Bár nem erősségem a természettudomány – tulajdonképpen csak egy keveset értek a fizikához és a csillagászathoz, de pl. a kémiából nulla körüli a tudásom -, szoktam követni az elméleti fizikai dolgokat, persze csak ha bonyolult szavak és képletek nélkül vannak megfogalmazva. S csak ha a témának van valamilyen filozófiai kihatása.
Egy időben követtem ezt a Nassim Haramein nevű iráni-olasz származású, svájci-kanadai állampolgárságú, az USA-ban élő fazont, aki semmilyen egyetemet nem végezve síoktatóból lett elméleti fizikus. Kezdetben még érdekes is volt. De aztán még az én csekély fizika tudomásommal is rájöttem, hogy az egész figura nagyon sarlatánszagú.
Persze nem állítom, hogy ne lehetne a hivatalos utakat elkerülve amatőrként dolgokat elérni, mert lehet: Heinrich Schliemann szatócslegényből lett gazdag kereskedő, majd bármilyen történelmi, nyelvészeti, régészeti diploma hiányában lekörözte kora tudósait, amikor megtalálta mind Tróját, mind Mükénét, de Hamvas Béla is úgy lett a XX. sz. legnagyobb magyar filozófusa, hogy sose járt filozófia szak közelében se, majd sose dolgozott semmilyen akadémiai, egyetemi munkakörben.
Trója megtalásának története ismert, de Mükéné esete is kifejezetten vicces. Schliemann 1876-ban csak Homérosz leírása alapján megérkezik a feltételezett helyszínre, majd azzal a sajátos módszerrel kezd kutatni, hogy helyi lakosokat kérdezget “elnézést, nem tudja merre van a palota?” – Schliemann tökéletesen beszélt mind ógörögül, mind újgörögül, mindkettőt autodidakta módon kezdte tanulni még szatócslegényként -, majd amikor az egyik helyi lakos mutatott valamit, ott ásatni kezdett. Schliemann akkor már dúsgazdag volt, rendszeresen 300-400 kubikost alkalmazott az ásatásokon. S abszolút mázlista volt: a második napon megtalálták a palota maradványait. Schliemann persze tévesen datált, azt hitte az a trójai háború kori Mükéné, később kiderült, ő a 400 évvel korábbi réteget találta meg. De így is hatalmas szenzáció volt, a görög király személyesen ment el a helyszínre, később pedig a görög kormány a helyszínen lévő falut, mely a Harvati nevet viselte, visszanevezte, s azóta Mikinesz a neve, az a Mükéné név újgörög változata.
Schliemann körül persze több botrány is volt, többek között a megtalált kincseket magántulajdonaként kezelte, egyes szerinte lényegtelen romokat megsemmisített, stb. A nagy botrány: amikor a saját, nála 30 évvel fiatalabb feleségét beöltöztette a megtalált ékszerekkel, ezeket ő Szép Heléné ékszereiként azonosította, ez nem bizonyított, de az biztos, hogy valamelyik trójai előkelőség feleségéé lehettek. Máig erről ismert Schliemann felesége:
Haramein esetében se a formális tanulmányok hiánya a gond, hanem az egész stílus. Nekem úgy a második előadása végére jött le: ez egy vallásalapító guru, nem tudós. Az egy dolog, hogy kitalált valamit egy megoldatlan problémára, de az már gyanús, hogy azóta ő mindent ért, mindent tud, sehol, semmi kétség, s mindenkinek az egyetlen feladata elhinni mindent, amit ő mond. Ráadásul ő maga tudománynak mondja mindazt, amit mond. Ami gond: mert ha vallás, akkor annak megvan a helye, s ha tudomány, annak is, de a kettő keverve szinte biztosan marhaság.
Mindig eszembe jut ilyenkor egy orosz ismerősöm sztorija. Amikor elmesélte nagymamájának, hogy repülőn utazott, az halkan így szólt hozzá:
- Szaska, ne mondd másnak ezt, mert a szüleidnek baja lehet belőle (a sztori még a szovjet időkben volt), de tudd: a repülőgépet a komcsik találták ki, ahogy Gagarint is, a valóságban nem létezik se repülőgép, se Gagarin, a felhőkben a Szent Szellem van, s nem lehet oda feljutni élő emberként.
Szóval ennyit Harameinről. Pedig amit “kutat” az érdekes téma. A modern fizika megoldatlan kérdése a 4 fő erőhatás egyeztetése. Ugyanis van a ma többségi elmélet szerint 4 fő erő: a gravitáció, az elektromágnesség, a gyenge kölcsönhatás, s az erős kölcsönhatás. Az elektromágnesség és a gyenge kölcsönhatás egyesítve lett már a XX. sz. közepére elfogadottan, ahogy az erős kölcsönhatás is vele, ez a három együtt a kvantummechanika. Viszont a gravitáció nem fér bele, “kilóg”. S innen a cél: a kvantumgravitációs elmélet megalkotása.
Nemrég találtam erről egy Haramein-típusú elmélkedést, de komolyabban vehető alakban. Ez az amerikai Klee Irwin nevű emberke Quantum Gravity Research nevű intézménye. A hivatalos tudomány zöme szerint ez ugyanúgy sarlatánság, mint Haramein, csak kifinomultabban. Ami biztos, ez nem átverés, pl. Irwin nem árul semmilyen csodakristályokat többezer dollárért. S persze itt új vallás sincs, az egész elmélet materialista, annak pánpszichista verziójában: azaz van egy ötödik alapvető kölcsönhatás is a gravitáció, az elektromágnesség, a gyenge kölcsönhatás, s az erős kölcsönhatás mellett, ez a világ általános szellemi ereje. A pánpszichizmusban az a “jó”, hogy mind ateistáknak, mint hívőknek elfogadható: az ateisták azt mondják, “íme, amit a hívők Istennek hisznek, az valójában az anyag egyik alaptulajdonsága”, míg a hívők azt mondják, “íme, ez Isten tudományos nyelvezeten való megfogalmazása”. Erről a témáról többször írtam, íme az egyik vonatkozó cikkem: A dualizmus meghaladása.
Amit mondanak röviden, a valóság természetesen szimuláció, s erre van 7 fő árulkodó jel:
- a valóság mintás, mágpedig egy nyolcdimenziós kristályszerkezet vetülete,
- a valóság pixeles,
- aranymetszés,
- oksági hurkok,
- meghatározatlanság
- tudatosság,
- az információ az anyag alapja.
Persze kevés vagyok a megítéléséhez. A nyolc dimenzióhoz pl. egyáltalán nem értek. Az aranymetszés persze érdekes, de abban se látok világrejtélyt. De a többi 5 pontról magam is sokat gondolkodtam.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
