírni. Azon a szinten, ahol ennek a hátrányai már érezhetőek, érdemes szintet lépni a gazdálkodói (SHR) vagy egyéni vállalkozói lét felé, esetleg céget alapítani.
Kolbász a garázsból?
Ez nem fog menni…
Többen érdeklődtek a sertés- és marhahús, illetve a belőlük készült termékek árusításával kapcsolatban. Őket nem fogjuk megörvendeztetni azzal, amit most írunk, de a kormányrendelet itt egyértelműen fogalmaz: az udvarunkban csak a baromfit és a nyulat vághatjuk le, a többi már túlmutat az őstermelői lehetőségeken. Ha – értelemszerűen regisztrált tartásból származó – sertést vagy szarvasmarha kis mennyiségét szeretnénk továbbértékesíteni,
annak jelenleg Szlovákiában az egyedüli „fehér” módja a vágóhídon történő vágás, és az üzemi körülmények között történő feldolgozás.
Az Állami Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hivatal honlapjáról letölthető az ilyen kisüzem regisztrációjához szükséges nyomtatvány. S míg a korábbi esetekben, a zöldség, gyümölcs, tojás vagy baromfi árusításához szükséges papírmunka esetén megjegyeztük, hogy a kitöltendő dokumentáció egyszerű, bárki a térdén kitöltheti a hivatal folyosóján, a kisüzem en
A vágóhidak esetében kis mennyiségnek számít a heti harminc állategység
(egy állategység egy kifejlett, kétéves szarvasmarha, a kisebb testű állatok arányosan vannak meghatározva), a feldolgozóüzemek esetében pedig az 5 tonna kicsontozott hús, vagy az ennek megfelelő csontozatlan hús. Az e mennyiséget meg nem haladó üzemegységek esetén is teljesíteni kell a higiéniai standardokat, de a strukturális feltételek alól kivétel kérhető. Mivel ezek a kivételek nagyon terjedelmesek, itt most nem soroljuk fel őket, de részletesen elolvashatók a torvenytar.sk oldalon.
A nyári konyhában, vagy a garázsban töltött kolbásszal tehát ezeket a feltételeket sehogy sem lehet teljesíteni.
A tejen túl
Őstermelőként csak bejegyzett állományból származó, feldolgozatlan tehén-, kecske- vagy juhtejet lehet értékesíteni, melegen, vagy lehűtve. A fejést higiénikus körülmények között kell végezni, a tejet pedig nem szabad abban a térben tárolni, ahol az állatokat tartják, és a fejéstől számított 24 órán belül el kell adni. A nyers tejet a termelő telephelyén kell eladni.
Az őstermelő a tejet semmilyen módon nem dolgozhatja fel, nem vonhat ki vagy tehet hozzá bármilyen alkotóelemeket, nem fölözheti le, és nem végezhet olyan tevékenységeket, amelyek lényegileg megváltoztatják.
Nem csomagolhatja előzetesen fogyasztói csomagolásba sem.
Egy végfelhasználónak egy napon annyi tejet lehet eladni, amennyi megfelel a háztartása átlagos napi tejfogyasztásának. Az eladott mennyiségekről nyilvántartást kell vezetni.
Aki viszont fel szeretné dolgozni a tejet, csakúgy, mint a hús esetében, hivatalosan ezt csak kisüzemi körülmények között teheti meg.
Mennyiségtől függetlenül be kell tartani a tej higiéniájára vonatkozó előírásokat. Ahogy az elején írtuk, ez uniós szinten van szabályozva, a részletek a 853/2004/EK sz. rendelet III. melléklet IX. szakasza II. fejezetében találhatóak, amely magyarul is elolvasható az Európai Bizottság honlapján.
Pénztárgép, adóügyek
Azzal kapcsolatban is többen érdeklődtek, mikor van szükség elektronikus pénztárgépre, illetve nagyobb bevétel esetén mi a helyzet az általános forgalmi adóval. Kérdéseinket Martina Rybanskának, a Szlovák Köztársaság Pénzügyi Hatósága szóvivőjének tettük fel.
Rybanská elmondta, elektronikus pénztárgép (vagy virtuális elektronikus pénztárgép) használatára azok kötelesek, akik természetes (fyzická osoba) vagy jogi személyként (právnická osoba) folytatnak vállalkozói tevékenységet. Aki tehát nem vállalkozóként folytat őstermelői tevékenységet, hanem természetes személyként, az nem köteles pénztárgépet használni.
A vállalkozók számára jól ismert lélektani határszám a 49 790 euró, aki ugyanis 12 egymást követő hónapon belül ezt az összeget meghaladó bevételt ér el, annak a vállalkozása áfa-fizetővé válik.
De mi a helyzet az őstermelőkkel? Nyilván, aki elad a piacon 15 zsák krumplit, az nem fog szert tenni ekkora bevételre, de aki elad évi 10 ezer pulykát, libát, vagy kacsát, amire őstermelőként lehetősége van, akkor játszva meghaladja ezt az összeget, sőt, tulajdonképpen a fürjön kívül bármilyen baromfival. Ezzel kapcsolatban a szóvivőtől megtudtuk, a 49 790 eurós összeghatár feletti áfa-regisztrációs kötelezettség nemcsak a vállalkozókra,
hanem minden, Szlovákiában székhellyel vagy telephellyel rendelkező, itt lakó vagy itt életvitelszerűen tartózkodó adóalanyra vonatkozik,
aki gazdasági tevékenységet folytat. Gazdasági tevékenységnek minősül minden folytatólagosan végzett tevékenység, amellyel bevételszerzés érhető el. Ilyen tevékenységnek minősül a nem vállalkozóként végzett őstermelői tevékenység is – mondta a szóvivő. Aki tehát sok libát töm, mindenképpen beszéljen egy könyvelővel is.
Megjelent a Magyar7 hetilap 9. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
