Úton címmel ifjúsági imaestre hívták a Nyíregyházi Egyházmegye fiataljait november 6-án a nyíregyházi székesegyházba. Tartalmas együttléttel – Szent Liturgiával, elmélkedésekkel, kiscsoportos beszélgetésekkel, közös étkezéssel és elcsendesedéssel – százhúsz fiatalt ajándékozott meg a szervezőcsapat: az egyházmegye ifjúságpasztorációs bizottsága és a fiatalokból álló ifjúsági tanács.
A háromórás őszi imaest délután kezdődött Szabó Csaba Péter ifjúságpasztorációs referens pap köszöntőjével, aki ismertette a programot.
Majd Szabó Tamás pasztorális helynök, a Szent Miklós-székesegyház parókusa – házigazdaként – liturgikus katekézist tartott a fiataloknak, hogy teljes lelki ráhangolódással kezdhessék el a Szent Liturgiát.
„Öltöztesd magad istenfiúságod csodálatos köntösébe, tudatosítsd azt a keresztvetéssel. Lépj be az atyai házba, a templomba, ahol koncentráltabban lehetsz jelen az Istennel. Legyél résztvevője, ne csak szemlélője a liturgiának!” – hívta a fiatalokat a liturgia előtt.
A korosztályt gyakran foglalkoztató három kérdéskört válaszolta így meg a hit, a szertartás-liturgia és maga a kereszténység szemszögéből: hogyan öltözködjünk, hová menjünk és hogyan viselkedjünk. Mindhárom kérdés kritikus megítélésű és kiemelt fontosságú a kamaszkorban, de átvitt értelemben is fontos róluk elgondolkodni, mert az a keresztény fiataloknak egyfajta identitásmeghatározó szerepű lehet.
„A keresztény fiatal legszebb és legtökéletesebb ruhadarabja a keresztvetés” – kezdte az első kérdésfelvetéssel. Hiszen amit viselünk, az jelez, kifejez és egyben formál is bennünket. Így a „lelkünkre és gondolatainkra felvett öltözék, a keresztvetés a keresztény ember legfőbb ruházata, mely formál és identitást ad”.
Ezt részletezve Tamás atya végigvette a keresztvetés minden mozzanatát, a megérintett testrészek szerepét és a hozzá kimondott szavakat: „Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében – a keresztvetéssel a Szentháromság nevét öltjük magunkra. A biológiát felöltöztetjük létezésünk okával, értelmével és teljességével.”
A hová menjünk kérdéskörben a templom szerepét vizsgálta: miért menjünk el a templomba, ha Isten mindenütt jelen van, mindeneket betölt? – kérdezte. Pedig számít a helyszín, ahol vagyunk – egy hétköznapi történésnél is, így az Istennel való találkozásunk alkalmával még inkább.
„A templomban nem az Isten van koncentráltabban jelen, hanem Te lehetsz sokkal koncentráltabban jelen Isten országában. Amit itt találsz, minden abban segít, hogy a lényegre fókuszálj” – magyarázta.
A templom otthon. Akár a szülői gondoskodás jelei, nyomai az otthonban, a templom berendezése és ikonjai azzal az üzenettel vannak tele, hogy „szeretlek”. De az érzékeken túl az értelem is fontos szerepet tölt be a felismerésben, ezt segíti elő a rítus, a szertartás, a liturgia. „A rítus ugyanaz időben, mint az otthon a térben” – idézte Byung Chul Hant. „A liturgia belépés Isten országába, ahol kinyílik a tér és az idő – mondta, mely felhangosítja a mennyországot, a természetfelettit. Fellélegez a lélek, fellélegez az értelem.”
Hogyan viselkedjünk? – tette fel az utolsó kérdést a pasztorális helynök. Arra buzdított, hogy ne csak szemlélők legyünk – amilyen szerepbe a naponta ránk zúduló információáradat sokszor kényszerít minket –, hanem résztvevők. A liturgia egyes mozzanatait idézte fel, s a fiatalok nyelvén dekódolta azok jelentését.
Az ezek után elkezdődő Szent Liturgián összesen több mint tíz paptestvér szolgált: néhányan az oltár körül, néhányan a gyóntatófülkében gyónásra és lelki beszélgetésekre várva a fiatalokat.
A prédikációt Gaál Richárd diakónus, szemináriumi prefektus mondta. Az imaest mottójához (Úton) kapcsolódva a megtérés útjáról és a megszentelődés útjáról beszélt. Az irgalmas szamaritánus történetén keresztül személyes útjairól és a keresztény ember megtérésének útjairól beszélt. Az Isten városából, Jeruzsálemből a bűn városa, Jerikó felé tartó embert párhuzamba állította a mindenkori emberrel és konkrétan a 21. század emberével, annak szándékolt Istentől való elfordulásaival. „Többet foglalkozunk világi dolgokkal, mint az Isten dolgaival” – fogalmazta meg a többesszám első személyű szemrehányást. A fogadót a templommal azonosította, ahol a lélek megtisztulhat. S ha elfogadjuk Isten akaratát, a megszentelődés útjára lépünk – mondta.
„Én vagyok az út, az igazság és az élet – Krisztus vár minket ezen az úton, kézen fog, és bevezet minket abba a boldogságba már itt a Földön, melyre valójában vágyunk és meg lettünk hívva” – zárta elmélkedését.
A lelki töltekezést kínáló szertartást követően közös pizzázás következett. Majd egy, a királyi ajtó felé vezető, az est tematikájához igazodó gyertyainstalláció szomszédságában hét körben kiscsoportos beszélgetések zajlottak a fiatalok között. A kiscsoportokat – az egyházmegye ifjúságpasztorációs bizottságával szorosan együttműködő – fiatalokból álló ifjúsági tanács tagjai vezették. A csoportvezetők a loretói nemzetközi ökumenikus ifjúsági találkozó tapasztalatait és módszereit alkalmazva foglalkoztak a tinédzserekkel, akik arról beszélhettek társaiknak, hol tartanak életük útján, mi jellemző leginkább rájuk és hogyan érezték mások vagy Isten segítségét, jelenlétét útjukon.
A találkozó gyertyafényes elcsendesedéssel fejeződött be.
A korábbi alkalmakhoz hasonlóan az imaest logójával ellátott hűtőmágnest vihetett haza ajándékba a megjelent mintegy százhúsz fiatal.
Forrás és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
