Kellemetlen, de az Európai Unió hatodik, Oroszország elleni szankciós csomagja hajszálrepedést okoz az eddigi példás egység falán.
Nem véletlenül, hiszen az Európai Bizottság javaslata szerint az orosz nyersolaj behozatalát legkésőbb az idei év végével teljességgel betiltanák az EU-ban, ami a vezetékes és a tengeri szállításra, a nyersolajra és a finomított olajtermékekre egyaránt vonatkozna. E lépés módfelett fájna a legatyásodott, nagyorosz birodalmi pszichózisban szenvedő agresszornak, hiszen voltaképpen a földgáz és a kőolaj kiviteléből tartja fenn magát. A háború februári kitörése előtt az unió napi 3-3,5 millió hordó orosz olajat vett összesen, ez a teljes európai import 27 százalékát tette ki, és naponta 400 millió dollár bevételhez juttatta Oroszországot. A problémát az okozza, hogy a lépés az uniós tagállamoknak szintén fájna, a fájdalom mértékét pedig az orosz energiafüggés nagysága adja.
Sajnos, Szlovákia e téren módfelett sebezhető, gyakorlatilag teljes mértékben az invázió óta nagyon furcsán csengő Barátság-vezetéken érkező orosz nyersolajtól függ. A brüsszeli bizottság a geopolitikai adottságokat figyelembe véve Szlovákiának és Magyarországnak 2023 végéig haladékot adott a leválásra, sőt a határidőt állítólag kitolta 2024 végéig. Ahogy az már lenni szokott, ahol kiskapu nyílik, ott az ajtónyílásban egyre több cipő jelenik meg. Kevésbé homályosan fogalmazva, a cseh, a bolgár, a horvát kormány is jelezte, bizony ők is élnének a határidő kitolásának lehetőségével, emellett Ciprus és Görögország azzal rukkolt elő, a szankció ne vonatkozzon az orosz olaj EU-n kívüli szállítására, mert a görög és ciprusi tankerhajókat üzemeltető cégeknek ez nagy veszteség lenne. Ezek után módfelett kétséges, hogy a 6. szankciós csomagot május végéig elfogadják, pláne, hogy egyhangú szavazás szükséges hozzá.
Ebben a helyzetben libbent a porondra a világpolitikai kérdésekben rendre csetlő-botló Richard Sulík gazdasági miniszter, aki hibátlanul felsorolta a Slovnaft olajcég érveit. Eszerint a pozsonyi finomító csak Ural típusú nyersolajat tud feldolgozni, az alternatív kőolajokra való átállás meglehetősen költséges és időigényes, ezért 3 év átmeneti időszak és legalább 160 millió euró pótlólagos beruházás szükséges. Igazán nem volt szükség e túlmozgásos produkcióra. Egyrészt azért, mert a Slovnaft nincs szlovák kézben, hanem a magyar Mol tulajdona, másrészt a panaszkodást, a kéztördelést sokkal határozottabban elvégezte a Brüsszelt bokszzsáknak (és persze pénzkiadó automatának) néző Orbán Viktor magyar kormányfő, aki szerint a 6. szankciós csomag felér egy, a magyar gazdaságra ledobott atombombával.
Ne higgyünk Moszkvának, de a politikusok könnyeinek sem. A részleges embargó miatt napjainkban az oroszok az Ural típusú olajat kénytelenek óriási árkedvezménnyel kínálni – a nyugat-európai Brent alaptípus hordónkénti (159 liter) árfolyamához képest 30-35 dollárral olcsóbb. Ebből adódóan a Mol-csoport mesés nyereséget tesz zsebre, ugyanis miközben ilyen nyomott áron veszi az orosz energiahordozót, a benzinárakon hüledező autósoknak szemrebbenés nélkül világpiaci áron adja el az üzemanyagot. A pazar profitból (csak az idei első negyedévben 833 millió dollár!) simán kigazdálkodható a műszaki átállás költsége. Érdekes érvelés, hogy Pozsonyban és Százhalombattán csak az Ural típust tudják feldolgozni, miközben a szomszédos osztrák Schwechatban 8 különböző típus feldolgozására képesek. Holoda Attila energetikáért felelős volt helyettes államtitkár szerint a Mol mostani kommunikációjában technológiai kérdésekkel leplezik azt, ami valójában a vállalat profitjáról szól. Holoda szerint az Ural típushoz való ragaszkodás sem helytálló, mivel ez valójában egy keverék. „Ez olyan, mint a cuvée. Amit minden évben kikevernek” – magyarázta, hozzátéve: a megfelelő összetétel más forrásokból is kikeverhető. És ami a Barátság-vezetéket illeti, az évtizedek óta kihasználatlan Adria-vezeték révén szintén energiahordozóhoz juthatunk. Hogy az átállás némi pluszerőfeszítést, többletköltséget, új források lekötését jelenti? Igen. Csak éppen az Orbán-kormánynak fontosabb a rezsiharc, mint a szomszédja szabadságharca. Egyre érvényesebb Jana Černochová cseh védelmi miniszter március végi nyilatkozata: „Az olcsó orosz olaj fontosabb a magyar politikusoknak, mint az ukrán vér.”
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
