Egy uradalomnyi vérdíjért ölte meg pohárnoka II. Károly királyunkat

Egy uradalomnyi vérdíjért ölte meg pohárnoka II. Károly királyunkat

„Károly király nem roskadt le súlyos sebében: de felugrott szerencsétlen ültőhelyéből s ingatag léptekkel, támolyogva kiment; a padozaton hosszú vértócsa mutatta nyomát; ilyen állapotban ért szobájába, ahonnan még épségben távozott.” II. (Kis) Károly magyar király, aki a Thuróczy-krónika által lejegyzett súlyos sebét egy 1386. február 7-én elkövetett merénylet következtében szerezte, nem sokáig örülhetett szerencsés megmenekülésének, hamarosan utolérte végzete.

Durazzói Károly, a későbbi II. (Kis) Károly 1354-ben született. A durazzói herceg Nagy Lajos királyunk másod-unokatestvére volt. Lajos kiemelt figyelmet fordított az ifjúra, Károly 10 éves korától a magyar udvarban nevelkedett. Lajos figyelmes gyám volt, a fiú remek nevelést kapott és a magyar király bizalmát élvezte, 1371-ben már Dalmácia és Horvátország hercegeként gyűjtötte vezetői, kormányzói tapasztalatait.

1381-ben a nápolyi koronát is megszerezte, miután VI. Orbán pápa megfosztotta Nápolyi Johannát az uralmától, aki évtizedekkel korábban Károly ellenszegülő apját bebörtönözte. Édes volt a bosszú: a pápa fegyveres segítséget kért a magyar királytól, Lajostól, aki katonái révén megszerezte a nápolyi trónt Károlynak.

A gyám, Nagy Lajos király 1382-ben bekövetkezett halálával tovább tágult a horizont az akkor már III. Károly néven uralkodó nápolyi király előtt. Lajos királyunknak ugyanis nem volt fiúutóda, így lánya, a kiskorú Mária helyett a királyné, Lajos özvegye, Erzsébet uralkodott.

Hírdetés

A főurak nem nagyon szívlelték a nőuralmat, és a leendő király személye kapcsán három párt is a színre lépett. Abban egyetértettek, hogy Máriát ki kell házasítani, és a jövendőbeli lesz a magyar király. A kérdés csak az volt, hogy ki legyen a vőlegény.

Az egyik főúri liga Luxemburgi Zsigmond brandenburgi őrgróf mellett tette le a voksát, a másik párt a francia király öccsét támogatta, a délvidéki urak, akik jó emlékeket őriztek Károlyról annak horvátországi kormányzósága alatt, a nápolyi királyt szerették volna a magyar trónon látni, és követeket küldtek Nápolyba.

Károly elfogadta a felkérést, majd fiát és feleségét Nápolyban hagyva elindult Magyarországra, hogy a nápolyi után a magyar koronát is megszerezze magának. Bár Mária jegyben járt Luxemburgi Zsigmonddal, az 1385-ös esztendő végéhez közeledve egyelőre Károly pozíciói szilárdabbnak látszottak a Magyar Királyságban, így Zsigmond elhagyta az országot.

A Nápolyból 1385 novemberében Zágrábba érkező Károlyt nagy lelkesedéssel fogadták hívei. Az uralkodójelölt innen indult el az őt támogató főurakkal december elején Budára. Buda előtt találkozott a két királynővel, Erzsébettel és lányával, Máriával, akik szívélyesen üdvözölték őt. Ezután Károlyt Budán az országgyűlés királlyá választotta, majd december 31-én, Székesfehérváron megkoronázták.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »