A kormányok, a miniszterek, a képviselő urak még javában téli álomba merülve csucsukáltak vagy síeltek, amikor a közép-európai gazdák már háborogtak. A tavaly learatott (eladatlan, vagy eladott, de mostanáig ki nem fizetett) gabonájuk ott tornyosul a raktárakban, miközben országainkat elözönlötte az olcsó és silány ukrán gabona, amely nemhogy étkezésre, de még az állatok etetésére sem alkalmas.
Az előzmények ismertek: miután a fekete-tengeri orosz–ukrán kikötők a háború áldozataivá váltak, török közvetítéssel sikerült elérni a szállítóhajók újraindítását, hogy a rengeteg ukrán gabona eljuthasson az afrikai éhségövezetekbe. Ezzel párhuzamosan megindult a gabona nyugat felé, a közép-európai országokon keresztül. Aztán itt is ragadt.
Hamar kiderült, hogy a humanitárius álarc mögött a gabonakereskedők rókalelke lapul, akiket egy percig sem nyugtalanít az afrikai éhezés, és a nagyobb haszon érdekében nem szállították tovább a gabonát.
A silók pattanásig teltek, a gabona ára pedig a padlóra zuhant. A szolidaritást felülírta az emberi kapzsiság.
Az Ukrajnából az Európai Unióba áramló gabona mennyisége a vámok eltörlése után a tízszeresére emelkedett (a 2021-es 287 ezer tonnáról 2,849 millió tonnára), ami taccsra tette a hazai gazdákat. A brüsszeli tehetetlenség, helyesebben érdektelenség ismét csak egyetlen jelzővel írható le: felháborító. Brüsszel a hat érintett ország (Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Csehország, Románia, Bulgária) kérésére, hogy valamit kezdeni kellene a helyzettel, a füle botját sem mozdította. Pontosabban annyit tett, hogy megnyitotta a mezőgazdasági vészalapot, és egy alamizsnányi összeget (56 millió eurót), igért három országnak (Lengyelország, Bulgária és Románia), háromnak pedig fityiszt. Ugye nem nehéz kitalálni, hogy Szlovákiával és Csehországgal együtt Magyarország az utóbbi hármashoz tartozott? A lengyel mezőgazdasági miniszteren már ez sem segített, az elégedetlenség miatt (miközben tojással is megdobálták) kénytelen volt lemondani.
Mint minden esetnek, ennek is van néhány tanulsága.
Ismét és sokadszor kiderült, hogy az Európai Unió vezetését a tagállamok sorsánál sokkal jobban izgatja a helytállás az ukrán–orosz háborúban.
Brüsszelben nincs annál fontosabb téma, mint az oroszok elleni szankciók esztelen erőltetése, sőt újabban a Kína elleni gazdasági hadüzenet körvonalazódása. Vita csak akörül van, hogy ki mennyi fegyvert adjon a „mi demokráciánkért” is harcoló ukránoknak, legyen-e és hol legyen közös lőszergyártás, de ami a leglényegesebb: a háború a lehető leghosszabb ideig tartson. Egészen Ukrajna teljes győzelméig, amit épeszű ember nem vesz komolyan. Magyarán, gabona helyett együnk lőszert.
A másik tanulság: ha már annyira silány minőségű az ukrán gabona (csirke, tojás stb.), hogy nekünk nem jó, miért lehet jó a „harmadik világ” embermilliói számára?
A szudáni, egyiptomi, lesothói embereknek lehet, hogy erősebb az immunrendszerük, és jobban meg tud birkózni azokkal a gyomirtókkal, amiket mi már nem használhatunk, de azért ez csak arról árulkodik, hogy lenézzük őket. Nekik bármi jó?
A harmadik tanulság ismét csak az EU egyre inkább fölösleges voltáról rántja le a leplet, mert a tagországoknak (hasonlóan a Covid-járványhoz) ismét maguknak kell(ett) dönteniük. Ennek értelmében Szlovákia betiltja az ukrán gabona forgalmazását és felhasználását, mivel egy ellenőrzés kimutatta, hogy az ukrán búza növényvédőszer-tartalma ezer százalékkal meghaladja a nálunk engedélyezett mértéket. A hatóság szerint nemhogy emberi, de állati fogyasztásra sem alkalmas az általuk lefoglalt áru, amelynek elrendelték a megsemmisítését. Lengyelország és közvetlenül a lengyelek után Magyarország is ideiglenesen megtiltotta az ukrajnai gabona- és élelmiszerexportot.
Az Unió meg hallgat, mint a kuka. Bár inkább hallgasson is, mert ha megszólal, vagy próbál megoldani valamit, abból semmi jó nem sül ki.
A fenti döntések egyébként is tagállami hatáskörbe tartoznak. De a kérdés továbbra is ott lóg a levegőben: kinek-kiknek az érdekeit védi a fenséges Európai Bizottság, ha ilyen súlyos és a tagállamok élelmiszerbiztonságát veszélyeztető helyzetben is a lesajnáló álláspontra helyezkedik?
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
