A Szeged-Csanádi Egyházmegye kórházi lelkigondozói szolgálatának munkatársai – lelkipásztorok és világi munkatársak – éves találkozóra gyűltek össze védőszentjük, Szent Dömötör emléknapjához kapcsolódóan Szegeden, a Katolikus Házban – adta hírül az egyházmegye honlapja október 24-én.
A nap folyamán ezúttal is részt vehettek vezetett és kötetlen programpontokon, amelyek a Krisztusban testvéri, ugyanakkor kollegiális kapcsolatok mélyítését célozták. Kondé Lajos pasztorális helynök nyitó imája, majd személyesebb hangvételű ráhangolódás után a jelenlévők Máramarosi Mária koordinátor összefoglalóját hallgatták meg a Szent Dömötör Kórházlelkészi Szolgálatról a számok tükrében.
Öt év távlatában egyre több beteget tudnak megszólítani: a kórházban levők egyre nagyobb számban fogadják el az érdemi, mélyebb beszélgetést is, de a szentségekben részesülők száma is növekszik a kórházlelkészek áldásos közreműködésével. A hozzátartozók is igénybe veszik olykor a segítségüket, továbbá örvendetes módon és mértékben erősödött a kórházak munkatársi körével való kapcsolat is.
A nap meghívott vendége Schindler Mátyás bajai plébános, mentálhigiénés szakember volt, aki hitelesen beszélt a kiégés és a regenerálódás különböző aspektusairól. Személyes tanúságtételével is gazdagította tudományosan megalapozott gondolatmenetét.
Kiindulópontja volt, hogy a segítő személyének is egyensúlyban, harmóniában kell lennie ahhoz, hogy lelkigondozottjának át tudjon adni abból a szeretetből és békéből, amelyet hordoz. Maga is örömet kell hogy találjon a betegágy melletti munkában és a feltöltődés különböző terein egyaránt. Ehhez szükséges a helyes időbeosztás, a regenerálódás módjainak egyéni megtalálása, de a továbbképzések ugyanúgy, mint az, hogy segítőként is rendszeresen igénybe vegyen támogatást a terhek elhordozásához.
A kórházlelkészi szolgálatban részt vevőknek lehetőségük nyílt megosztani egymással az egyéni tapasztalatokat arról, ki miben talál erőforrást, töltekezési lehetőséget. Természet, zene, tánc, olvasás, baráti találkozások – hosszan lehetne sorolni a felmerült példákat.
A tartalmas találkozó az együtt elfogyasztott ebéddel, a terített asztal mellett folytatott személyesebb beszélgetésekkel zárult.
A nap központi gondolatát talán az előadó által idézett vers ragadta meg legjobban:
Pilinszky János: Elég
A teremtés bármilyen széles,
ólnál is szűkösebb.
Innét odáig. Kő, fa, ház.
Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.
És mégis olykor belép valaki
és ami van, hirtelenűl kitárúl.
Elég egy arc látványa, egy jelenlét,
s a tapéták vérezni kezdenek.
Elég, igen, egy kéz elég amint
megkeveri a kávét, vagy ahogy
„visszavonúl a bemutatkozásból”,
elég, hogy elfeledjük a helyet,
a levegőtlen ablaksort, igen,
hogy visszatérve éjszaka szobánkba
elfogadjuk az elfogadhatatlant.
Szöveg: Bartucz Katalin
Forrás és fotó: Szeged-Csanádi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
