Berkenye, Diósjenő, Nógrád – három plébánia, ahol a hitélet nem ér véget a településhatárokkal. Balogh László plébános – a missziós plébánia modelljében gondolkodva – a hívek aktív közreműködésével és szerepvállalásával fogja össze az említett plébániák közösségi és lelki életét. Erről kérdezte őt Matusek-Fekete Ágnes, a Váci Egyházmegye munkatársa.
Fontos újításról van szó, mely amellett, hogy a szinodalitás kibontakozásának ad teret, egyben a megmaradás záloga. Ehhez persze szükséges, hogy a régi mechanizmusokat elengedjük, és alkalmazkodjunk a jelenkor valóságához.
– Mit jelent a missziós plébánia kifejezés? Hogy fogalmaznád meg a lényegét?
– Az tesz egy plébániát igazán misszióssá, ha az oda tartozó hívek megújulásra, lelki erősödésre, közösségi élményekre, imaalkalmakra vágynak, és ez a mi közösségeinkben jelen van, úgyhogy mondhatom, hogy eljutottunk odáig, hogy mindegyik településünk, Berkenye, Diósjenő és Nógrád plébániája is missziós lett. A hívek jelentős része most már nem a hagyományok vagy a területi lefedettség miatt jár hozzánk, hanem mert szeretnének elkötelezetten tartozni egy közösséghez. A missziós plébánia a hívek valós igényeire és szükségleteire igyekszik válaszolni, és ebben nagyon hangsúlyos, hogy közösen keressük Isten akaratát. Igyekszünk a vágyainkat a realitás talaján tartani. Fontos továbbá, hogy egy igazi missziós lelkületű plébánián minden korosztály otthon érezhesse magát. Úgy hiszem, eljött az idő, amikor
Olykor használjuk a központi plébánia fogalmat is. Ez a megnevezés elsősorban azt a települést jelöli, ahol a plébános lakik – ez az én esetemben Nógrád. A központi plébánia infrastruktúra szempontjából a legkönnyebben elérhető, és az egybefogott települések közül a legnagyobb befogadóképességű templommal vagy közösségi térrel bír. Figyelünk arra, hogy egyik települést se érje hátrány, így például a diósjenői plébániát igyekeztük úgy kialakítani, hogy táboroknak tudjon helyet adni. Jelenleg a berkenyei plébániánkat alakítjuk át, hogy kisebb rendezvényeket ott is tudjunk szervezni.
– Milyen folyamat előzte meg a missziós plébániák kialakítását?
– Nagyon egyszerűen szólva mertük meglátni a valóságot. Három település plébánosa vagyok, és egyéb dolgokban is részt veszek egyházmegyei szinten. Sok esetben nincs arra időm, energiám, hogy a három települést ugyanazon a szinten szolgáljam. Ezt be kellett vallanunk, ami nekem is nehezen ment, mert eleinte azt gondoltam, hogy gyenge és erőtlen vagyok. Aztán felismertem, hogy nem erről van szó, pusztán
Fontosnak tartom, hogy papként őszintén tudjunk beszélni a helyzetünkről a hívek előtt, ami őket is gazdagítja, mert így sokkal inkább látnak minket, a szerteágazó tevékenységeinket, feladatainkat.
Egy éve szolgálok a három említett plébánián, de már a korábbi szolgálati helyemen is tudat alatt a missziós plébániává alakulás folyamatát kezdtük el.
Nehéz folyamatról van szó, türelmesnek és együttérzőnek kell lennünk, ha esetleg jogos ellenérzésüket fejezik ki a hívek. Nekünk, plébániavezetőknek tudnunk kell, hogy
– A Váci Egyházmegyében jelenleg kilenc központi plébánia található, és összesen hatvan település plébániája vesz részt a missziós plébániamodellben, ahol a civileknek is fontos szerep jut.
– Így van, az egyházmegyében sok képzés folyik, például a diakónus-, az akolitus-, az intéző-, illetve az animátorképzés, mert azt látjuk, hogy a plébánosoknak szükségük van helyben segítőtársakra, egy lelki testületre. A missziós plébániamodellben egy animátor, aki például a plébániai programokért felelős, ugyanolyan fontossággal bír, mint mondjuk egy intéző, aki gazdasági, pályázati kérdésekben tud segíteni, vagy éppen egy akolitus vagy diakónus, aki liturgikus szolgálatot végez, esetleg bibliaórát tart. Mindenkinek megvan a maga szerepe, fontossága, jelentősége, így valósulhat meg a szinodalitás a plébániákon.
(…)
– Honnan vettetek inspirációt a missziós plébániák kialakítására?
– Ez egy hosszú folyamat eredménye, aminek kapcsán azt tudom mondani, amit már az előbb is; szembesültünk a realitással. Ha megnézzük a szolgáló atyák, majd a települések számát az egyházmegyében, akkor rég látjuk, hogy kivitelezhetetlen az egy település – egy pap koncepció. Az idősebb hívek szokták mondani, hogy régen még káplán is volt a plébániákon, illetve helyi kántor. Illúzióba ringatjuk magunkat, ha azt gondoljuk, pár év múlva jön majd egy hatalmas áttörés, és sok papunk lesz. Azt gondolom,
Ez volt a mozgatórugó, ami kapcsán mertünk nagyot álmodni, és a missziós plébánia modelljében gondolkodni. (…) Az útkeresésünk végtelenül izgalmas és rengeteg kihívással teli. Fel kell ismernünk, hogy olykor hibázunk, és van, hogy amit elgondolunk, nem feltétlenül működőképes. Meg kell tudnunk határozni, mi mitől vagyunk plébánia, mitől vagyunk hívők. Mitől pap a pap, és az egyházmegye mitől a Váci Egyházmegye? Ezen sajátosságok keresése közösségben, együttműködve zajlik, így nagyon konstruktív az építkezés, szinodális jellegű. Mindebből természetesen nem hagyjuk ki Istent;
A Váci Egyházmegye missziós plébániáiról szóló interjú Balogh László atyával IDE kattintva teljes terjedelmében olvasható.
Forrás: Váci Egyházmegye
Fotó (archív): LambertAttila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
