Figyelem Magyarország és az Európai Parlament, illetve a Bizottság küzdelmét, ahogyan elmeszelték az országot a legfrissebb jogállamisági jelentésben. Didier Reynders jogérvényesülésért felelős biztos boldogan jelentette be: addig, amíg a magyar kormány nem hajt végre két területen mélyreható reformokat, nem fogadják el a magyar helyreállítási tervet, illetve ezzel párhuzamosan nem utalnak uniós támogatásokat Magyarországra.
Minderről önkéntelenül Marcus Porcius Cato elhíresült mondása jut eszembe, aki Róma birodalommá válásának hajnalán az összes beszédét, bármiről is szólt, azzal fejezte be, hogy „Ceterum censeo: Carthago delenda est!” (Egyébként az a véleményem: Karthagónak vesznie kell!) Már hónapok óta beszéltek erről, mindenki számíthatott rá. Hiába a tavalyi Európa Tanácson belüli kompromisszum, hogy a jogállamiság körüli huzavonát nem fogják az uniós pénzek befagyasztására használni. Ahogy közeledik a magyar választások ideje, a retorika is bedurvult, és láthatóan Orbán Viktornak nemcsak az ellenzékkel kell megküzdenie, hanem az Európai Parlamenttel és Bizottság zöld és vörös elvtársaival is.
Hogy hova vezet a folyamat, azzal a magyar kormányzat is tisztában lehetett. Bár még nem igazán fogadták el a programokat, az Orbán-kormány, gyakorlatához híven már el is kezdte az elkövetkező időszakra szóló támogatási körök kiírását.
Ehhez megteremtették a forrásokat. Az sem volt véletlen, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter bejelentette, ha mégsem érkeznek a források Brüsszelből, Magyarország jó ideig képes lesz finanszírozni a programokat. Persze mindez az államadósság további növekedésével járna, ami a koronavírus-válság miatt amúgy is megugrott. Ha azonban ezt nem vállalnák be, megtörne az ország gazdaságának a növekedési lendülete, amely jelenleg Európában az élbolyba tartozik. Könnyű ezt mondani, de az eladósodottságnak megvan a veszélye. Az infláció amúgy is a határérték felett mozog, és az egész évben gyengélkedő forint könnyen támadásoknak lenne kitéve. Teljesen észszerű volt a nemzeti bank lépése, hogy egy kamatemelési ciklusba vágott, amire a forint is erősödésbe kezdett.
Innentől érthetővé válik Matolcsy György jegybankelnök kommunikációja, aki a válságkezeléssel járó időleges költségvetési hiányt elismerve a teljes helyreállítást akkor tartja befejezettnek, ha rendezik az egyensúlyi mutatókat és a felzárkózás folyamatait is.
Persze volt néhány keresetlen szava a válságkezeléshez is, de mindezzel jól tudta prezentálni a jegybank függetlenségét. Az ellenzék, sőt az „igazi polgári konzervatívok” is örömtáncba kezdtek, hogy lám-lám, az Orbán gazdaságpolitikája sem tökéletes! Azzal már nem tudtak mit kezdeni, hogy Matolcsy írása megjelenésének másnapján Orbán Viktor a jegybankba látogatott, ahol látványosan megtekintette a „nemzet aranyát”, mint az ország stabilitásának egyik zálogát. A 90 tonna arany ér valamit az ilyen hektikus időkben, és súlyra is legalább harmincszor annyi, mint volt a Gyurcsány-éra alatt.
Hogy a konfliktus nem akkora a kormány és a jegybank között, mint egyesek szeretnék, arról Matolcsy nyílt levele tanúskodik. Ebben higgadtan és részletesen utasította rendre Varju Lászlót, és magyarázta el a DK alelnökének, pontosan miről is szólnak a publicisztikái, amelyekben a magyar gazdasági helyreállításról ír. Kikéri magának, hogy „egyes ellenzéki politikusoknak szinte megrögzött szokásává vált, hogy politikai haszonszerzés érdekében hibásan értelmezzék a magyar gazdaságról szóló írásaimban kifejtett álláspontomat”.
Mindennek azért meg lett a következménye, a forint/euró árfolyama 350 alá süllyedt, és a múlt heti enyhe attak ellenére sem emelkedett 360 fölé.
Az első GINOP-os pályázatokat már kiírták, várhatóan az idei gazdasági bővülés 6 százalék felett lesz, ami lehetővé teszi, hogy 2022-ben visszaadják a gyermekes munkavállalóknak a 2021-ben befizetett jövedelemadójukat.
Nincs könnyű helyzetben az ellenzék, mert erre nehéz választ adni. Marad a korrupcióval és a lopás vádjával való vagdalkozás, ami egyeseknél meghallgatásra is talál, de a józanabbja megérti, ha a Fidesz-kormány annyira mindent ellopna, akkor miből jutna erre-arra meg amarra. Kicsit olyan az ellenzék, mint a Judea Népe Front meg a Judeai Népfront a Brian életéből, akik felteszik a kérdést, hogy mit is adott nekünk a Római Birodalom. Valami hasonló választ tudnak produkálni Gyurcsányék a Fideszt illetően, már ha nem akarnak hazudozni. Úgyhogy nagy a baj, így segítségül kell hívni az egyesült európai erőket, akik kapva az alkalmon, el is kezdték a nyílt beavatkozást a magyarországi választásokba.
Persze nagy baj van az Unióval. 2004-ben még abba az unióba léptünk be, ahol a fő jogszabályalkotó az Európai Tanács volt, ahol konszenzussal lehetett bármit is elfogadni, tiszteletben tartva a legkisebb állam véleményét is. Mára ezeket a jogköröket folyamatosan ragadja magához a Bizottság, sőt a parlament is. Itt már sokkal könnyebben érvényesíti egy nagyobb ország, egy nagyobb politikai csoportosulás, vagy akár egy nagyvállalati lobbi az érdekeit, nem kell vacakolni mindenféle törpeállam kifogásaival. Ez az Unió gázolt bele a magyar választási kampányba, hiszen egyre jobban szúrja a szemét a magyar és a lengyel jobboldal, mert fennáll a veszély, hogy a példájuk mintául szolgálhat más országoknak is.
Ezek után jött a gyermekvédelmi törvény, amit hangzatosan elnevezhettek pedofil-, vagy homofóbtörvénynek, de mindez csak hab a tortán. Brüsszel kezdhetett örömködni, és élesíteni az összes bevethető fegyverét a teljes letámadáshoz. Eközben nem vette észre, hogy mindez vívónyelven egy lerövidített támadás. Lényege, hogy felkínálnak egy támadási felületet, majd az azt kísérő parádot pengével kivédik, és beviszik a tust.
Innentől szinte kapóra jött a magyar kormányzatnak a gyermekvédelmi törvényre adott európai felhördülés, és minden, ami körülötte volt. Ahogy félinformációkra támaszkodva támadtak, ahogy a szülők és a gyermekek jogai fölé helyezték az LMBTQ közösség jogait. Brüsszel még azt sem vette észre, hogy ezzel Európa konzervatívabb beállítottságú polgárainál is szimpátiát kelt a magyarok iránt.
Érdekes, hogy amiről a magyar kormány törvényt hozott, az tagállami hatáskör, ezért csak a médiaszolgáltatók jogainak megsértése miatt tudtak kötelezettségszegési eljárást indítani. Szóval nagyon kilóg az a bizonyos lóláb, mint ahogy kilóg szinte minden brüsszeli álláspontnál, legyen az a migráció, a klímavédelem, a melegek vagy a nagyvállalati érdekek esete. Megy a közelharc. Csak egyvalamit nem tudnak Brüsszelben. Azt, amiről Orbán Viktor csak annyit mondott, hogy a magyar szabadságharcos nép. Minél jobban támadják, annál jobban összezár, és annál keményebb ellenállásra képes.
És mindezt most egy sikeres gazdasági időszak után, viszonylagosan jó kondíciók között teheti meg. Hajrá magyarok! Hajrá Magyarország!
Függelék: Lengyelország mindig komoly fegyvertársunk volt, most sincs másképp. A lengyel alkotmánybíróság nemrég elmeszelt egy uniós intézkedést, mondván, hogy az ellentétes a lengyel alkotmánnyal. A németek után Lengyelország a második állam, amely ezt meg merte cselekedni. Már érkeznek is a támadások, hogy az uniós jog a tagállami jog felett áll, sőt már Pol-exitet is emlegetnek. Pedig jobb lenne, ha végre Brüsszelben is végig gondolnák a dolgokat.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2021/30-as számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
