Látszólag kedvező, a gyakorlatban azonban létbizonytalanságot hozhat számos felvidéki magyar alapiskola számára az Oktatási Minisztérium új finanszírozási tervezete. Bár a nemzetiségi oktatásra szánt fejkvótát megemelik, a „racionalizálás” jelszava alatt olyan új számítási módszert vezetnének be a kisiskolák támogatásánál, amely drasztikus forráskivonást eredményezhet azokon a településeken, ahol megosztott az iskolahálózat. A tervezet szerint 2026 januárjától új időszámítás kezdődik.
A szlovák kormány asztalán lévő, az iskolák finanszírozásáról szóló új kormányrendelet-tervezet deklarált célja az iskolahálózat hatékonyságának növelése. A sorok között olvasva azonban világossá válik: az állam a pénzügyi csapok elzárásával kívánja kikényszeríteni a kis létszámú intézmények összevonását vagy bezárását. A felvidéki magyar oktatásügyet, amely településszerkezeti okokból nagyrészt kisiskolákra épül, ez a változás különösen érzékenyen érintheti.
A mézesmadzag: Több pénz a magyar nyelvért
A tervezet vitathatatlan pozitívuma, hogy az állam elismeri: a nemzetiségi oktatás többletköltségekkel jár. Ennek jegyében a magyar tannyelvű alapiskolák esetében a bér- és működési normatíva szorzóját (koefficiensét) a jelenlegi szintről 114%-ra emelik. Ez azt jelenti, hogy minden egyes magyar diák után – az iskola méretétől függetlenül – valamivel magasabb alapösszeg érkezik majd a számlára, mint eddig.
Ez az intézkedés önmagában üdvözlendő lenne, ám a teljes képet vizsgálva inkább tűnik kompenzációnak, mint valódi fejlesztésnek. Amit ugyanis a nyelvi pótlékkal a kormány betesz a zsebbe, azt a kisiskoláknak járó támogatás átírásával ki is veszi onnan.
A feketeleves: Megvágják a „kicsik” támogatását
A rendszer eddig kiemelt védelemben részesítette a 250 fő alatti iskolákat, elismerve, hogy kisebb osztálylétszámok mellett fajlagosan drágább a fenntartás. A jövőben azonban ez a védőháló gyengül.
A tervezet szerint a 150 fő alatti iskoláknak járó speciális, méretalapú támogatási szorzót a jelenlegi közel 150%-ról 135%-ra csökkentik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy átlagos falusi kisiskola a jövőben diákonként kevesebb kiegészítő forrást kap a költségek kigazdálkodására. Bár a fent említett nyelvi pótlék emelése ezt a veszteséget részben tompítja, a végeredmény sok esetben így is mínuszos vagy éppen csak nullszaldós lehet – miközben az infláció és a bérköltségek folyamatosan nőnek.
A legnagyobb csapda: A települési összesítés
A tervezet legveszélyesebb pontja nem is a számokban, hanem a számítás módszertanában rejlik. Eddig a rendszer iskolánként vizsgálta a diáklétszámot. Ha egy településen működött egy önkormányzati és egy egyházi iskola, és mindkettő kicsi volt, mindkettő megkapta a emelt támogatást.
Az új szabályozás azonban bevezeti a települési szintű összesítést.
A jövőben a méretalapú támogatásra való jogosultságnál összeadják az adott településen működő, azonos tannyelvű iskolák diáklétszámát. A szabály egyszerű és kíméletlen: ha a faluban a magyar iskolások száma együttesen eléri a 250 főt, egyik iskola sem kapja meg a méretalapú többlettámogatást.
Ez a rendelkezés „pénzügyi satuba” foghatja azokat a nagyközségeket, ahol két közepes méretű magyar iskola működik párhuzamosan. Hiába szorulna rá mindkét intézmény külön-külön a segítségre, az állam „nagynak” tekinti őket együtt, és megvonja a bérköltségekre szánt 35%-os pluszforrást. Az üzenet egyértelmű: olvadjanak össze, vagy oldják meg önerőből.
Racionalizálás vagy ellehetetlenítés?
A minisztérium nem titkolja, hogy a cél a források hatékonyabb felhasználása és az iskolahálózat „optimalizálása”. Az új rendelet egyik paragrafusa szerint, ha egy iskola nem jön ki a pénzéből és az államtól kérne segítséget (egyeztető eljárás), a minisztérium ezt a támogatást mostantól feltételhez kötheti. A feltétel pedig nem más, mint egy „racionalizációs terv” bemutatása. Magyarul: mutasson be saját tervet önmaga megszorítására vagy leépítésére. A mindenkori miniszter számára ez egy politikailag rendkívül kényelmes megoldás.
A 2026. január 1-jén életbe lépő változások válaszút elé állítják a felvidéki magyar önkormányzatokat és fenntartókat. Ahol egyetlen kisiskola működik a faluban, ott a helyzet kezelhető maradhat. Ám azokon a településeken, ahol az intézményrendszer többszereplős, a puszta túlélésért folytatott küzdelem helyét átveheti a kényszerű összevonások korszaka.
Komjáthy Petőcz Andrea
Nyitókép forrása:
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
