Az eddig is világos volt, hogy a magát bájos eufemizmussal „demokratikusnak” nevező balos és liberális ellenzék a választók meggyőzésének strapás melója helyett az általános sulis választási matekoba kapaszkodva igyekszik túlélni a jövő tavaszt. Szinte minden hétre jut egy új összefogási koncepció, közben persze gondosan kerülve az „összefogás” kifejezést, amelyet 2014-ben már sikerült szénné égetni egyszer. Újra, meg újra érkeznek hírek arról is, hogy Botka, vagy valamely más szoci prominens titkos tárgyalásokat folytat egy-egy kisebb politikai erővel. Ezeket a találkozókat rendre az „informális” jelzővel látják el, ami azért praktikus megoldás, mert így a hírbe hozott párt jóval csekélyebb hitelességgel cáfolhatja a megtörténtüket – ha pedig valóban leültek az MSZP-vel, akkor nem kell beismerniük ezt a kínos epizódot.
2017-ben ugyanis a szocialistákkal egy hírben szerepelni nagyjából annyira kellemetlen, mintha az embert egy 15 éves prostival fényképeznék le a rákospalotai szemétégető környékén.
Ezt a kétségkívül nehezen kibogozható csomót akarta ma átvágni Botka László. Mégpedig úgy, hogy egyszerűen megkímélte a tárgyalástól leendő partnereit. Kiállt a kamerák elé, és felmutatott egy A4-es papírra nyomtatott táblázatot, amelyen „két közvélemény-kutató cég elmúlt hónapjainak adatait alapul véve” jól kiosztották az egyelőre még csak az ő vágyaikban létező közös lista megszerzett mandátumait. Ezt a diktátumot aztán „nagyvonalúnak” is nevezték, jelezve, hogy
a többiek igazából mind csírák, de ők annyira jó fejek, hogy mégis beveszik őket a buliba.
Hogy a választási numerára szóló ajánlat még ellenállhatatlanabb legyen, megtoldották egy kis szado-mazo ostorcsattogtatással is. Kihelyeztek ugyanis egy mágikus mágnestáblát, amelynek sötét oldalára az „Orbán Viktort hatalomban tartók”, világos felére pedig a „Kormányváltó szövetség” szerencsés tagjai kerülnek. Ez utóbbin egyelőre csak az MSZP logója látható, míg a sötétség és a világosság erőit elválasztó határvonalon ott sorakoznak a többiek. Akik Botkáék mesterterve szerint nyilván egymást taposva rohannak majd, hogy ne sodródjanak a Gonosz birodalmába.
A valóság meg úgy néz ki, hogy
erre az ajánlatra nagyjából egyetlen választ lehet adni: azt, hogy „lószart!”
A magyar balos és liberális politikai erők ugyan elég csehül állnak, de annyira nyomorult politikust még a magyar glóbusz se hordott a hátán, aki hagyná, egy másik párt vezetői döntsék el egyedül, tárgyalás nélkül, hogy az ő pártja hány helyet szerezhet a parlamentben. A Momentum és az LMP amúgy is ezerszer leszögezték már, hogy egyedül méretik meg magukat, de a többi „demokratikus” mikroorganizmusban is maradt annyi tartás, és józan ész, hogy
legalább titokban egyeztessenek, és a végén együtt álhassanak elő a megállapodással.
A mai produkcióval a szocik őket is jó eséllyel elveszíthetik.
Botka most pontosan azt a hibát követte el, mint az a kanos, beviszkikólázott csávó a diszkóban, aki úgy érzi, már sínen van a csajnál, ezért jó hangosan, az összes barátnője előtt megkérdezi: „Na, akkor hozzám, vagy hozzád, béjbe?”
Tök mindegy, hogy a lánynak bejön-e a fickó, erre az ajánlatra egyedül az eygetlen vállalható válasz az arcba öntött Baileys.
Úgyhogy a Szegedi Nagykán most ott áll a parkett közepén, leöntött dzsigolós zakóban, és nem érti, mit cseszett el. Hogy mentse a helyzetet mellé lép Molnár Gyula, hogy kézfogásával szentesítse a Kormányváltó Szövetség megkötését – az MSZP elnöke és az MSZP miniszterelnök-jelöltje között. A nap végén pedig talán odasúgja neki egy másik Gyula hallhatatlan megállapítását:
„Egyedül vagyunk, Laci! Te, én, meg a nézők.”
A helyzet azonban még ennél is cudarabb. Ennek a shownak ugyanis már nézői is alig maradtak.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
