Együttműködési keretmegállapodást írt alá Udvardy György veszprémi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) alelnöke jelenlétében Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója és Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola rektora augusztus 23-án a veszprémi főiskola dísztermében tartott sajtótájékoztatón.
A két nagy múltú katolikus intézmény kinyilvánította egymás szakmai támogatását a keresztény szellemben felkészített szociális szakemberek képzése területén, mely nemcsak az elméleti, de a gyakorlati ismeretek átadásában is megvalósul – többek között azzal, hogy a főiskolai hallgatók gyakorlataira képzőhelyeket biztosít a Katolikus Szeretetszolgálat intézményeiben.
Sebestyén József köszöntötte a megjelenteket, köztük Tóth Tamást, az MKPK titkárát és Forsthoffer Erzsébetet, a Katolikus Szeretetszolgálat bakonyszücsi Lelki Rehabilitációs Otthonának intézményvezetőjét.
Udvardy György érsek kiemelte az együttműködési keretmegállapodás aláírásának jelentőségét. Mint mondta, a Jézustól kapott küldetés, hogy az Atya szeretetét és az üdvösséget hirdessük, konkrét szeretetcselekedetekben is megnyilvánul: a liturgia ünneplésében, az ige szolgálatában, a közösségi élet előmozdításában és a karitatív tevékenységek gyakorlásában. Az érintett két egyházi intézmény hagyományosan az ige szolgálatát, tehát a tanítást, illetve a karitatív szeretetet végzi – ez a két terület szövetkezik most egymással. Az emberhez odahajoló krisztusi küldetés mindkettőben szakszerű, szervezett formával társul.
A főpásztor hangsúlyozta: társadalmunkban a jel szerepét is betölti az, ahogyan
Örömét fejezte ki, hogy ugyanannak az isteni küldetésnek korszerűbb megvalósítása jöhet létre az együttműködés aláírásával. A szisztematikus teológiai gondolkodás és a gyakorlati életben szerzett tapasztalatok kölcsönösen támogathatják egymást – fogalmazott a veszprémi érsek.
Vajda Norbert beszéde elején kifejezte háláját, hogy a Katolikus Szeretetszolgálat hét évtizede fennáll, és a megszerzett tapasztalataikat most készek továbbadni az újabb generációk számára. XVI. Benedek pápától való idézetével támasztotta alá, hogy a szeretet cselekedeteire mindig szükség lesz, még a legigazságosabb társadalomban is, hiszen nincs olyan államrend, melyben ne lenne magányos vagy szükséget szenvedő ember.
Az egyháztörténetet tekintve láthatjuk, hogy már az apostolok korában fontossá vált a kiszolgáltatott helyzetben lévőkkel való törődés, a szeretet szolgálata – fogalmazott a főigazgató. – Az Egyház mindig fenntartotta az idősek iránti közelség kultúráját. Napjainkban a családok sokszor nem tudják vállalni idős hozzátartozóik gondozását, így az az intézményekre hárul. Ehhez azonban szükség van a megfelelő eszközökre és gondozói háttérre. Fontos, hogy a segítők szakmailag értsék a dolgukat, a jót jól tudják tenni, viszont az emberiesség, a szív odafordulása is meghatározó munkájukban. Épp ezért
Szép, de nagy feladat hárul az intézményekben dolgozókra: szinte családtagokká válnak; ők azok, akik biztosítják, hogy a gondozottak otthon érezhessék magukat az intézményekben. Ebben a folyamatban a mai napi együttműködés egy újabb lépést jelent – hangsúlyozta Vajda Norbert.
Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola rektora elmondta, hogy egy éve kereste meg a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatóját a főiskola társadalmi szerepvállalásának lehetőségeit vizsgálva. Az 2021-es intézményfejlesztési tervben új célokat jelöltek ki a járványügyi kataklizma hatására. A pandémia és a humanitárius válság a közgondolkodásban az élet minden területén paradigmaváltást hozott, hiszen fel kellett ismerni, hogy a globális rendszerben az egyén sebezhető. A rektor hangsúlyozta, hogy a főiskola jelszava a szenátus jóváhagyásával megváltozott, elköteleződtek a társadalmi és missziós szerepvállalás mellett.
Felismerték, ahhoz, hogy a főiskola a régióban tudásanyagosztó, értékmentő intézménnyé fejlődjön, hálózatba kell tömörülni. A rektor kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy a térség oktatási, gazdasági, szociális és civil szereplőivel felvegye a kapcsolatot. Ennek egyik eleme a most aláírandó együttműködési megállapodás is, mely szerint a Katolikus Szeretetszolgálattal közösen tervezik meg a képzések módszertani–tartalmi elemeit. Örömmel számolt be arról, hogy a Katolikus Szeretetszolgálat jelen lévő intézményvezető asszonya már fel is ajánlotta otthonát gyakorlati képzőhelyként.
Somogyi József a beszéde végén arra biztatott, hogy „értékközösségként együtt mutassuk meg Krisztus valódi arcát azoknak, akiket nevelünk, és azoknak, akiket gondozunk”. Kifejezte reményét, hogy a két intézmény együttműködése a jövőben jó gyakorlatok sorát indítja majd meg.
*
Miután a rektor és a szeretetszolgálat főigazgatója aláírta a dokumentumot, a veszprémi érsek kérdésünkre elmondta, hogy az együttműködési megállapodással kifejeződik az, hogy ugyanannak a szolgálatnak az elméleti és a gyakorlati oldala kölcsönösen segíti egymást. A régióban fontos szerepet tölt be a hittudományi főiskola, hiszen a teológiai tudás minden szaktudományra hatással lehet. A második világháború után a szaktudományok a saját területükkel foglalkoztak, elváltak a teológiától. De azt látjuk, ha egy kutató nincs tisztában morálteológiai problémákkal, vagy nem lát rá a lét egészére, nem tud jó kérdést feltenni a saját kutatási területén.
Azzal kapcsolatosan, miért fontos a beteget, rászorulót gondozóknak a teológiai–antropológiai ismeret, az érsek elmondta, hogy ma maga az emberség van krízisben. Ha nincs világos elgondolás az emberről, az ápolást végző sem tudja úgy végezni a munkáját, ahogy tehetné. Tanítható, ki az ember, és mi a célja, tanítható, hogyan tudunk reagálni a beteg vagy nehézséggel mélyen megküzdő ember kríziseire, tehát a szeretet, a gondoskodás hogyan kapcsolható össze a szakmai tudással. Mindeközben
– folytatta a főpásztor. – Orvosainkat, ápolóinkat sok esetben magukra hagyjuk a döntési helyzetekben. A Covid idején sokszor választaniuk kellett, kit tesznek lélegeztetőgépre, de egy balesetnél is ők döntenek a protokollnak megfelelően emberi sorsokról, ha például kevesebb életben tartó műszer van, mint amennyire szükség lenne. Az életkor növekszik, de milyen a minősége? Pusztán attól, hogy növelni tudom az élethosszt fizikailag, meg is tehetem? – tette fel az élet végének meghosszabbítását érintő kérdéseket Udvardy György, melyekkel az idősotthonokban dolgozó munkatársak is sokszor találkoznak.
Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
