A Margaret Island egy 2014-ben alapított fonyódi kötődésű zenekar. Nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legsikeresebb a magyar könnyűzenei palettán, hiszen ma már a legnagyobb fesztiválok kihagyhatatlan fellépői, klubok visszatérő vendégei. Olyan slágereket jegyeznek, mint az Eső, Nem voltál jó, Házszám, Veled minden, persze, a lista itt nem ér véget. Az évek során számos díjat is bezsebeltek, legyen szó Fonogram-díjról, vagy Junior Artisjus szakmai díjról. A legutóbbi, Hol marad az én történetem című albumuk szintén aranylemez lett. A máig töretlenül népszerű csapat nagy hangsúlyt fektet az értékközvetítésre.
Idén a Strand Fesztiválon volt szerencsém élőben látni és hallani őket, ahol hatalmas bulit csaptak. A koncert maradandó emlék marad számomra. Nagy örömmel tölt el, hogy sikerült egy interjút is összehozni. A kérdéseimre az alapító tagok: Lábas Viki, Füstös Bálint és Törőcsik Kristóf válaszoltak.
„Ha bármi elakadás van, ott vagyunk mi, ha támasznyújtásról van szó.”
Számotokra mi volt az eddigi legnagyobb elismerés?
F. B: Talán az, hogy 8 év után is van közönségünk, akik nyitottak arra, amit csinálunk. A másik pedig, hogy a járvány miatti leállás alatt is meg tudtuk őrizni a zenekar körüli csapatot, nagyon jó emberekkel vagyunk körülvéve, ezért igazán hálásak vagyunk.
L. V: A közönség szeretete marad a legnagyobb elismerés, hogy hallgatnak minket, eljárnak koncertekre, velünk együtt énekelnek, felszabadulnak és mosolyognak.
Melyik a kedvenc koncerthelyszínetek, és miért pont az?
F. B: Nekem a szigligeti vár, most már hagyomány, hogy minden nyáron adunk egy koncertet a tövében, nagyon jól néz ki, ahogy a közönség nemcsak velünk szemben, hanem felülről, a vár oldaláról is figyel minket, mögöttünk pedig a Balaton-felvidék és a lemenő nap.
L. V: Nagyon szeretem a különleges koncertjeinket, amik akár cseppkőbarlangban, akár egy vár tövében zajlanak, de mindig is fesztiválarc voltam inkább, szóval nagyon szeretem a Művészetek Völgyét, a Szigetet, a Campust vagy a Strand Fesztivált, valamint jó érzés, amikor lehetőségünk van a Balaton körül játszani, mert ott még jobban otthon érzem magam.
T. K: A Művészetek Völgyében mindig nagy élmény játszani, ráadásul idén adtuk az egyik legjobb koncertünket ott. Imádom a fesztivál hangulatát és azt, hogy mindig belebotlunk ott ismerősökbe.
Mit jelent számotokra a Balaton?
L. V: Nekem az otthonomat, itt él a családom, itt nőttem fel, ismerem szinte minden arcát, közben pedig mindig meg tud lepni. Egy olyan élményforrás, amit jó lenne megőrizni szép és természetes valójában, hogy a jövő generációja is élvezhesse még.
T. K: Rengeteg dal született Fonyódon, többek között a legutóbbi lemezünk is. A Covid-járvány alatt leköltöztünk, így a Balaton minden arcát megismerhettük. Számomra nagyon kedves hely.
Külföldön, más országokban mennyire ismernek titeket?
L. V: Azt nem tudom, hogy mennyire ismernek minket, az tény, hogy nagyon szeretünk Brightonban alkotótáborozni, itt szerveztünk is már kisebb koncertet magunknak és sok zenész barátunk él kint.
T. K: Semennyire. Max a külföldön élő magyarok, valamint Máltán egy éttermet, ha minden igaz, rólunk neveztek el.
Update: azóta az éttermet átnevezték, ennyit a külföldi karrierről.
Mi a zenétek mondanivalója?
L. V: A fő üzenet talán, hogy fogadjuk el egymást, tekintsünk egymásra emberként, ha úgy van, karoljuk fel a másikat, és segítsünk. Mi is egy nagy csapatban dolgozunk, ezért fontos a kommunikáció, az egymásra való odafigyelés és a tény, hogy mindannyian mások vagyunk, sokszínűek, és ettől szép a világ. Ugyanakkor álljunk ki magunkért, emeljük fel a hangunkat az általunk fontosnak vélt dolgokért.
T. K: Nem hiszek a túlmagyarázott dolgokban, a szakmánknak pont az a szépsége, hogy mindenki maga döntheti el, neki mit jelent, mi ragadja meg leginkább. Sokszor ez persze élethelyzettől is függ.
Meséljetek a rövidtávú terveitekről!
F. B: Az ősz leginkább a dalszerzésről, alkotói munkáról szól. Kifelé elcsendesedünk kicsit, hogy a hétköznapokban több időnk jusson a műhelymunkára.
L. V: Jövőre szeretnénk meglepetésekkel készülni a közönségünknek, jönnek új dalok és klipek, szóval nem állunk le, megyünk tovább, hiszen lassan tízéves lesz a zenekar.
Mit változtatnátok meg leginkább a világon?
L. V: Az emberek kényelmességét és a természethez való viszonyulását. Azt, hogy ne ítélkezzünk egymás felett, hanem próbáljuk megérteni, elfogadni és segíteni a másikat. Én szívem szerint eltörölném a hatalomra vágyó, kapitalista megközelítésű politikusokat, akik helyettünk döntik el, hogy nekünk milyen életet kellene élnünk, inkább a bátor és lelkes civilekre bíznék olyan dolgokat, amikhez megfelelő az érzékenységük és tudásuk.
T. K: Viki a szívemből beszél. Szerintem egy nagyon elidegenedett társadalomban élünk, ahol a hirtelen megnőtt szabadságunkkal nem tudunk mit kezdeni. A kapzsiságunk határtalan – elég csak a Földünk kizsákmányolását figyelembe venni. Szerintem kollektívan traumatizálódott az emberiség, ami sajnos generációról generációra öröklődik. Szerintem fontos szempont lenne, hogy jobban figyeljünk befelé és a saját mentális egészségünket helyezzük előtérbe.
Ha nem a zene lenne a főfoglalkozásotok, mit csinálnátok?
L. V: Szívesen festenék, vagy kutatnék, írnék, állatokkal foglalkoznék vagy természeti munkákkal, de szívesen dolgoznék akár filmesként is. Nagyon sok minden van, ami érdekel.
T. K: Szerintem filmeznék, a vágás nagyon érdekel, néha én posztolok a zenekari TikTok-ra is.
Hogy tudtok igazán kikapcsolódni?
F. B: Engem mostanában leginkább a kutyasétáltatás kapcsol ki.
L. V: Az olvasás, a saját magammal eltöltött minőségi idő, ami fel tud tölteni, balatoni séták, jógázás, meditáció.
T. K: A mozgás számomra is fontos, szintén jógázom. Ezen kívül most norvégul tanulok, valamint egy Osmosis nevű orvosi/tudományos oldalt tanulmányozom, ha tehetem.
Miből inspirálódtok?
L. V: A világ eseményei nem hagynak hidegen, a hétköznapi élet, maga a zene is inspiráló, igazából minden, ami körülvesz minket.
T. K: Talán közhely, de sokszor a megrendítő, számunkra fájó vagy dühítő történések késztetnek bennünket arra, hogy ezt dalban mondjuk el. Tán ez a fajta igény egy törekvés a transzcendencia felé.
Van koncert előtti rituálétok?
F. B: Minden koncert előtt összekapaszkodunk egy körben, és csinálunk tíz guggolást, utána az égbe kiáltjuk, hogy „energia”, majd Bygyó az egyik roadunk biztatja a csapatot néhány szóval, végül egy közös pacsival zárul a rituálé.
T. K: Néha még „jó koncertet” kívánva kezet fogunk, valamint Herkules-pacsival* köszöntjük egymást. (*Lásd Betonhofi)
Mit üzentek a felvidéki rajongóitoknak?
L. V: Hogy reméljük, sikerül majd velünk együtt felszabadulniuk a koncert alatt. Ha nem is annyira ismernek minket, nyugodtan jöjjenek el, és csak hagyják kint a valóságot arra a másfél órára. De legfőképp élvezzék az életet, ha bármi elakadás van, ott vagyunk mi, vagy más magyar zenekarok, akik mindig ott lesznek, ha támasznyújtásról van szó.
T. K: Azt szokták mondani, hogy élőben teljesen más a zenekar megszólalása, mint lemezen. Ha tehetitek, gyertek el, és győződjetek meg róla magatok!
Vámos Dorka interjúja
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/41. számában jelent meg
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacen
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
