, miszerint élvezettel olvasom a cikkeim alatt megjelenő trollok gyalázkodását. No nem itt a Polgár Portálon. Ez egy amolyan rendes, tisztességes polgári szalon. Úri hölgyek és úriemberek klubja. Egy amolyan “safe place”. Nekünk is és a kommentelőinknek is. Azonban ha valaki elmerészkedik egy kevésbé kulturált vendégkörrel rendelkező kommentszekcióba, ott merőben más típusú véleményekkel, ha úgy tetszik kommentárokkal találkozik.
Sok helyre írok, sok helyről látják szívesen, illetve várják az írásaimat. Ami talán köszönhető annak is, hogy a Jóisten szorgalommal és tudásszomjjal ajándékozott meg. És valószínűleg a gének is segíthetnek. Édesapám József Attila és Táncsics-díjas költő volt. Isten nyugosztalja. Mindig is szerettem írni és olvasni. A mai napig reggeltől estig olvasok és az utóbbi időben írok is. Ezt csak azért tartottam fontosnak lejegyezni, mert a sok helyre írás egyik hozadéka, hogy sokféle, sok irányból érkező kommentet is olvasok. Legutóbb például ezt:
“Remélem a cikkíró látja majd meghalni a gyerekét!”
Arccal, névvel, valódi profilról. Hmmm..
Ez egy amolyan facebookos komment volt. Tehát nem egy mondjuk “butapanda88” nicknéven regisztrált, arc és név nélkül garázdálkodó véresszájú troll műve, hanem egy hús-vér, valós identitással rendelkező emberé. Tudom, mert rámentem az adatlapjára. Rengeteg nyilvános poszt, fénykép tanúsíthatja, hogy létező személyről van szó. Nevezzük Ferinek.
Döbbentem szemléltem, hogy juthat valaki idáig. No nem a gyalázkodásról beszélek. Azt már fel sem vesszük, mi, jobboldali publicisták. Mióta a 444.hu a szólásszabadság jegyében betiltotta a kommentelést, a dühöngő libsi trollok kirajzottak, és százas csapatokban szállják meg a kommentfalakat. Nem idézném szó szerint, mert ez nem az a kávéház, de a “megszurkálunk, és a prostituált édesanyád hátán fogunk csoportosan szexuális kapcsolatot létesíteni veled” a belépőszint. Ezek után jön a lakájozás, a buzizás, és a barátnőm szidása.
Mondom: meg sem emelkedik a pulzusom, sőt, néha már hiányzik. Na jó, azt azért nem. Nem foglalkozom vele, nem bánt meg. Talán csak kicsit elszomorít. Az sokkal rosszabb, amikor liberális propagandisták a hazugság ruháját felöltve törlik belém a szaros cipőjüket. Ma reggel például a szélsőségesen libsi Kolozsváros egyik írástudatlan szerencsétlenje. Elnézést a minősítésért, de szerinte én is az vagyok. Fura módon az ilyen kritikák mentén megfogalmazott irományok sem tudnak kihozni a béketűrésemből. Láthatóan annyira analfabéta, hogy fel sem fogta, miről írtam. Amit meg igen, azt félremagyarázta. Tipikus liberális firkász. Papírforma. Az rosszabb, hogy visszamenőleg minősít, mint balettművészt. Miközben nyilvánvalóan fogalma sincs, milyen Spartacus, Iván Karamazov, Petruchio, Oberon, Thybalt, Orion, vagy Zuboly voltam, hiszen nem is látott ezekben a szerepekben. No de a libsi karaktergyilkosságnak pont ez a lényege. Nem a leírt véleménnyel kell vitatkozni, hanem meg kell alázni, le kell húzni a mocsokba az ellent.
Zárójel: természetesen nem lepett meg, hogy azok a libsik, akik életükben nem tették be a lábukat a Magyar Állami Operaházba, most visszamenőleg le fognak középszerűzni. Számítottam rá. Törvényszerű. Zárójel bezárva.
A jobbos művészekről abban a pillanatban, amint kiderül, jobbos művészek, csodák csodájára az is szinte azonnal “nyilvánvalóvá válik”, hogy tehetségtelenek. Így járt Nemcsák Károly, Balázs Péter, Vidnyánszky Attila, Dörner György és sorolhatnám még napestig. A publikum emiatt is gondolhatja, nagyon kevés jobboldali művész van. Pedig jobboldali művészek csak azért titkolják jobboldali mivoltjukat, mert a magukat betiltottnak hallucináló, azonban a való világban mégis elképesztő médiatúlsúllyal rendelkező liberális propagandisták azonnali hatállyal tehetségtelen senkiháziknak nyilvánítják a nyomokban nemzeti érzelmekkel rendelkező művészeket, zenészeket, kőfaragókat és balett táncosokat.
Ami azért is gyönyörű hagyomány, mert én például minden további nélkül tudok lelkesedni Nagy Zsoltért, Hajós Andrásért, Székely Krisztáért, Enyedi Ildikóért, Gigor Attiláért, vagy Nagy Ervinért. Dacára annak, hogy mást gondolunk a világról, rendkívül tehetséges művészeknek tartom őket. Ahogyan faltam Bächer Iván, Gerlóczy Marci, vagy Esterházy könyveit, úgy Hans Van Mannen koreográfiáiért is oda vagyok. És pont nem érdekel, hogy balosok, libárálisok, vagy bármik. Erre neveltek, ezt kaptam, ezt tanultam édesanyámtól és édesapámtól.
Nekünk ez az alap… Aztán majd három sör után lehet ordibálni, vagy békésen vitatkozni arról, milyen országban élünk. Szerintem. Szerintük – mármint a libsi újságírók szerint – viszont mi agyatlan, tehetségtelen, kollaboráns férgek vagyunk. Vagy lettünk. Szomorú. Na de vissza a kommenthez.
A gyerekeim halálát kívánó féreg, akarom mondani Feri hozzászólását megosztottam az oldalamon, aminek az lett a következménye, hogy Feri rengeteg jókívánsággal gazdagodott és borzasztó gyorsan bocsánatot kért. Tőlem és a dühös olvasóimtól is, valamint leszedte az ominózus mondatot. Elfogadtam, nincs harag. Feri hülye volt. Feri egészen egyszerűen elfelejtette, hogy nem az interneten van, hanem a való világban. És a valószínűleg gyermektelen Feri azt is elfelejtette, hogy mi, akik rendelkezünk gyerekekkel, sok minden fölött szemet tudunk hunyni, de a gyerekeink halálával jópofáskodó idiótákkal szemben zéró toleranciát alkalmazunk. Ott a határ. Ott a vége az úriemberkedésnek. Ott elszakad a cérna. Egy aggódó, feldühített apa sok mindenre képes. És nem mérlegel. Feri tegnap megúszta. Az atyai pofonokat. De valószínűleg már munkanélküli.
Egyik olvasóm elküldte kedves mondatait a munkáltatójának. És Feri ezzel olcsón megúszta. Legyen ez tanulság azoknak a libsi trolloknak, akik napi szinten fenyegetnek minket!
Ugyanis ha a gyerekeinket is bevonjátok a pszichopata játékaitokba, akkor bizony számolnotok kell azzal, hogy bajba kerülhettek. Jobb esetben mindenki tudni fogja, hogy milyen beteg lelketek van, rosszabb esetben pedig… Nos. Azt jobb, ha sose tudjátok meg.
Egy aggódó apuka.
Apáti Bence – http://polgarportal.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
