A veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény kiadásában nemrégiben megjelent az „Én vagyok a világ világossága” – Muzsinszki Nagy Endre festményei Jézus életéről című, közel 300 oldalas, rendkívül igényes képeskönyv. A 30 x 23 centiméter nagyságú, magyar és angol nyelvű kiadvány a XX. századi magyar festészet egyik legnagyobb, ám életében méltatlanul mellőzött, halála után pedig csak kevesek által ismert alkotójának állít emléket, igyekszik megismertetni a mélyen vallásos katolikus művészt és munkásságát. Örültem a könyv megjelentetésének, mert Muzsinszki Nagy Endre híres, s egyben egyetlen szentföldi alkotása, a jeruzsálemi Dormitio-bazilika altemplomában levő Patrona Hungariae magyar kápolnafülke apszisának mozaikja, alatta a Szent István és Kleofás első vértanúkat, valamint Simon és Tádé apostolokat megjelenítő triptichon oltárkép és a fehér márványból készült oltár valamikor sokat jelentett számomra. A Sion-hegyen álló Dormitio-templom kriptájában a legszebb kápolnafülke a mienk, Muzsinszki Nagy Endre műve. Az egykori magyarországi politikai rend „jóvoltából” túl hosszúra nyúlt szentföldi tartózkodásom idején ide, a magyar kápolnához jártam vigaszt meríteni, s kértem a Mindenhatót, hogy egyszer hazajöhessek.
A Muzsinszki Nagy Endre művészi tervei, kartonjai alapján készült Magyarok Nagyasszonya-kápolnát 1931. május 2-án a Zichy Gyula kalocsai és bácsi érsek vezette magyar zarándokok jelenlétében szentelték föl, amelyet rögtön az érsek celebrálta szentmise követett. Pilismaróti Bozóky Gyula templomépítő, nyugalmazott vezérkari ezredes, szentföldi confrater és a Dormitio-bazilikabeli magyar kápolnafülke megépítésének kezdeményezője, a munkálatok krónikása A Szentföld lelke című, 1933-ban, tehát két esztendővel a felszentelés után írt könyvében nem írja, hogy az alkotó művész, Muzsinszki Nagy Endre is részt vett volna a kápolna felszentelésén.
A Felsőzsolcán, 1886-ban született és 1975-ben, Nagyberényben elhunyt Muzsinszki Nagy Endréről, az alkotásairól szóló szégyenletesen kevés, imitt-amott megjelent írások szerint pedig éppen a Dormitio-bazilika magyar kápolnafülkéjének 1931-es helyszíni elkészítése miatt és a fölszentelés alkalmából tartózkodott Jeruzsálemben, ahol súlyosan megbetegedett, s hosszú hetekig, hónapokig kórházban feküdt. A jeruzsálemi kórházi ágyán tette a mély vallási hittel átitatott fogadalmát: ha fölgyógyul, s egészséges emberként hazamehet a hazájába, Magyarországra, akkor megfesti a Megváltó életének történetét a Názáretben végbement Angyali üdvözlettől egészen a Dormitio-bazilikabeli magyar kápolnától alig néhány méterre lezajlott Szentlélek eljöveteléig.
Szentföldi másfél évtizedes hazátlanságom idején mindvégig Jeruzsálem déli fertályában, a Betlehembe is vivő Hebroni út közelében laktam, s otthonomból gyakran, sokszor gyalogszerrel is átmentem Betlehembe. A ’80-as évek végén – amikor én még mindig a Belügyminisztérium feketelistáján voltam – már egyre több keresztény honfitársunk zarándokolhatott el a Szentföldre, akik közül többen megkerestek, s elvittem, elkalauzoltam őket a többi között Betlehembe, ahol akkor már otthonosan mozogtam, egy sékel baksisért egy Butrusz nevű egyházi alkalmazott még a Születés-bazilika tornyába is fölengedett. Édesanyámat a ’80-as évek közepétől már „nagylelkűen” három ízben is kiengedték hozzám látogatóba. Ha van valami, amiért megérte elszenvednem a zsidók rasszista gyűlöletét, azok a lutheránus, a Bibliát szerető és jól ismerő Édesanyám szentföldi útjai, az ottani keresztény szent helyek, így Betlehem, meglátogatása voltak.
Muzsinszki Nagy Endre képén az örömhírt hozó angyal még nem áll a pásztorok előtt, hanem több angyal kíséretében éppen leszállóban van a földre, miközben tőlük balra a napkeleti bölcseket, vagy másképpen a háromkirályokat, mágusokat a jászolhoz vezérlő csillag is föltűnik. A kép alján a festő összesen kilenc, a rémülettől földre rogyó, ám fölfelé, a leszálló angyal irányába tekintő pásztort jelenít meg. A jeruzsálemi Dormitio-bazilika magyar kápolnájának elkészítése körüli, utáni időben a Szentföldön tartózkodó művész jól megismerte az egyszerű emberek évszázadok, talán évezredek óta változatlan öltözékét, s ezért az angyaltól megrémült pásztorokat is testükön burnusszal, fejükön kefijával ábrázolja.
„S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. (…) Bementek a házba (sic!), és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket, s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.”, olvashatjuk Szent Máté evangéliumában, miután a háromkirályok látogatásáról Szent Lukács nem tudósít. Muzsinszki Nagy Endre A háromkirályok imádása című alkotásának felső részében marad az Istent dicsőítő angyalkórus, a barlang száján kinézve pedig a korábbi festményről már megismert két szolgát látjuk, amint fogják az ajándékaikat átadó háromkirályokra várakozó tevék kantárát. Középütt ezúttal is a glóriás Szűzanya és vele a kisded, mögöttük Szent József látható. A három fölnyitott fedelű faládából már előkerültek az ajándékok, a középen térdeplő napkeleti bölcs vánkosra helyezve nyújtja át Krisztusnak a világ fölötti királyságot jelképező koronát.
Hering József – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
