Ferenc pápa május 15-én tíz boldogot avatott szentté Rómában, a Szent Péter téren. Az elkövetkező hetekben közzé tesszük a Szentek Ügyeinek Kongregációja által közölt életrajzukat. A holland kármelita Titus Brandsma Dachau koncentrációs táborában szenvedett vértanúhalált 1942. július 26-án.
Élete és művei
Titus Brandsma egy oegekloosteri mezőgazdasági birtokon született, Bolsward közelében, Hollandiában 1881. február 23-án. A keresztségben az Anno Sjoerd nevet kapta. Apja, Titus jómódú gazda volt, feleségével, Tjitsje Postmával négy lányuk és két fiuk született, akik közül egy lány ment férjhez, a többiek szerzetesek lettek.
1892 és 1898 között Anno Sjoerd Észak-Brabant tartományban, Megenben a ferencesek középiskolájába járt. Érezte, hogy egyre erősebben él benne a hivatás tudata, szeretett volna belépni a ferencesek közé, de nem vették fel gyenge egészségi állapota miatt, mert nem tudta volna elviselni a ferences élet keménységét. Ezért a kármelitákhoz fordult, akik elfogadták őt: 1898. szeptember 22-én belépett a boxmeeri noviciátusba. Édesapja tiszteletére vette fel a Titus rendi nevet. Noviciátusi évének végén, 1899. október 3-án tett szerzetesi fogadalmat.
1900 és 1905 között filozófiai és teológiai tanulmányokat folytatott Boxmeer, Zenderen és Oss szerzetesi közösségeiben. 1901-ben adta ki első könyvét: Jézusról nevezett Szent Teréz írásainak antológiáját, amelyet ő maga fordított le franciából, Bloemlezing uit de werken der H. Teresia (Szent Teréz műveinek antológiája) címmel.
1905. június 17-én, 24 éves korában szentelték pappá Brabant tartományban, Den Bosh székesegyházában. Ezt követően Rómába küldték a Szent Albert Nemzetközi Kollégiumba, ahol 1906-tól 1909-ig három éven át élt. A Pápai Gergely Egyetemen filozófiai szakra járt, közben szociológia kurzusokat is hallgatott az Istituto Leonianóban. Közben dolgozott több holland napilapnak és folyóiratnak is. A nyári szüneteket a bajoroszági Mainburgban töltötte. Abban az időszakban visszaesett betegségébe, gyomorpanaszoktól szenvedett, és hogy megerősödjön, egy időre Albano Laziale rendházába küldték. 1909. október 25-én letette doktori vizsgáját.
Hollandiába visszatérve filozófiát és matematikát kezdett oktatni az ossi kármelita kollégiumban, ahol 1909 és 1923 között élt. 1912-ben megalapította a Karmelrozen (Kármel rózsája) folyóiratot, amelynek címe később Spelingre változott, majd 1918-ban elkezdte kiadni Szent Teréz műveit, több kötetben, holland nyelven. 1919-től 1923-ig a De Stad Oss (Oss városa) napilap főszerkesztője volt.
1923-ban a filozófia és a misztika történetének professzora lett az újonnan létrejött nijmegeni katolikus egyetemen, ahol egészen 1942-ig tanított. Az 1932/33-as tanévben az egyetem rektorává választották, a tanévnyitó alkalmából egy híressé vált beszédet mondott el az istenfogalomról. Abban az évben hivatalos utazáson vett részt Milánóban és Rómában.
1935-ben az utrechti érsek, Johannes De Jong Titus atyát nevezte ki a katolikus újságírók szövetségének egyházi megbízottjává, az volt a feladata, hogy harminc újságot kísérjen figyelemmel, és így nemzetközi sajtóigazolványt kapott. Utazott Írországban és az Egyesült Államokban is, ahol konferenciát vezetett a kármelita lelkiségről és hagyományról. A konferencia anyagát később The Beauty of Carmel (A Kármel szépsége) címmel kötetbe foglalták.
Titus atya szelíd ember volt, figyelt a beszélgetőtársára, képes volt a meghallgatásra. Különösen készséges volt a diákok irányában, és mindig kész volt segíteni bárkinek, akinek szüksége volt rá.
Megértette a nemzetiszocialista ideológia veszélyes voltát: 1938–39-es egytemi kurzusain bírálta pogány és emberellenes jellegét. Közben az 1939 szeptemberében Lengyelország megszállásával kezdődő háború nyugat felé is kitolódott: 1940. május 10-én Hitler csapatai megszállták Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot és Franciaországot.
1941. január 26-án püspökein keresztül a holland egyház határozottan kiállt a náci intézkedések ellen. Titus atya, aki a katolikus iskolák szövetségének elnöke is volt, aktívan együttműködött az érsekéggel. Johannes De Jong érsek egy vele való beszélgetésben kifejezte aggodalmát a katolikus sajtó helyzete miatt, amely kénytelen a megszálló kormány által kibocsátott kiáltványokat közölni, amelyek egyértelmű ellentétben állnak a keresztény erkölccsel. Ezért 1942. január első tíz napjában Titus atya vonaton bejárta Hollandiát, ellátogatott a katolikus újságok szerkesztőségeibe, hogy elvigye az érsekség útmutatásait, és arra bátorítsa az igazgatókat, álljanak ellen a náci nyomásnak. De Jong érsek később elmondta, hogy a szerzetes pontosan tudta, milyen veszélynek teszi ki magát ezzel.
Amikor visszatért Nimegába, megtartotta az egyetemen az utolsó óráját. A rendházba visszatérőben letartóztatták. 1942. január 21-án a scheveningeni börtönbe vitték, ahol március 12-ig tartották fogva. Amikor tevékenységéről és a nácizmussal való szembenállásáról hallgatták ki, Titus atya őszintén elmondta véleményét; kilenc oldalas jegyzőkönyv készült ebből. A kihallgatás jegyzőkönyvei, amelyet az illetékes hivatalban megőriztek, értékes anyagok voltak később Boldog Brandsma kanonizációs eljárásánál. A börtönben két könyvet tarthatott magánál: Jézusról nevezett Szent Teréz Kwalkman által megírt életrajzát (Het leven van heiligen Theresia, 1908) és Cyriel Verschaeve Jezus című művét (1939). Titus atya úgy döntött, börtönben töltött idejét azzal tölti, hogy megírja Szent Teréz életét, amit már az Ossban töltött idő óta szeretett volna megtenni, de ami számos teendője mellett soha nem sikerült. Mivel nem volt papírja, a Jézus életéről szóló könyvet használta fel, sorai közé beírta Avilai Szent Teréz életét. A Scheveningenben töltött napokból megmaradt egy naplója is, amelynek címe: Az én cellám. Írt egy imádságot is Jézus képe előtt címmel.
Március 12-én Amersfoort büntetőtáborába vitték, ahol április 28-ig tartották fogva, nagyon kemény körülmények között kellett dolgoznia és élnie. Május 16-án visszavitték Scheveningenbe, hogy kiegészítse tanúvallomását, ez a kihallgatás június 13-ig tartott. Scheveningenből Kleve gyűjtőtáborába vitték, Németországba, ahol némi enyhülésre talált az Amersfoortban megélt szenvedések után. Klevében ugyanis részt tudott venni a szentmisén és lelki beszélgetéseket folytatott a tábori káplánnal. Eredménytelen kísérleteket tettek elöljárói arra nézve, hogy Brandsma atya büntetését változtassák házi őrizetre egy német rendházban.
Titus atya június 13-án hosszú vonatútra indult, marhavagonban sok más rabtársával: Köln, Frankfurt, Nürnberg állomásokon keresztül a dachaui táborba érkezett. A ’30-as évek elején épített koncentrációs táborba a háború végéig legalább 110 ezer embert vittek, akik közül csak 30 ezer jutott ki onnan élve. A rabok többsége megbetegedett a rossz higiéniai körülmények, az élet és a kemény munka embertelen szigora miatt. A tábori kórház valójában csak a krematórium egyik előszobája volt. Itt végeztek orvosi jellegű kísérleteket is, kísérleti alanyként pedig a rabokat használták, különösen a fogyatékosokat és a gyengéket.
1942. június 19-től július 18-ig Titus atya a 28-as blokkban volt, ahol sok szerzetest és papot tartottak fogva. Július 18-án bekerült a Reviernek nevezett tábori kórházba, egészen július 26-ig ott maradt. Azon a napon 14 órakor fenol injekcióval meggyilkolták. Kevéssel halála előtt az őt meggyilkolni készülő ápolónőnek egy rózsafüzért ajándékozott, amelyet egy másik rab készített neki korábban. A fiatal nő, aki a náci ideológia megszállottja volt, azt mondta, hogy nem tud imádkozni, mire Titus atya azt válaszolta, elég azt mondani: „Imádkozz értünk, bűnösökért”. Az ápolónő később megtért és a boldoggáavatási eljárás során értékes tanúságot tett a kármelita szerzetes utolsó óráiról.
Titus Brandsma holtteste sok ezer meghalt fogolyhoz hasonlóan valószínűleg a dachaui tábor krematóriumában égett el.
Boldoggá avatás
Titus Brandsma kármelita szerzetes boldoggáavatási eljárása 1952. február 14-én kezdődött. Szent II. János Pál 1984. november 9-én engedélyezte a vértanúságáról szóló dekrétum kibocsátását, és 1985. november 3-án avatta boldoggá a vatikáni Szent Péter-bazilikában.
A szentté avatás felé
2016. július 11-től 2017. december 12-ig zajlott a floridai Palm Beach-i egyházmegyében az egyházmegyei vizsgálata egy feltételezett csodának, amely Boldog Brandsma közbenjárására történt. A kármelita rend egy papjának gyógyulásáról volt szó, akinek kórképe melanoma volt áttétekkel a nyirokcsomókban. Ennek a különösen rosszindulatú és invazív betegségnek a gyógyulást követő 15 év elmúltával sem volt nyoma. A Szentek Ügyeinek Kongregációja 2018. április 13-án ismerte el az egyházmegyei vizsgálat érvényességét.
Az orvosi bizottság 2020. november 26-i ülésén elismerte, hogy ez a gyors, teljes és tartós gyógyulás az orvostudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázhatatlan. 2021. május 25-én a teológiai bizottság is megerősítette, hogy Isten Boldog Titus Brandsma közbenjárására csodát vitt véghez. Ugyanezt az álláspontot képviselték a bíborosok és a püspökök a 2021. november 9-i ülésükön.
Őszentsége Ferenc pápa 2021. november 25-én adott engedélyt a Szentek Ügyeinek Kongregációjának a csodáról szóló dekrétum kibocsátására.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás és fotó: Causasanti.it
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
