Azt mondják, nem jó mozgósítás. Inkább én ezt érzem: elbizonytalanodás.
Saját, egyáltalán nem reprezentatív felméréseim is ezt igazolják.
Magyar ismerősi köröm eddig kb. így oszlott meg:
- 60 % „baloldali”,
- 40 % „jobboldali.
A nagy változás a baloldalon lett: a baloldaliak egy része lelkes tiszás lett, még egy része kényszertiszás (ez az „utálom a Magyar Pétert, de legalább nem a Zorbán” típus), s csak egy kisebbség – 20 % – maradt klasszikus ballib, azaz szerinte a Tisza a Zorbán projektje az ellenzék megzavarására.
A jobboldalon a változás kisebb. Háromnegyedük ma is ott van, elsősorban ez a Fidesz, kisebb mértékben a Mi Hazánk. Egynegyedük átállt a Tiszához.
Alapvetően minél fiatalabb valaki, annál könnyebben lesz tiszás.
Alapvetően az most Orbánék nagy problémája, hogy nem tudják folytatni az életszínvonal érezhető emelését, ami volt kb. 2012-2022 között, egyszerűen rosszabb a globális gazdasági-pénzügyi helyzet. Márpedig szinte mindenki – egy szűk, elkötelezett tábort leszámítva – nem eszmék alapján szavaz, hanem közvetlen életérzékelése szerint.
Eddig ez két okból se volt probléma: egyrészt volt érezhető emelkedés, másrészt Gyurcsányékról senki se hitte el, hogy alatta majd jobb lenne bármi is.
S most mind a két probléma megjelent egyszerre: se érezhető emelkedés, se Gyurcsányék.
A Tisza-projekt sajnos rendkívül sikeres, nagyon jól össze lett ez állítva ott a tengerentúli agytrösztökben. A Soros-csapat kiváló munkát végzett. A felületes szemlélő könnyedén elhiszi, hogy az egész mögött van valami jó.
Ennek hatása pedig mindenre kihat, innen ez az elbizonytalanodás.
Mi lesz ebből, nehéz még látni. Szerintem a nemzetközi politika hatása lesz igazán fontos. Mindenesetre most lesz az első választás 2010 óta, melyen nem biztos ki lesz a győztes.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
