A Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) társulás november 21-én ünnepélyes keretek között, a búcsi Karkó pincészetben adta át az idei Pogány Erzsébet-díjat. A kitüntetést, amelyet immár ötödik alkalommal osztottak ki, ezúttal Szanyi Mária pedagógus, néprajzkutató, a Kincskeresők diákverseny elindítója vehette át.
A díj időpontját hagyományosan Erzsébet-naphoz kötik, ezzel tisztelegve a SZAKC néhai igazgatójának, Pogány Erzsébetnek emléke előtt. A társulás célja, hogy évről évre olyan háttérben dolgozó személyt emeljen ki, aki a felvidéki magyar közösségért hosszú ideje fáradhatatlanul, sokszor láthatatlanul végez pótolhatatlan munkát.
A döntést a kuratórium – Fekete Irén elnök, Hideghéthy Andrea titkár, valamint Pogány Tibor, Csémi Szilárd, Mézes Rudolf, Kiss Beáta és Ladányi Lajos – egyhangúlag hozta meg. Az ünnepségen Fekete Irén felidézte a díj alapításának történetét, kiemelve: Pogány Erzsébet szolgálata nem a reflektorfényben, hanem következetes jelenlétében vált meghatározóvá. A díj ezért is a „háttéremberek” elismerése.
A díjazottat Hanesz Angelika, pedagógus, a Mentor TT elnöke méltatta részletesen. Beszédében hangsúlyozta: Szanyi Mária több mint öt évtizede formálja a felvidéki magyar közösségeket. Tanári pályája az 1960-as években indult Nagytárkányban, később muzeológusként dolgozott Rozsnyón és Galántán, majd ismét visszatért a pedagógiához. Néprajzi szakkörei, kutatócsoportjai évtizedeken át voltak biztos pontok a tehetséges diákok számára.
Nevéhez számos néprajzi és helytörténeti publikáció fűződik, több könyv társszerzője, és másfél évtizeden át töltötte be a Pedagógusfórum felelős főszerkesztői posztját. 2000-ben ő dolgozta ki az alapiskolák néprajzi tantervét, amely azóta is a felvidéki magyar oktatás egyik mérföldköve.
Kiemelt szerepe volt a Kincskeresők – helyi értékeket kutató konferencia felépítésében és működtetésében is. A mozgalom 2025-ben Magyar Örökség díjat kapott, amelyet a szakma Szanyi Mária több évtizedes, fáradhatatlan szervezői és mentori munkájának tulajdonít.
A rendezvényen elhangzott: Szanyi Mária nemcsak tanít, hanem közösséget épít; személyes jelenléte, türelme és szakmai igényessége sokak számára jelentett biztos pontot. Munkája nélkül a felvidéki tehetséggondozás és hagyománykutatás ma egészen másképp nézne ki.
Meghatódottan vette át a Pogány Erzsébet-díjat Szanyi Mária
Szívszorító pillanatokkal zárult az idei Pogány Erzsébet-díj átadója: a kitüntetett, Szanyi Mária meghatódva, ugyanakkor fájdalommal a szívében vette át a díjat a SZAKC elnökétől, Somogyi Alfrédtól, az kuratórium elnökétől, Fekete Iréntől és özvegyétől, Pogány Tibortól.
Szanyi Mária beszédében elmondta, a díj óriási megtiszteltetés számára, de egyszerre hordoz örömöt és mély, személyes szomorúságot.
„Nagyon szépen köszönöm mindazoknak, akik jelöltek. Ez a díj számomra azért különleges, mert valóban a háttérben dolgozók elismerése” – fogalmazott. Hozzátette: soha nem vágyott reflektorfényre, munkáját mindig a közösségi alkotómunka részeként élte meg.
„Egyedül nem tudok eredményeket elérni. Nekem csapat kell – pedagógusok, diákok, munkatársak. Ők mind társaim voltak az alkotásban”
– húzta alá.
A kitüntetett a meghatottság mellett arról az érzelmi teherről is beszélt, amelyet a díj megszületése óta hordoz magában. Felidézte: sokkal jobban örülne, ha most nem díjat kapna, hanem újra átölelhetné egykori munkatársát, Pogány Erzsikét, akihez évtizedes szakmai és baráti kapcsolat fűzte.
Beszédében külön hangsúlyt kapott Pogány Erzsébet alakja is. Szanyi Mária megosztotta első találkozásaik emlékét, azt a természetes, azonnali összhangot, amely későbbi közös munkájuk alapja lett. A közös munka során ismerte meg igazán
„Erzsikét: azt a szerénységet, tenni akarást és hatalmas munkabírást, amely őt jellemezte”
– fogalmazott.
A díj átvételét ezért kettős érzésként élte meg. „Rettentően nagy megtiszteltetés számomra, hogy az ő nevét viselő díj tulajdonosa lehetek” – jelentette ki.
Zárszavában arra buzdított: legyenek a közösségekben olyan munkatársak és példaképek, mint amilyen Pogány Erzsébet volt. Hangsúlyozta, hogy a felvidéki magyarság történelmi sebei máig nem gyógyultak be teljesen, ezért különösen fontos a közösség erősítése, a fiatalok nevelése és az összetartozás. „Tegyünk együtt sokat a közösségünkért, és tanítsuk meg a fiatalokat szeretni ezt a földet” – zárta gondolatait.
A díjátadó zárásaként a szervezők hangsúlyozták: a Pogány Erzsébet-díj egyszerre szól az emlékezésről és a jövőért vállalt felelősségről. Szanyi Mária kitüntetése annak a közösségépítő, kitartó munkának szól, amelyet évtizedek óta következetesen végez a felvidéki magyarság szolgálatában. Az idei emlékplakettet – ahogy minden évben – Kutak Adrienn keramikusművész készítette.
Az ünnepi eseményen hangulatát emelte a Felvidéki Rockszínház szívet melengető előadása. Repertoárjukban szerepelt az autentikus népzene, a rock, folk-rock. Olyan művekből csendültek fel klasszikus slágerek, mint az István a kiály, A Megfeszített vagy a Kárpátok őrei.
Szalai Erika/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
