Nem akármilyen leletre bukkantak a Vezúv lábánál, Pompeji romjainál. Egy olyan férfi csontvázára, aki a tomboló tűzhányó elől menekült, mikor egy vulkáni szikla agyoncsapta. A szerencsétlenül járt ember fejét a becsapódó kőzet belepasszírozta a földbe.
A lelet a Pompeji pusztulásával egyidős, tehát több mint 2000 éves. A csontvázon fertőzés jeleit fedezték fel, tulajdonosát nagy valószínűséggel ez akadályozta meg abban, hogy időben elmeneküljön.
A város elrendezéséből és a csontváz elhelyezkedéséből a régészek arra következtetnek, hogy a 30 éves férfi túlélte a kitörés első szakaszát, és egy sikátor mentén próbált kijutni a városból. Pechjére utolérte őt a „piroklasztikus ár”, ami a vulkánból kitörő forró kőzet, hamu és mérgező füst elegye.
Pompeji ókori római város volt, a mai Nápoly közelében helyezkedett el, a Vezúv tűzhányó lábánál. A Vezúv brutális kitörése pusztította el időszámításunk szerint 79-ben. A tűzhányó több mint 24 kilométeres magasságba lövellte ki a hamufelhőt, a hegy csúcsa gyakorlatilag szétrobbant. A térséget napokig nem érte nap a sűrű füst miatt, a várost 7-8 méteres hamu borította be.
A kitörés első hullámában a lakosság a pincékben húzódott meg. Az akkori építészeti szokásoknak megfelelően a háztetők az udvarra, vagyis befelé lejtettek, így a forró kőzetdarabokat is a belterekbe irányították, vastag réteget alkotva eltorlaszolták az ajtókat, így akik a pincékben kerestek menedéket, aligha jutottak ki onnan. Voltak épületek, amelyek a közetréteg alatt egyszerűen összeomlottak.
Pompejien kívül további két másik város is elpusztult. A legtöbben a piroklasztikus árban haltak meg. A forró, gomolygó ár 850 fokon izzott és 100 km/órás sebességgel rontott a lakókra, pillanatok alatt végzett velük. Az erős földrengésekben a közeli Sarno folyó medre megemelkedett, ahogy a tengerpart is megváltozott.
CNN.com, Körkép.sk
Nyitókép: cnn.com
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
