Számomra, és remélem, hogy – eltekintve néhány elszigetelt esettől – a Magyarországon élő emberek többsége számára, a vallási szimbólumok szabad viselése olyan természetes, láthatatlan, de mégis nélkülözhetetlen feltétele a normális életnek, mint a lélegzetvétel. Bízom abban, hogy ez – sokunk örömére és megelégedésére – így marad a jövőben is.Ugyanakkor: a szekularizáció indokolatlan és téves felemlegetésének jelensége mögött egyértelműen és jól kitapinthatóan jelen van egy másodszándék, mely csúszós lejtőre vezet. Sajnos ma már nem feltételezés, nem is előítélet, hanem keserű tapasztalat, hogy egyesek állam és egyház szétválasztására hivatkozva szeretnék megteremteni az alapját – legalábbis a kereszténység tekintetében – a szabad vallásgyakorlás korlátozásának, a vallási szimbólumok legújabbkori üldözésének.A szó amit Szegő Péter keres a „laicitás”, (mely fogalom nem egyenlő a szekularizációval) mely speciálisan az államnak az egyházakhoz, vallásokhoz való viszonyát fejezi ki, és nem érvényesül, úgy is fogalmazhatnánk nem elvárás – sem a jogban sem a közfelfogásban – hazánkban. A francia alkotmány ezzel szemben például a laicitást a köztársaság alapvető értékei körében említi: a 2. cikkben rögzíti, hogy „Franciaország oszthatatlan, laikus, demokratikus és szociális köztársaság.” Ezen elv semlegességi funkciója jegyében a francia köztisztviselők számára még a legdiszkrétebb vallási jelképek viselése sem megengedett.(…)Bízom Szegő Péter józan belátásában, hogy elismeri a tévedését. Várom a bocsánatkérését, és azt, hogy elhamarkodott kijelentését visszavonja, bejegyzését pedig mihamarabb törölje! Egyben kérem mindazokat, akik szerint a Népszava újságírójának felvetése súlyosan diszkriminatív, hogy tiltakozásképpen osszanak meg magukról, hozzám hasonlóan olyan képet, melyen keresztet viselnek a nyakukban.Tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
