Jean Jovith tavaly októberben érkezett Szlovákiába. Hazájából, az afrikai Burundiból a polgárháború, az erőszak és a törvénytelenség űzte el. Számára, menekültként Szlovákia nemzetközi védelmet biztosított.
Szlovákiára azonban nem véletlenül esett a választása. „A nővérem Pozsonyban orvostanhallgató. Eljöttem őt meglátogatni, aztán itt is maradtam“ – meséli Jovith. Nővérének a pozsonyi Comenius Egyetemen egyéves szlovák nyelvkurzust kellett abszolválnia ahhoz, hogy egyáltalán felvegyék erre a szakra. Jelenleg másodéves orvostanhallgató, aki szlovák nyelven végzi tanulmányait.
Megszoktam, hogy úgy néznek rám, mintha a Marsról jöttem volna
Arról, hogy miképpen viszonyul Szlovákia az országban megjelenő idegenekhez, a Migráns Integrációs Szakpolitikai Index (MIPEX) felmérése tanúskodik. A MIPEX szerin 38 ország közül Szlovákia a 34. helyen végzett. A felmérés során 38 európai és észak-amerikai ország integrációs politikáját hasonlították össze. Az összevetés során olyan indikátorokat értékeltek mint a munkapiac, a családegyesítés, az iskolázottság, a politikai participáció, valamint a hosszantartó ott-tartózkodás feltételei.
Milyen véleményen vannak maguk a polgárok? A menekültekkel kapcsolatos felmérést utoljára a TNS Slovakia ügynökség végezte tavaly októberben a Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének részére. Ebből a felmérésből kiderült, hogy a szlovákiaiak fele csak szükséges, megkerülhetetlen esetben segítene a menekülteknek. „A megkérdezett nők 53,3 százaléka, míg a férfiak 44,8 százaléka nagyon vagy eléggé fél a menekültektől. A menekültek bejövetelétől legkevésbé a 18 és 24 év közötti fiatalok tartanak, míg a legnagyobb félelmekkel a 65 éves és ettől idősebb válaszadók rendelkeznek” – konstatálja a Szlovák Tudományos Akadémia sajtóanyaga.
Szlovákiában Jovith is találkozott furcsa kérdésekkel és tekintetekkel. „Sokan úgy néztek rám, mintha a Marsról jöttem volna, de már megszoktam. Tudatosítottam, hogy a szlovákiaiak nincsenek hozzászokva más bőrszínű emberekhez, se idegenekhez“ – mondja a Burundiból származó fiatal férfi.
Hogyan lehet a legjobban megismerni egy kultúrát? A nyelven keresztül
Jovith továbbra is folytatja pszichológiai tanulmányait, emellett pedig egy pozsonyi kétnyelvű iskola animátoraként dolgozik. „Az egyes állásajánlatoknál ismertségre, befolyásra vagy olyasvalakire van szükség, aki ismer téged és olyan típusú ajánlást tud adni rólad, hogy: igen, ő egy remek srác, aki nem csinál hibákat. Az ismertség és a befolyás mindenhol jelen van, nálunk, Burundiban is“ – mondja Jovith.
A szlovák nyelvre a munkája során nincs szüksége, mégis szeretné megtanulni. „A szlovák nyelv nem könnyű, de muszáj megtanulnom. Ha Szlovákiában élsz, akkor meg kell tanulnod a szavak jelentését, és tudnod kell őket helyesen interpretálni“ – állítja Jovith.
Természetesen az itteni embereket az is érdekli, hogy mit gondolnak a burundiak Európáról és az európai életről. „Kijelenthetem, hogy a többségük azt gondolja, hogy Európa a lehetőségek paradicsoma“ – mondja Jovith, majd hozzáteszi, hogy a honfitársai konzervatív emberek, akiknél az utazás nem számít mindennapos cselekvésnek. Amennyiben úgy döntenek, hogy utazásra adják a fejüket, akkor is csak a szomszédos országokba mennek.
Gyilkosságok és kínzások
Az elmúlt hónapokban nagyon sok burundi kénytelen volt elhagyni hazáját az állandó összetűzések miatt. Burundit 2015 áprilisa óta sújtják erőszakos összetűzések, amikor is Pierre Nkurunziza elnök úgy döntött, hogy harmadszor is megpályázza a megbízatási időszakot. Ez a kijelentés utcai tüntetésekbe torkollott.
Nkurunziza néhány hónappal később győzelmet aratott a választásokon. A katona- és rendőrtisztek államcsínnyel próbálkoztak, de sikertelennek bizonyultak. Ezek az események pedig egyenesen a polgárháború szélére sodorták a kelet-afrikai országot.
Az ENSZ szeptemberi jelentése szerint bizonyítékok vannak arra, hogy Burundiban bűntetteket követtek el az emberiesség ellen. A jelentés részleteket tartalmaz azokról a gyilkosságokról, kínzásokról és erőszakosságokról, amelyekért az ENSZ szerint a kormányerők és az ellenzéki csoportok egyaránt felelősek. Az otthonaikból mintegy 400 ezer embert űztek el, miközben Nkurunziza továbbra is hatalmon van.
Jovith egy pillanatra csendben marad, amikor Burundi aktuális politikai helyzetéről kérdezik. „Ez valóban szörnyű. 2015-től emberek ezrei veszítik életüket a polgárháborúban“ – mondja.
A biztonságot Szlovákiában találta meg. „Az igaz, hogy kellemetlen emberekkel is találkoztam. Ám rájöttem arra, hogy ha jól fogok viselkedni, és nem fogok veszekedéseket generálni, akkor a többiek is jól fognak velem viselkedni“ – teszi hozzá.
Forrás: Aktuality.sk/Körkép.sk
Nyitókép: Aktuality.sk/Katarína Kováčiková
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
