Hetzmann Róbert a Magyar Nemzet vélemény rovatában számolt be, mit tapasztalt Nyitrán a szlovák történelemszemlélet furcsaságaiból. Sok újat számunkra nem mond, sajnos nap mint nap szembesülünk vele, de azért nem árt elolvasni. Mert az, hogy mindezt szó nélkül hagyjuk, egyben azt is jelenti, hogyan mondunk le az identitást jelentő történelmünkről.
Hetzmann Róbert azzal kezdi, hogy a történelmi előzményekre vágyakozó utódállam Nyitrán hozta létre az úgynevezett Nagymorva Birodalom kultuszhelyét, a „szlovák Ópusztaszert”, amelyhez a régmúltjából kerekített szláv mesék jó alapot szolgáltattak. Nyitráról megemlíti, hogy a város Szent László titulusú piarista templomában szentelték fel 1921-ben ünnepélyes keretek között az első három szlovák katolikus püspököt, miáltal az egyházszervezetileg is levált a magyar egyházról. Ez az aktus egyúttal kitűnő alkalmat adott arra, hogy az ősi magyar templom régi feliratait, belső díszítését eltávolítsák, és szlovák jellegűvé tegyék. Megemlíti továbbá Malina Hedvig brutális megverését, és beszámol arról a tényről, hogy míg a századforduló tájékán még nagyjából fele-fele arányban élt itt a magyar és szlovák lakosság, mára a magyarság aránya 2%-ra csökkent.
Sajnos van mit felsorolnia, amikor Nyitra eltűnt műemlékeit veszi számba. Például
a hét millenniumi emlékmű egyikét, amely a város fölötti Zobor-hegyen kapott helyet, amit 1921-ben a cseh légiósok barbár szokásukhoz híven felrobbantottak, vagy a régi városháza előtti téren a közadakozásból felállított első világháborús emlékművet, a Vasturult pedig példás gyorsasággal távolította el a megszálló csehszlovák impérium.
A Patrióták csapata (mely szervezetnek a szerző az elnöke) július 4-én, a pozsonyi csata 1113. évfordulóján járt a Felvidéken, a száz évvel ezelőtti diktátum következtében elveszett hazarész értékei nyomában.
Ahogy írja:
A várban működő egyházmegyei kiállításról, amelynek tematikája is a nagymorva időkre összpontosít így ír:
Bár a szerző állítja, hogy megismerkedett a helyi viszonyokkal, a IX. századi morva fejedelemséggel kapcsolatos történészi érvekkel és ellenérvekkel, mégis meglepődik azon miképp interpretálja a kiállítás 907-es pozsonyi csatát („battle of Bratislava”).
Persze az érdeklődő ilyenkor veszi a bátorságot és egy idegenvezető segítségét kéri:
Azt hiszem csak egyetérteni lehet a konklúzióval:
És természetesen minden írás végére jár egy slusszpoén, amely valóban kitűnőre sikeredett:
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
