Már megint ez a kettő: Lengyelország és Magyarország rebelliskedik. Nekik soha semmi nem jó, nem elég az, ami másoknak igen. Lehet, hogy ez így látszik Európa különböző tájairól, de a teljesség kedvéért tegyük azt is hozzá, hogy ez a két ország bátor. Mer kiállni önmagáért, meri képviselni az érdekeit, meri vállalni a rebellisség bélyegét.
A számtalan történelmi példa felsorolása helyett azonban érdemes a közelmúlt eseményeire összpontosítani. Emlékeznek még a Phare előcsatlakozási alapra? Amelyet azért hozott létre az Európai Unió elődje, az Európai Közösség 1989-ben, hogy Lengyelországnak és Magyarországnak forrásokat biztosítson a gazdasági felzárkózásra, a csatlakozást megelőző felkészülésre. Hivatalosan Poland and Hungary: Assistance for Restructuring their Economies (PHARE) volt a neve.
Ebből arra is lehet következtetni, hogy a Nyugat szemében ez a két ország volt a rendszerváltások úttörője Kelet-Közép-Európában. Ennek a két országnak a fiatal, tehetséges ellenzéki politikusai előbbre tartottak a rendszer megváltoztatásában, mint a béketábor többi lakója. Fújtak is rájuk Moszkvában, Prágában, Szófiában keményen.
E két ország volt a szocializmus sírásója. Amikor 1989. november 9-én omlani kezdett a berlini fal, Csehszlovákiában még nem történt semmi. Prágában és Pozsonyban még a szocializmus vívmányait őrizték! Elég volt néhány hónap, hogy a lengyelek és a magyarok igyekezte által kivívott Phare-alapból azután más országok is profitáljanak egészen 2003-ig, a programozási időszak végéig, illetve 2006-ig, a pénzek lehívásának a befejeztéig.
Negyven évvel ezelőtt Csehszlovákiában még arra készült a hadsereg, hogy bevonul Lengyelországba. A harckocsizó egységeket mozgósították, szerencsére a Varsói Szerződés józanabb vezetői nem így gondolták, és hagyták, hogy a lengyel vezetés maga birkózzon meg az elégedetlenkedő tömegekkel. Nem birkózott meg, csak ideig-óráig tudta elhallgattatni a nemzeti önrendelkezésért küzdő lengyeleket.
Az elmúlt években többször is eszembe jutott a V4-es elnökök találkozója 2008-ban Pöstyénben. Sólyom László magyar államfő a tárgyalásokat értékelve végül megjegyezte, hogy volt egy különtalálkozója lengyel kollégájával, Lech Kaczyńskival. Mivel akkoriban a fő problémát a szlovák–magyar kapcsolatok jelentős romlása, illetve különböző nemzetközi kérdések jelentették, nem nagyon értettem a négyszemközti magyar–lengyel államfői megbeszélés tétjét, ezért rá is kérdeztem. Sólyom László válasza tiszta és egyenes volt: a lengyel–magyar barátságot mindig, minden fórumon meg kell erősíteni, mondta, és ez alól nem kivétel a visegrádi államfők tanácskozása sem.
Szóval szükség van a barátokra. Amit persze a politikában nevezhetünk érdekszövetségnek is, csak működjön. És működik, mert csak Lengyelország és Magyarország ellen folyik hetes cikkely szerinti eljárás. Működik, mert semmi mást nem akartak, mint a nemzeti szuverenitás megőrzését és a korábbi egyezségek betartását. Az erejükkel is tisztában voltak, mert politikai realisták vezetik. S mivel bátrak voltak, győztek. És győzött az Európai Unió is, mert megvan a következő hétéves időszakra szóló költségvetése és a helyreállítási alap is.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
