Az a fideszes szemfényvesztés, hogy a Nyugat válságban van, súlyos áldozatokat fog követelni a magyar néptől, amelynek nagy részének — fogalmazzunk finoman — nincsen pontos képe arról, hogy mi tesz egy civilizációt sikeressé.
Kollektív meg nem értés van azzal kapcsolatban, miért fontos intézmény a piac, amelyet az állam szabályozzon átláthatóan és hatékonyan (van erre tér), de ha elkezdi becsmérelni és rombolni, korrumpálni és hazugságokkal övezni, akkor az automatikusan és szükségszerűen hozza magával egy közösség erkölcsi romlását és elszegényedését. A minél szabadabb (egyensúlyi) piac forráselosztó és értékteremtő képessége páratlan. A lehető legkisebb veszteséget termeli, a lehető legtöbb embernek nyújtja azt a lehetőséget, hogy (eladható) értéket teremtsen, önmagát „megtalálja” és fejlessze, hozzájáruljon a közösség boldogulásához. Minél fejlettebb, műveltebb, tanultabb emberek kapcsolódnak be a piaci mechanizmusba, az annál nagyobb hozzáadott érték előállítására képes. A tudásnak nem alternatívája a „munka”: az országot belőni arra a közműveltségi szintre, ahova fideszes urai tették, egyenes út az elszegényedés felé.
Alapvető dolgokkal nincsen tisztában a magyarok többsége. A kapitalizmus folyamatos versenyhelyzetet teremt, amely egyszerű elven nyugszik: a jobb győz. Kell ennél igazságosabb mérce egy versenyben? Ha vannak árnyoldalai, azok nem a piaci logika hibáiból, hanem a szabályozás (az állam) korruptságából erednek. A lobbizás, a cronyzmus és az oligarchia, a versenyjog gyengesége, a közbeszerzés átláthatatlansága, az asztali alatti egyezségek, az adókörnyezetek egyenlőtlensége világszerte probléma, és világszerte az államok „sara”, ami a piaci szereplők — egyébként önmagában érthető, bár immorális — érdekeivel találkozva rombolja az egyensúlyi piacot (döntően a nem piaci alapú, tehát veszteségeket okozó döntések elszaporodása miatt). Ezért kell a centralizált államok illetékességét jelentősen csökkenteni a közpénzek elosztásában, illetve kizárólag a közszolgáltatásokra és az igazságosság alapvetői szempontjainak érvényesítésére korlátozni. De ha ez a mai, korrupt állapot az államok reformja helyett a piac egyoldalú kritikájába torkollik; ha maga a probléma (a korrupt állam) tűnik fel az egyetlen intézményes „megoldás” színében, mint Magyarországon; ha a „Nyugatot” és a kapitalizmust alapjában, és nem a rátelepülő hibás mechanizmusok miatt támadják, akkor az elszegényedés szükségszerűen még radikálisabb ütemre vált át. Ennek látjuk már jeleit Magyarországon, amely folyamatos lecsúszásban van már a régiós versenytársai mögött is.
Magyarországon a kormányzást már régóta handabandázás és a korrupció helyettesíti. A politikai alkalmazottak könyékig turkálnak a piac által előállított GDP-ben, rombolják az erőforrásokat, élősködnek, közben gyalázzák a béna és félvak, de még mindig működő értékteremtési rendszert. Közben a magyarok bedőlnek a nacionalista, államelvű, Nyugat-ellenes propagandájuknak, mert nincsenek ismereteik — tegyük fel, egy részük látja is őket — a zürichi, monacói, aix-en-provence-i, new yorki, szingapúri kirakatok mögött rejlő komplexebb intézmények működéséről, amelyek nélkül ezek a kirakatok nem volnának. A magyarok könnyű szívvel azt hiszik, van királyi út a gazdagsághoz, konkrétan nem kell ehhez kapitalistává válnia egy ország gazdasági kultúrájának, és amit ez jelent: alapvetően erkölcsös társadalmat, átlátható államot, és a magántulajdont üzemeltetni. Azt hiszik, Felcsúton jött el újra a Megváltó. Nem az jött el. Egy politikai szélhámos jött el, amelyik, mint minden szélhámos, precízen tudja, mit szeretnének tőle hallani az áldozatai. És lám.
Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »
