A magyarországi választási kampány a finisébe ért. Alig több, mint egy hónap van hátra április 8-ig. Ennek megfelelően minden politikai, közéleti esemény sokszoros jelentőséggel, és a szokásosnál is jóval erősebb rivaldafényben tárul a közvélemény elé. Így lett kiemelt hír a Fidesz-közeli médiában Vona Gábor erdélyi látogatása is.
A magyar kormánypárti médiumok, a kormánypártok elkötelezett hívei kéjes örömmel tálalják a közvéleménynek, hogy „az erdélyiek nem kérnek Vona árulásából”.
Ezúttal talán még a sokszor szidott Kelemen Hunorra is csettintette egyet pillanatnyi érdekből, aki nem sokkal azután, hogy a magyarországi baloldal prominens vezetőivel találkozott, most azt mondta, „teljesen elhibázottnak tartja, hogy Vona Gábor, a Jobbik elnöke erdélyi kampányútra érkezett.”
Nyilván sokan örömmel nézik a híradásokban, ahogy néhány tucat ember próbálja megzavarni a Jobbik elnökét, ahogyan gyalázkodva szidják. Azt az embert, aki egyébként nem csak kampányidőszakban, hanem évek óta, rendszeresen jár Erdélybe.
A Fidesz vezetősége elégedetten dörzsölheti a tenyerét, hiszen ez jól jöhet nekik az erdélyi szavazatok szempontjából. Csakhogy a világnak nem lesz vége, az idő, a történelem nem áll meg április 8-án, viszont egy rövidtávú politikai cél, a másik megsemmisítése, a saját szavazatainak maximalizálása érdekében olyan életveszélyes helyzetet teremtettek a magyar-magyar kapcsolatokban, amihez képest Gyurcsány Ferenc „23 millió román”-ozása, a gyászos 2004. december 5-i népszavazás erőtlen kis bemelegítés volt csupán.
Ugyanis, míg 14 éve a valóság alapján alakult ki feszültség erdélyi és magyarországi magyarok között, hiszen az akkori szocialista kormányfő tényleg kampányolt a kettős állampolgárság ellen, addig most a Fidesz egy álvalóságban, a saját maga által kitalált hazugságokra alapozva hergeli Erdélyt Vona és a Jobbik ellen.
Mert egészen egyszerűen nem igaz, hogy a Jobbik összeáll a baloldal pártjaival, mint ahogyan az sem igaz, hogy Vona „Allah-imádó”, homoszexuális, vagy, hogy le akarja bontani az ország déli határait védő kerítést.
Kedves erdélyiek, kedves magyarok!
Gondolkodjunk már egy kicsit!
– Vona Gábor tisztában volt annak lehetőségével, hogy ellene hergelt emberek részéről atrocitás érheti a hétvégén, Erdély városainak utcáján?
– Igen, tisztában volt vele.
– Megtehette volna, hogy kizárólag zárt helyen, épületben mutatkozik, aminek közvetlenül a bejáratához viszi az őt szállító kisbusz?
– Persze, hogy megtehette volna.
– Megtehette volna azt is, hogy előre jól megválogatott közönség előtt mond beszédet, bármilyen kellemetlen közjátékot kizárva?
– Igen, lehetett volna így is.
De nem így tett. Miért nem? Mert nem akarta saját magát becsapni egy álvalósággal, helyette kiment az utcára, és állt azoknak elébe, akik a Fidesz által feltüzelve támadták őt.
Az egyenességére, bátor kiállására sokszor oly’ büszke erdélyi ember, ha mást nem, egyelőre legalább ezt értélkelje! Egyúttal gondolja végig, hogy eközben Magyarországon Orbán Viktor miért nem mer mutatkozni az utcán? Miért nem áll le beszélgetni az emberekkel, helyette miért előre megválogatott közönség előtt tart beszédeket? De még ha a kamera kedvéért be is csönget egy-egy magyar családhoz, végül kiderül, hogy ők is be voltak avatva.
Az erdélyi és a magyarországi magyarok közti kapcsolat egyszer már a szakadék szélére sodródott. Akkor, 2004. december 5-én este, illetve az azt következő napokban anyaországi magyarok kértek bocsánatot a nemmel szavazók, a távolmaradók miatt, az erdélyi testvéreiktől.
Most, kicsiben hasonló történt a hétvégén: a Vona Gáborra, és nem az őt ért rágalmakra kíváncsi székelyek kértek elnézést azoknak a nevében, akik minősíthetetlen módon viselkedtek vele az utcán.
Szép dolog, magasztos és megható együtt énekelni, hogy „egy vérből valók vagyunk.”
De ha a hazugságot elfogadjuk a valóságnak, ha nincs igényünk az igazság keresésére, mindez nem hordoz igazi tartalmat, és nem a 15 millió, hanem csak néhány millió magyar dala lesz. Ami nagyobb kárt fog okozni, mint Trianon.
Csíki M. Zoltán
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
