Vajon miért van az, hogy amikor valakik egy egyetemes sorstragédiára hívják fel a figyelmet, másvalakik egy másik sorstragédiával relativizálják azt? Vajon miből fakadhat az embernek az a furcsa természete, hogy semmi rossz nem elég rossz neki, s ingerküszöbét folyton folyvást feljebb tornászva azon igyekszik, hogy az ő térfelén, az ő életében, az övéi körében „tárolja” bármikor elővehetően azokat a borzalmakat, amelyeket aduászként használhat egy-egy vitában? Úgy gondolom, ez a fajta attitűd teljes egészében az individualizmustól áthatott elitizmus bűne, mi több, halálos, már-már megbocsáthatatlan bűne. E bűn gyakorlóinak legújabb áldozata lett Székely János szombathelyi katolikus megyéspüspök.
A szomorú és sajátosan huszonegyedik századi golgotajárás mondhatni teljesen tipikusan kezdődött. Szombathelyen boldoggá avatták a kommunisták által meggyilkolt Brenner János katolikus vértanúpapot. A boldoggá avatási szertartást a város egyik kommunista emlékművénél tartották, amely emlékművön a vörös csillagot keresztre cserélték. Az eseményről szóló tudósítás olvasói kommentárjai között pedig csakhamar ilyen, s hasonló kommentárok jelentek meg a katolikus anyaszentegyházzal kapcsolatban: „gyilkost lát és vádolja tömegek lemészárlásával”. Székely püspök atya ezekre az arctalan vádakra nyílt levélben reagált. Írásában tételesen felsorolta, és pontról pontra cáfolta azokat az emberiességellenes bűnöket, amelyeket egyes liberál-ateista véleményformáló csoportosulások évszázadok óta próbálnak – több-kevesebb sikerrel – az egyház nyakába varrni. Nagyon fontos megemlíteni, hogy Székely püspök atya nem tagadta és nem relativizálta az Egyház által ténylegesen elkövetett bűnöket, csupán arra hívta fel a közvélemény figyelmét, hogy e cselekedetek számadatait tekintve erős túlzásokkal találkozhatunk.
Ezt a bizonyos nyílt levelet a Facebook egyszerűen nem engedte megosztani, mégpedig egy teljesen abnormális indokkal:
„A megosztani próbált tartalomban egy olyan hivatkozás szerepel, amely biztonsági rendszerünk szerint nem biztonságos.”
Az ilyen típusú figyelmeztetést a Facebook (és minden más liberális irányítás alatt álló közösségi oldal) azon szennyoldalak számára tartotta fenn a korai időkben, amely honlapok tényleges veszélyt jelentettek a társadalomra. Később azonban a közösségi oldalak üzemeltetői rájöttek arra, hogy ez az indok nélküli ok kellő hatásfokú fegyver lehet a kezükben azon tartalmak kiszűrésére (valamint terjesztésük akadályoztatására), mely tartalmak egész egyszerűen nem férnek bele az ő világnézetükbe, és/vagy politikai preferencia tekintetében velük ellenkező platformon helyezkednek el. Úgy tűnik, hogy a kereszténység védelme (ideértve protestáns egyházakat is) pontosan ilyen besorolást kapott. A Facebook egyértelműen tudatta velünk, hogy a keresztény hitünket támadók ellen nem védekezhetünk.
Pontosan az történt virtuálisan, mint ami fizikálisan Lutonban. Az angol városban egy nő sajátos kísérletet végzett. Luton belvárosában „Allah is meleg” feliratú szórólapokat osztogatott. A nő csupán arra volt kíváncsi, hogy az elmúlt napokban a közösségi oldalakon megjelent „vicces montázs” parafrázisát elviseli-e a toleráns nyugat? Az eredeti montázson egy LMBQT zászló előtt álló Jézus látható, a következő felirattal: „Jézus is meleg volt?”. A felirat alatt pedig néhány sor, arról, miszerint Jézus meleg férfi módjára élt. Természetesen a hölgyet azonnal előállították.
Ugyanígy járt Székely püspök atya is. S hozzáteszem, személyét illetően nem tudok teljesen elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy évtizedek óta ismerem, s nagyra tartom. Annak ellenére, hogy a múltban némely kérdésben nem értettünk egyet. Ám az emberi részekről alkotott különvéleményeink sosem gátoltak minket abban, hogy az Isteni Egészet ne valljuk teljes szívünkből, teljes elménkből.
A bűnbocsánat alapfeltétele a bocsánatkérés. Az Egyház 2000-ben, nagyböjt első vasárnapján a legmagasabb szinten, földi helytartója, II. János Pál pápa által kért bocsánatot az általa elkövetett bűnökért. Ez az a kulcsmondat, melyet annak előtte is, és most is sokan félreértelmeznek olyankor, amikor az Egyház által elkövetett bűnök sorába emelik az Egyház nevében elkövetett bűnöket.
A különbség ebben az esetben is ugyanaz, mint a valódi iszlám békés gyakorlói és az iszlám szellemiségét teljesen kiforgató szélsőségesek, nem ritkán terroristák esetében. Attól kezdve, hogy 380-ban Theodosius császár a Római Birodalom államvallásává tette a kereszténységet, egészen napjainkig számosan követnek el bűnöket a hit nevében. Ám ezeknek az elkövetőknek sem az élő hithez, sem a klérushoz nincsenek kapcsolódási pontjaik. S felháborító projektálás ezekre a fals, egy önmaguk által kreált vallást követő eszementekkel azonosítani magát az Egyházat.
Ahogyan legalább ennyire felháborító és megbocsáthatatlan, amikor a tolerancia, az általános elfogadás, a pluralizmus zászlóvivői állnak be a legnagyobb keresztényüldözők sorába. Mert az, hogy hazánkban és Európában jelenleg keresztényüldözés folyik, eltagadhatatlan. E fenti eset abszurditását pedig mi sem jellemzi jobban, mint hogy egy harcos ateista rezsim által meggyilkolt pap boldoggá avatása kapcsán kezdenek el háborogni egy újfajta, legalább annyira harcos ateista vélemény-konglomerátum korifeusai.
Személyes tapasztalatom okán és lelkipásztori munkájának ismeretében is elmondhatom, hogy Székely János püspök jó ember. Emellett igen magas fokú, meglehetősen széles spektrumú műveltséggel rendelkezik. Jósága és tudása révén pedig szeretettel és valódi tanító jelleggel szól az emberekhez. Nem leereszkedő kioktatás, nem főpapi dörgedelem, hanem a krisztusi tanok átadásának valódi, alázatos vágya hatja át szavait. Főpásztorként olyan, spirituálisan magas szintet képvisel tehát, amelyet én valószínűleg sosem fogok a magaménak tudni. Ebbéli gyarlóságom teljes tudatában nem kérem, hanem egyenesen követelem, hogy a manifesztált keresztényüldözés mellett mielőbb szüntettessék be a vallásgyalázásnak ez az indirekt formája is!
El a kezekkel a krisztusi hittől! El a kezekkel a kereszténységtől!
Varga-Bíró Tamás – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
