Az adventi időszakban az elcsendesedést és a lélekbeli felkészülést leginkább az egyházaink védelmező közegében találhatjuk meg. Fontos eleme a hangolódásnak az ima és a zsoltár-ének. A magyar reformátusság történelmében a leghosszab ideig használt énekeskönyvet váltotta most egy kibővített, új változat.
Az új református énekeskönyvet a mátyusföldi Deáki egyházközösségében is bemutatták. A könyvbemutatót zenés istentisztelettel kötötték egybe, ahol Süll Kinga egyházzenész és más kiváló énekesek működtek közre. Az alkalmon több, mint 70-en vettek részt, idősebbek, fiatalabbak, gyermekek és felnőttek egyaránt. Ezt megelőzően a gyülekezet száz darab új énekeskönyvet rendelt a Kálvin Kiadótól. A kiadványokat a gyülekezet tagjai megvásárolták. A legtöbb református gyülekezet hivatalában a mai napig kapható a megújult énekeskönyv.
Megjelenését követően számos magyarországi református gyülekezetben azonnal bevezették a megújult énekeskönyvet, majd fokozatosan és ezzel párhuzamosan az egész Kárpát-medencei reformátusság is átvette és bevezette.
A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház az „új” énekeskönyv bevezetését nem tette kötelezővé az egyes gyülekezetekben, ellenben az is bizonyos, hogy idővel minden közösségben szükségszerűvé válik majd az átállás – magyarázta Édes Ákos, a deáki gyülekezet lelkésze. A Magyar Református Egyház Zsinata 2019 novemberében egy újabb mérföldkőhöz érkezett, elfogadta a Generális Konvent Liturgiai és Himnológiai Bizottsága által összeállított és előkészített „új” Református Énekeskönyvet. A énekeskönyv első kiadása a Kálvin Kiadó gondozásában jelent meg még 2021-ben.
„További presbitériumi határozat szerint más gyülekezetekhez hasonlóan nálunk is oly módon lesz az új énekeskönyv bevezetve, hogy amikor 2024 januárjának első vasárnapjától állandó használatba kerül, mintegy fél éven keresztül a régi szerinti sorszámot is bejelentjük majd az alkalmakon, hátha valaki még a régebbi zsoltárt hozná magával. Ezt követően pedig július első vasárnapjától már kizárólag az új szerinti számozás szerint lesznek csak az énekek bejelentve. A Deáki Református Egyházközségünk évről-évre szervez gyülekezeti kirándulásokat, -főleg Magyarország területére-, s az istentiszteleteken való részvétel alkalmával bizony hiányzott a kezünkből az új énekeskönyv.
Joggal tehető fel a kérdés, hogy ha a Kárpát-medence valamennyi református gyülekezetében ugyanazon a nyelven, ugyanolyan liturgia alapján folyik az istentisztelet, miért pont az éneklésben –és az énekeskönyvünkben- ne lennénk egységesek”
– magyarázta Édes Ákos.
„Ahogyan épületeink megújulnak és ezáltal mindig az adott kor követelményei szerinti megfelő komfortot biztosítanak, sőt ahogy naponként mi magunk is meg kell, hogy újuljunk lelkünkben, úgy hisszük, hogy egy nagyobb közösség időről időre megérleli és megszüli magában azt az elhatározást is, hogy az istentisztelet egyik fő elemében, az éneklésben segítséget nyújtó énekeskönyv is legyen aktualizálva, s ha szükséges, kibővítve, de mindig ugyanazt a célt szolgálva: „hogy a gyülekezet egy szívvel és szájjal dicsérje Istent – idéz a Kis Kátéból a lelkész.
Egy lelkész életében az advent igencsak mozgalmas időszak. Az énekeskönyv mátyusföldi bemutatóján kívül a deáki gyülekezetben is mozgalmas az élet – mindenki készül az ünnepekre.
„A mi három Vág-menti gyülekezetünk (Deáki-, Galántai- és Vágsellyei Református Egyházközségek) idei esztendejét vizsgálva elmondható, hogy a visszatekintés során mindenekelőtt örömünket és az Úr iránti hálánkat kell kifejeznünk, hiszen az egész évet betöltő gyülekezeti alkalmak sokasága határozta meg mindennapjainkat, amelyekben hisszük és valljuk, mindvégig az Úr vezetett bennünket. Erejével formált, hatalmával útba igazított, és 1-1 lépésünknél hittel árasztotta el lelkünket, mégpedig a hitnek ama reménységével, hogy a folytatás mindig Őnála van.
A belső, lelki megerősödések és a külső, tettekben való megvalósulások egyaránt részét képezik mindannak a bizonyosságnak, hogy az Élő ÚR volt és van mivelünk, illetve munkálkodik mibennünk és általunk” – összegzi az óév tapasztalatait a vezetőlelkész. Hozzáteszi, miután gyülekezeteik sem voltak mentesek a világjárványtól, s háborúk hírétől való megrendüléstől, még inkább hálát kell adni azért a számtalan csodás megtapasztalásért, amelyekkel az Úr gazdagította a közösségeket az egész év folyamán. Legyen az egy több napos gyülekezeti kirándulás, egy majd 600 fős egyházmegyei rendezvény lebonyolítása, egy épület felújításának befejezése, vagy a templom orgonájának nagyjavítása.
Csupán remélni tudjuk, hogy ahogyan „mindeddig megsegített bennünket az Úr“, úgy ezután sem távozik el tőlünk.”
Az egyházban advent a várakozás ideje, és Krisztus Urunk eljöveteléről szól. – Karácsonyhoz közeledve, az adventi elcsendesedés során ma is ahhoz a Krisztushoz kell közelebb kerülnünk, Aki nem csupán az „idők teljességében” volt jelen itt a Földön, de Aki Lelke által ma is és mindenkor jelen akar lenni átadott életünkben. Így aki lelkében felkészülve várja a Jézussal való találkozást, annak nem csupán az adventi várakozása, de egész élete örömtelivé válik. Életünk ideje tehát ma is, és mindenkor az Ő kezében van! Ebben lehet találkozásunk Istennel e mostani karácsonykor is
– fogalmazza meg az adventi üzenetet a lelkész úr, majd hozzáteszi: látszólag sok minden ellentmond annak az állításnak, hogy az ünnepek nem a hagyományőrzés miatt vannak. Az advent sem az adventi koszorún lévő gyertyagyújtás miatt van. Minden ünnepnek az igazi, sokszor elfeledett tartalmát kell keresni és arra emlékezni.
Cikkünk szűkített változata a Magyar7 50. számában jelent meg.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
