Mint ahogy az várható is volt, Brüsszelben nem nagyon díjazzák annak a lehetőségét, hogy az oroszok kivételként, Görögországgal és Magyarországgal szemben esetleg feloldják az EU-s országokat sújtó gazdasági embargót, amelyet annak nyomán rendeltek el Moszkvában, hogy az unió gazdasági büntetőintézkedéseket hozott Oroszországgal szemben az ukrajnai beavatkozás miatt.
A problémát olyannyira súlyosnak értékelik arrafelé, hogy Daniel Rosario nagy hirtelenjében – a napokban kezdődő görög-orosz tárgyalásokhoz időzítve – meg is üzente az Európai Bizottság álláspontját a dologgal kapcsolatban: „Az Európai Bizottság elvárja, hogy az unió minden tagállama azonos hangot üssön meg a külső kereskedelmi partnerekkel, ezek pedig – beleértve Oroszországot is – minden tagállamot azonos módon bíráljanak el.”
Milyen érdekes, hogy ilyenkor mindig előkerül az egyenlőség és az egyenjogúság kérdése.
Amikor a globalisták kitalálták, hogy szívatni akarják az oroszokat, akkor ez valahogy nem volt érdekes. Akkor nem számított, hogy kit és milyen mértékben érint hátrányosan az embargós döntés, akkor nem volt lényeges, hogy ki mennyit veszít a történteken. Akkor nem volt probléma, hogy a kelet-európai országok jóval nagyobbat buknak a nagyhatalmi játékon, mint a nyugati társaik. De most, hogy mi kerülnénk kicsit előnybe, azonnal jön hőbörgés, meg az álságos egyenlősdi-szöveg. Arról már nem is beszélve, hogy az EU-IMF páros eddig folyamatosan gyötörte a megszorító csomagokkal a görögöket, most meg hogy kis levegőhöz jutnának, azonnal a fejükre koppintanak.
Bár ha jól belegondolunk, az lett volna meglepő, ha mindez nem így történik. Az lett volna a meglepő, ha az EU-s csinovnyikok most nem kezdték volna el osztani az észt nekünk arról, hogy mi a felvilágosultan demokratikus és mi nem az.
Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »
