A paralimpiai bajnoknak elege van az Iron Ladyből, hiányolja a vitát, sokallja az elvakult imádatot. Nyílt levél a nyílt levélre.
„Nem lehet vele vitatkozni, egyirányúan kommunikál még akkor is, ha pont a kétirányú kommunikációt hiányolja” – írja többek között a WMN.hu-n közzétett írásában a kétszeres paralimpiai bajnok, Pásztory Dóra, aki gyakran felemeli a hangját. Hosszú Katinkának a FINA-világkupa szabályváltozásai kapcsán kiadott nyílt levelére reagál (megfogalmazása szerint szintén nyílt levélben, ám nem kifejezetten neki címezve).
„Információ és tudás híján sokak számára nincs más lehetőség, mint ezt a történetet is beletuszkolni a »magányos hős sportoló vs. gonosz, rosszindulatú (nemzetközi) szervezet« ádáz csatájának skatulyájába, aminek bizony remek közege a mostani magyar közbeszéd.
Arról pedig kevesen akarnak tudomást venni, hogy mennyire rontja a közbeszéd helyzetét
ez a fajta közlésmód” – kritizálja Hosszú Katinka stílusát.
Szerinte nem ő volt az egyetlen, aki meglátta a piaci lehetőséget a világkupa-sorozatban, nem kizárólag miatta/ellene dolgozták ki az új szabályrendszert. „Nem kérdés, hogy őt érinti a legérzékenyebben ez a változás, ahogy az sem, hogy volt szerepe abban, hogy újítsanak a lebonyolítási rendszeren. De azért annál összetettebb a kérdés, mint hogy leszűkítsük annyira, hogy »mindenki rosszat akar Katinkának«.”
Egyenlők és egyenlőbbek
Felteszi a kérdést: „Mert ha azt forszírozza, hogy a »mindenki legyen egyenlő, de az egyenlők között legyenek egyenlőbbek« múlt századi gondolkodásmódjával szakítanunk kell, akkor azt vajon csak a nemzetközi szövetségre érti? Vagy saját magára is, akinek az egyesületével kapcsolatban már többször felvetődött, hogy
olyan előnyökhöz jut más klubokkal szemben, amelyek feltételei nem tisztázottak.
Persze ezeket lehet(ne) cáfolni, vitatkozni vele, de nem ez történik. Még egyetlen, átkozott nyílt levél sem született emiatt.”
http://mno.hu/
Pásztory Dóra állítja, tiszteli és becsüli az eredményeit és azt az elképesztő munkát, amit belefektetett. Aztán persze jön a de. „De elegem van a nyílt levelekből, abból, hogy soha nem láthatok vele élő interjút, lassan már tévés interjút sem, csak nyomtatott sajtóban megjelent cikket, ahol le lehet ellenőrizni a kérdéseket, és többszörösen át lehet írni a válaszokat.
Elegem van a pletykákból, amelyek valóságtartalmáról egyszerűen nem lehet fogalmunk, mert nincs, aki feltehetné a kényes kérdéseket szemtől szemben.”
Elegem van!
Az írás legvége igen dühös hangvételű: „Elegem van, hogy összefogásra szólít fel, amikor neki szüksége van rá, de hallgat, amikor más érdekében kellene felszólalnia. Elegem van abból az elvakult imádatból, ami őt övezi, és amiért
nem lehet beszélni az esetleges hibáiról, nem lehet kritizálni még akkor sem, ha azt nem bántó szándékkal teszi az ember,
hanem azért, mert valami birizgálja az igazságérzetét.”
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
