Szűk fél évvel ezelőtt, március végén pár kollégámmal egy érdekes, nyilvános vita alakult ki a koronavírus és a globalizmus kérdéskörének kapcsán, melyet publikációk formájában tártunk az olvasók elé. Úgy gondolom, ezek a viták mindig építő jellegűek, és nem csak saját magunknak, hanem a kedves olvasóközönségnek is a hasznára válhatnak. Nos, így visszanézve a saját írásaimat (akit érdekel, itt és itt olvashatja őket) elég nyilvánvaló, hogy ezalatt a pár hónap alatt is mennyi minden változott, rendeződött át. Ezeket természetesen nem láthattam előre, mint ahogy azt sem, hogy semmiféle "rendet vágó" erő nem jelent meg Európában (amit nem találtam, de annyira vártam), illetőleg úgy áll a dolog, hogy a globalizmus sem óhajt megbukni. A határokat hol lezárják, hol kinyitják, de ez semmiféle nemzetállami szuverenitást nem hoz magával. Sőt…!
Mielőtt belemennék mélyebben ebbe a két részesre tervezett gondolatmenetbe, szeretném leszögezni, hogy nem vagyok sem járványszakértő, sem pedig orvos, a vírus létezését pedig nem tagadom, csak bizonyos dolgokat szkeptikusan szemlélek. Manapság – az internetnek és a liberalizmusnak köszönhetően – rengetegen szeretik azt hinni, hogy ők bizony mindenhez is értenek (ez a magyarokra különösen igaz), így tucatszám keringenek a világhálón idiótábbnál idiótább elméletek a maszkviselést, a koronavírust vagy éppen az oltásokat illetően. Ezekkel természetesen sem most, sem a jövőben nem fogok foglalkozni, továbbá ítéletet sem fogok mondani gyógyászati, orvoslási szempontból, mivel – mint említettem – nem vagyok orvos, és nem is fogom azt hazudni, hogy az vagyok. Ellenben van pár olyan szempont, amelyet érdemes megvilágítani a Covid-19-cel kapcsolatban, mert ahogy haladunk előre az időben, nemhogy nem látunk tisztábban, de egyre ködösebb ez az egész ügy. Ezeket a szempontokat hetek alatt gyűjtöttem össze, amíg össze nem forrták magukat kerek egésszé. Utoljára egyébként az említett vita során foglalkoztam mélyebben vele, és a jövőben sem fogok neki több időt szentelni annál, mint amennyit érdemes – ezt majd el is mondom, miért gondolom így.
1. Elsőként kezdjük azzal, ami egyértelműbb. Egyik gazdaság sem képes kibírni még olyan leállást, mint tavasszal, és ezt a döntéshozók is nagyon jól tudják. Ezért (is) propagálják minden mozgatható csatornán a megelőzést és a felelős viselkedést, amely számos esetben egész egyszerűen betarthatatlan tanácsokat ad. Mert egy átlagos hétköznap keretein belül ugyan ki tudná rendszeresen megtartani a másfél méteres távolságot, vagy hogyan lehetne kibírni egy-egy műszakot az elejétől a végéig maszkban? Beszédes, hogy számos helyen (például az üzletekben dolgozó eladók, árufeltöltők stb.) viselik ugyan a maszkot, de az orruk rendszeresen szabadon kilóg belőle. Ez egyrészt teljesen érthető, mert őszintén szólva lövésem sincs, hogy (kemény) fizikai munkát mégis hogy lehet maszkban végezni, amikor sok esetben már attól nehezen kapom a levegőt, ha "normál" állapotban negyedóránál többet van rajtam, másrészt pedig nyilvánvaló, hogy az orr szabadon hagyásával a védelem egyenlő a nullával. Az intézkedések tehát számos esetben betarthatatlanok, más esetben pedig minden logikát nélkülöznek (utóbbiakból a legominózusabb egyértelműen a "meccsre mehetsz, de koncertre nem, mert a meccsen nincsen alkohol" nevű közjáték volt). S akkor arról, hogy ki hol (nem) nyaralt, még nem is beszéltünk egy szót sem.
2. A járvány ellenére sehol sem találkozhattunk kiugró halálozási rátákkal. Nyilvánvalóan a többi betegség sem ment el "nyaralni" a Covid miatt, csak éppen most kevésbé foglalkozunk velük. Ha viszont valóban ekkora a probléma, akkor miért nem emelkedett meg drasztikusan a halálesetek száma mondjuk tavalyhoz képest? Félreértés ne essék, egyáltalán nem azt kívánom, hogy így legyen, de már többeknek feltűnt ez a saját ismeretségi körömben is. Minél többen felépülnek, annál jobb, viszont ez esetben a statisztikák sem igazolják azt a páni félelmet, ami eluralkodik sokakon (ha valamitől jobban félhetünk, akkor az az, hogy a járvány miatt érthetetlenül nehéz más problémával orvoshoz fordulni vagy kórházba menni).
3. Ahogy jött a koronavírus, úgy távozott a környezetvédelem kiemelt szerepe. A különböző világszervezetek maszkviselést javasolnak, vagy tesznek kötelezővé, ugyanakkor az emberiség szégyene, hogy már most rengeteg (egyszer használatos) maszk úszkál a tengerekben, óceánokban. A környezetvédelemre rátelepedő baloldali rágcsálók mintha teljesen megfeledkeztek volna eddig dédelgetett témájukról, és vagy a vírussal, vagy pedig a BLM-mozgalommal vannak elfoglalva.
4. Nem szeretném az élet-halál kérdéskörét relativizálni, de feltűnő, hogy a halálesetek nagy hányadában az elhunyt annyi alapbetegséggel rendelkezett, hogy már önmagában az kisebb csoda, hogy eddig egyáltalán életben volt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nekik ne lett volna még joguk tovább élni és azt sem, hogy nem a koronavírus ölte meg őket, hiszen a végső "ütést" a Covid-19 mérte, ugyanakkor az adatokból egyértelmű, hogy egy egészséges szervezet rendkívül biztató esélyekkel képes legyőzni a koronavírust, tehát a szükségesnél nagyobb félelem vagy aggódás egyáltalán nem indokolt. Akit érdekel az említett lista (meglepő módon maga a kormány teszi közzé), az itt áttekintheti.
Nos, ezek voltak azok a pontok, amelyek az "első körben" kaptak helyet szerteágazó és egymástól távolabb eső mivoltuk miatt. A második részben már egy központi kérdéskörrel fogok foglalkozni, nevezetesen a társadalom atomizálódásával.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
