Edzőteremmé, irodává, nyaralóvá alakítják át a hollandiai templomokat – olvasom ezt az újsághírt a V4NA nemzetközi hírügynökség információi alapján, sőt azt is, hogy Hollandiában a templomok (értsd: keresztyén templomok) átalakítása világi célokra már PROGRAMSZINTŰ. Az elmúlt két évben a 6900 egyházi ingatlan egyötödét építették át, s a következő években templomok százait akarják átalakítani.
Egyfolytában azon gondolkodom, hogy mi ebben a hírben a felháborító, sőt ijesztő? Hiszen racionális döntésekről van szó. Ha egyszer a templomok kiüresedtek, mert elfogytak a hívek, akkor valamit kell kezdeni ezekkel az épületekkel. Nem igaz?
A templomok átalakításának programját nyilván azért lehet végrehajtani Hollandiában, mert nem idéz elő semmiféle elementáris erejű felháborodást. Nincs benne politikai kockázat. A holland társadalom jelentős része már szemrebbenés nélkül tűri, hogy kulturális múltjának, azaz keresztyénségének tárgyi emlékeit, egykori templomait átalakítják. No, nem rombolják le, azért az talán itt is kiverné a biztosítékot, s talán még ez az átalakítás sem jelenti az épület brutális építészeti újrafogalmazását. Sőt, lehet, hogy belülről minden marad a régiben, csak a funkciója változik meg. Mint jól látható, a templom belső architektúrája érintetlen maradt. A neogótikus templomépületből, ha jól látom, csak a padokat vették ki. Vélhetően megmaradt a templom külső kinézete is. Csak a funkciója alakult át. De ez még rosszabb.
Azért rosszabb, mert pontosan jelzi, hogy a holland társadalom jó része már tökéletesen elvesztette világnézeti stílusérzékét. Ahogy szoktuk mondani, hogyan kerül a csizma az asztalra? Hogyan lehet egy templomot edzőteremmé átalakítani? Hát úgy, hogy úgy tűnik, a holland emberek egy részében tökéletesen feledésbe merült a valóságnak egy olyan látása, amit épp a templom jelez. A templom ugyanis mindazt jeleníti meg, ami nem ebből a világból való. Istent. A transzcendenst. A szentet. Azt, ami nem hétköznapi. Ami nem profán. Ami abszolút. Ami meghaladja az embert.
Az, hogy egy templomot edzőteremmé alakítanak át, pontosan mutatja, hogy itt nem pusztán valamiféle épülethasznosítási probléma racionális megoldásáról van szó, hanem arról, hogy a racionalitás fogalmát kisajátította egy emberközpontú világkép. Ennek a világképnek az a jellemzője, hogy elvesztette minden transzcendentális fogékonyságát, sőt böszmeségben, stílustalanságban, arroganciában és agresszióban odáig megy, hogy Isten kultuszának korábbi helyét az emberkultusz helyévé alakítja át.
Sőt, még a tetejében arra is hivatkozik, hogy ez a racionális, mert hiszen mit is lehetne kezdeni a kihasználatlan templomokkal? Ha egyszer nincs hívő, akkor nincs hívő. Végtére is nem lehet az embereket erőszakkal a templomokba terelni. Felmérés szerint a hollandok nagyobbik része (51 százalék) már nem vallásos, már nem hisznek az egyházi tanításokban.
Ez eléggé álságos érvelés. Mert az a nagy helyzet, hogy egy templom ilyen látványos átalakítása érv és igazolás mindazon kulturális hatalmi csoportosulások kezében, akik a felvilágosodás szellemétől megittasultan, az úgynevezett progresszió nevében egyfolytában és ipari szinten nyomták azt a propagandát, hogy a racionalitás eleve kizárja az ember transzcendentális nyitottságát.
A vallás el fog halni. No lám, kell-e látványosabb igazolása a szekularizáció történelmi szükségszerűségének? Ekként, egy ilyen templomátalakítás olyan, mint egy önbeteljesítő mondat. Ha az istenhitre alapozó világkép ostobaság, mennyivel nagyobb ostobaság lenne meghagyni eme világkép még megmaradt objektivációit, a templomokat? Egy üres templom nem illik az ateizmus által kisajátított racionalitás világképébe. Az okoz problémát, hogy kihasználatlan. De az nem, hogy edzőterem lesz belőle.
Ezzel ugyebár teljessé válik az európai világnézeti hagyomány teljes felszámolása, ráadásul úgy, hogy az emberek jó része észre sem veszi. Milyen tök jó egy templomba járni edzeni, nem igaz? Ha létezik olyan, hogy fájdalommentes kulturális kasztráció, akkor ez az. Elveszik a templomodat, mindazt, aki voltál egykor, gúnyt űznek belőled, s még csak nem is fáj. Ha ez így megy, a keresztyén Hollandiának, s teszem hozzá, a hasonló szellemiségű európai társadalmaknak vége.
Még jó, hogy mi, közép-európai magyar keresztyének maradtunk annyira maradiak és tradicionálisak, hogy nálunk egy ilyen templomátalakítást biztosan nem lehetne keresztülvinni.
MÉG NEM JUTOTTUNK EL A PROGRESSZIÓ
EME CSÚCSAIRA. REMÉLEM, NEM IS FOGUNK !
Szelekovszky Ernő
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
