2014. október végén, Velencén lebontottak egy családi ház kertjében épült 13 méter magas szélkereket. A tulajdonos azért építtette, hogy áramot termeljen magának, és a felesleget a környéken élők is használhassák. A szélkerék 2010-ben épült, mely senkit nem zavart 2012-ig, amikor is birtokvédelmi eljárást kezdeményezett ellenük az egyik nem közvetlen szomszéd. Ehhez pedig a hatóságok is asszisztáltak. Kálváriáját a tulajdonos egy levélben foglalta össze, melyet változtatás nélkül közlünk.
Hová fejlődött az előző velencei önkormányzat? Hogy hová? Biztosan mindenkinek van erről saját határozott véleménye, kinek jó, kinek rossz, ezt nem tisztünk itt eldönteni, meghagyjuk az olvasónak. Mi ebben a leírásban csak a saját történetünk alapján ítélünk, ahogy másnak is akadhat mondanivalója. Egyet azonban leszögezhetünk. Nem a jövő irányába!
De kezdjük az elején. Volt egy fiatalember, aki egy súlyos betegséggel való küzdelem során azon tanakodott, mi okozhatta nála ezt a nagy bajt. A hosszadalmas műtéti sorozatokat és a betegséget legyőzve elhatározta, változtatni szeretne az életén. Istennek megköszönve a gyógyulást, és gyerekeivel, családjával együtt tölthető további közös szép pillanatokat, azon igyekezett, hogy magának, utódainak, és –talán most fellengzősen hangozhat- a földnek tisztább, élhetőbb jövőt teremtsen. Habár csak kicsiben, mert egy ember nem váltja meg a világot, de valahol el kell kezdeni. Érdeklődött, tájékozódott, milyen módszerek, eszközök léteznek, hogy a földet károsító, fosszilis energiahordozókat legalább saját háztartásában kiváltsa. Miután napkollektort a víz melegítéséhez, napcsöveket a fény bejutásához zárt helyiségbe, légkollektort a levegő lakáson belüli melegítéséhez telepített otthonában, valami komolyabb ütötte meg a fülét. A nyugati országokban nem ismeretlen nemcsak az ipari, akár száz méter magasságot elérő szélerőmű, hanem a házi szélkerék, ami egy háztartás energiafogyasztását fedezi. Sőt! Ahogy tovább kutatott, megtudta, mi módon segíthet ezzel Hazánknak is. A helyi, E.ON-nal köthető szerződés alapján a felesleges villamos energiát át lehet adni a nevezett közszolgáltatónak. Ezen szerződéssel pedig már részt lehet vállalni országunk szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésében, így a szén-dioxid kvótából származó bevételből az ország többi lakosa is részesedhet közvetetten különböző zöld energetikai pályázatok (pl. „Zöld Beruházási Rendszer” ZBR-pályázatok) útján.
Hogy ne szaporítsam a szót, belevágott. Mivel a szélkerék nem építési engedély köteles, és több zöld energiával foglalkozó cég megerősítette azt, hogy erre nem vonatkozik az ipari méretűekre érvényes biztonsági övezet, a mérésügyi hatóság nem foglalkozik, vagy nem foglalkozhat a szélkerék telepítésének engedélyeztetésével. Utolsó körben az előző önkorányzatnál érdeklődtünk, mit szólnak a gondolathoz. Mivel 2010-ben a helyi építési szabályzat nem tartalmazta a „szélkerék” szót, gyakorlatilag nem tudtak mit kezdeni vele. Mintha nem is tudták volna, miről beszéltünk. Írásbeli véleményt sem adhattak róla, mivel nem szerepel a szabályzatban, így csak szóban rávágták, építsük meg!
Ügyes szervezéssel, és a kertünk megóvása mellett telepítettük a házi szélkerekünket, amely immár negyedik éve biztosította háztartásunk teljes környezetbarát energiaellátását, ezen túl a lelkes fiatalember és családapa napi bejárását Budapestre elektromos autójával, mivel azt is a szélkerék által megtermelt árammal töltötte fel Velencén. Aki ebben a négy évben járt a Dévér utca 10. szám előtt, láthatta. Rengeteg gratulációt fogadtunk, sok emberrel találkoztunk, akik ismeretlenül csöngettek be hozzánk azzal a kéréssel, had csodálhassák meg közelebbről, és új barátságok is köttettek. Köszönjük!
Kíváncsi lennék, mit gondol vajon az olvasó ezen sorok után. Egy szélkerék gondtalanul végezhette tovább nemes feladatát vagy esetleg halálra ítéltetett már megépítése előtti napokban?
Ha valaki a Dévér utca 10. szám előtt elhalad, már nem láthatja. A zöld szemű szörny, az irigység végzett vele. Két nem közvetlen szomszédunk, Dévér u. 14. és Dévér u. 8/a. tulajdonosainak aktív közreműködése nyomán hivatalból lebontották. Meg szeretném kímélni az olvasót a hosszadalmas, unalmas, sok esetben felháborító hivatali procedúra részleteitől, években számolandó bírósági perektől. Kis Hazánk vagy csak Velence és korábbi önkormányzata nem érett még meg arra, hogy a jövőre, és unokáinkra is gondoljon. Csak gyarló életünk jelen mozzanataira koncentrál. Egyet azonban megtanultunk. Nem mindig szabad a jogban és igazságban bízni. A szálakat bizonyos esetekben nem ez mozgatja, hanem az ismeretség, kapcsolatok. De hogy egy-két példát említsek, hogy a kedves olvasó is értse miről szól a fáma. A korábbi önkormányzat új helyi építési szabályzatát szándékosan kedvezőtlenül úgy alakította 2012-ben, hogy kifejezetten nekünk, a mi szélkerekünknek ártson. Tette ezt nem közvetlen szomszédainkkal való ismeretség kedvéért.
Hivatalos szemszögből nézve veszítettünk. Ezt elismerjük. De büszkék vagyunk arra, hogy végig helyes eszmét képviseltünk, és mindig becsületesek maradtunk. Nem azt sajnáljuk, hogy hivatalból megrongálták kertünket a bontás közben, mert az helyrehozható, nem is magát a szélkereket sajnáljuk. Az eszmét sajnálom, amit három gyermekünk előtt képviseltünk. Ez a legnagyobb gond, amit a szélkerék lebontásával okoztak nekünk. Ezután mit tanítsunk nekik? Azt, hogy aki mosolyogva köszön az utcán a szomszédból kijövet kutyát sétáltatni, valójában a lelkében alattomos és szegényes, mert egy szélkerék lebontása okoz neki örömöt? Hol kezdődik a jó ember, és hol, akit már gyerek nyelven rossz embernek tartunk? Azt tanítjuk nekik, köszönni illik, de bizonyos szomszédoknak nem, mert azok a rosszakaróink, és irigyeink. Hogy erősítsük bennük a környezetet óvó életvitelt, amikor már gyerekként megtapasztalták, hogy azt ilyen brutálisan elutasítják?
Jelentem, mi nem adjuk fel. Okos gondolkodású felnőtteket kívánunk nevelni belőlük, akik a környezettel együtt élve helyesen tudnak élni, és unokáinknak is élhető környezetet igyekeznek megőrizni.
Elgondolkoztunk azon, ha négy évet visszaugorhatnánk az időben, megépítenénk-e a szélkereket. Arra jutottunk, hogy igen. Főleg azért, mert mi is sokat alakultunk ez idő alatt, ami előnyünkre vált. Ha eddig nem lettünk volna elég összetartóak édesanyával/anyóssal, édesapával/apóssal, dédnagyamával karöltve, még jobban összekovácsolódtunk, tudtuk egymást támogatni, nem veszekedtünk. Ez egy próba volt, és mi kiálltuk. És ami szintén fontos, megtanultuk kik az igazi barátaink, és kik az ellenségeink.
Sok sikert kívánunk az új önkormányzatnak a munkájukhoz, és ahhoz, hogy jövőben gondolkodó emberekként környezetbarát módon lépjenek fel hasonló esetekben, nem úgy, mint az előző maradi, és begyepesedett testület.
Forrás: http://greenprofit.hu/index.php/energia/szel/1153-egy-szelkerek-kalvariaja-velencen
Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »
