Ha valaki szeretné megérteni, hogy a liberálisok és a nemzeti radikálisok mekkora utat jártak be hónapok alatt, képzelje azt, hogy január elején kimegyünk tüntetni a felső határ nélküli betelepítési kvóta mellett. Ja! A Gyurcsányékkal közösen. Imádom a nácikok és a liberákok személyes integritását, ami annyira erős, hogy kibírják egymást.
A Jobbik mozgósítási képessége sosem közelítette meg Csurka Istvánét, többek közt azért, mert az öreg színházi tapasztalata garantálta, hogy a nézők az általuk remélt, magas színvonalú szolgáltatásra számíthatnak. A Jobbik mindig sajnálta a pénzt kommunikációs szakemberekre, pedig biztos lett volna olyan, szigorúan liberális szakember, aki nagyon jó pénzért nem hagyta volna, hogy nagyon hülyét csináljanak magukból. De hát a sóherség megbosszulja magát. Drága pénzért ugyanis bárki megmondhatta volna nekik, hogy karácsony előtt, péntek délután ötkor, sötétben és esőben a modern csőcselék nem fárad ki a szabad levegőre. Ezt a felsorolást egyébként konkrétan a wécés bácsitól hallottam a Keletiben. Igaz ő simán elszedett tőlem 160 forintot egy pisilésért, tehát tudhat valamit. Még az Index is igen szolid optimizmussal számolt csak be a végső győzelmet tényleg csak hajszállal elhibázó rendezvényről.
Az ember nem tud szabadulni attól a képtől, hogy az egész egy összeesküvés, amelyet egy, a Habony Árpád fejében lévő kapcsolótáblán keresztül Orbán Viktor politikai zsenije irányít. Vagy elégséges magyarázat az is, hogy Vona és legszűkebb köre ennyi politikai tehetséggel rendelkezik.
A liberális oldalról tudjuk, hogy az anyukájukat is feldolgoznák kolbásznak a hatalomért, de a szélsőjobbról azért szerettük volna, ha jobb lehet a véleményünk. A politikai pszichológiával foglalkozó szakemberek, mielőtt a liberálisok betiltották volna azt a tudományt is, csökönyösen állították, hogy a szélsőbal és a szélsőjobb ugyanaz a lelki alkat, közös ellenségkép esetén tudnak ők közös autodafét is rendezni.
Miután Vonának nincs állandó személyisége, nem gondolta komolyan a nemzeti radikális projektet sem, mint ahogy a mostani összeliberálisozódást sem. Az ész és a politikai tehetség hiánya abban nyilvánul meg, hogy ez utóbbit akkor is erőlteti, amikor már világos, hogy szétveri a sikeresen felépített szervezetét.
Persze nem épített ő semmit, csak az élére állt – most már látszik, hogy teljesen véletlenül – annak a tömegnek, amelyet a szocialisták és a liberálisok impertinens kormányzása elüldözött a baloldali szociális demagógia táborából. Ez nem egy egységes ideológia, nem mozgat meg tömegeket, csak akkor és időlegesen, ha legalább a közeli jövőben remélhető a kenyér és a cirkusz.
Aztán amikor a rendszer-, ideológia- és személyiségfüggetlenül csak gyűlölhető liberális politikusok közé keveredik, az egyetlen értékét a maradék hitelességét veszíti el. Jellemzően Vona sosem értette meg, hogy neki min is alapul a hitelessége.
A Jobbik hitelessége azon alapult, ahogy az egykori MIÉP-é is, hogy jobbról bírálva és nemzeti kérdésekben támogatva a Fideszt, a kormányra kerülés esélye nélkül vívják reménytelen harcukat. Vona a törzsszavazóit, az igazi jobboldali radikálisokat árulta el, amikor összehavasozta magát. A Jobbik most nem a pártot húsz százalék közelébe emelő, a szocialistáktól átmenekülő szavazóit veszíti el, hanem a régi MIÉP-eseket és a Fidesztől áttévedő rendpártiakat.
Ennek a posztnak az első olvasója a macskánk volt (errefelé beszélnek is az állatok, nem csak olvasnak és a kiskutyás képek óta nagyon a begyében van a Vona), akinek az volt az első kérdése, miért szomorú? A butaság az, ami mindig szomorú.
Vona 20 évig lehetett volna még a Jobbik elnöke (ha csak véletlenül valami tehetséges embert fel nem vesznek a pártba), és 10-20 százalék között pendlizve stabilizálhatta volna a NER-t, a baloldali-liberális szociális demagógia ellenpontjaként. Nemzeti válsághelyzetben talán még tárca nélküli miniszter is lehetett volna (szigorúan hatáskör nélkül).
Most az a jövője, hogy bizonyosan bukik a választások után, sőt erősen benne van a pakliban az is, hogy januárban lecserélik, vagy a saját radikálisai vagy a Lajosék. Sőt lehet, hogy ez közös projekt lesz, mert szegény hülye Gábor már csak visz.
Személyes tippem a Jobbik miniszterelnök-jelölti pozíciójára Dúró Dóra. Az ő személye kiegyezés a radikális szárnnyal, vizslakölykök (és erőlködés) nélkül is cuki és sokkal erősebb jellem Karácsony Gergelynél. Szél Bernadettnél meg sokkal kedvesebb. És látványosan emberibb Gyurcsánynál. Ez a szép az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekben, egyenként mindegyik a legrosszabb megoldás.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
