A Nemzetpolitikai Államtitkárság tíz évvel ezelőtt azzal a céllal indította útjára a Petőfi Sándor Ösztöndíjprogramot, hogy erősítse a szórványban élő magyar közösségek nemzeti identitását, szorosabbra fűzze a kapcsolatot a határon túli és az anyaországi magyarság között, valamint támogassa a közösségépítő és -megtartó kezdeményezéseket. Az ösztöndíjasok szeptembertől júniusig végzik munkájukat kijelölt állomáshelyeiken. A program idei évfolyamába három kárpátaljai fiatal került be, akik júniusban zárták le tevékenységüket.
Másodjára tért vissza Torontáltordára, Vajdaságba Orosz Olívia a Petőfi Sándor-program ösztöndíjasaként, hogy kilenc hónapon át aktívan részt vegyen a helyi magyarság kulturális és közösségi életének erősítésében. Munkája túlmutatott az oktatáson és rendezvényszervezésen – valódi hídépítő szerepet vállalt generációk, települések és nemzetiségek között, miközben hozzájárult a magyar identitás és anyanyelv élő megőrzéséhez a szórványban.
Az ösztöndíjas napi szinten részt vett a Torontáltordai Településfejlesztő Alapítvány munkájában, a helyi közösség adminisztratív feladataiban, ugyanakkor kiemelt hangsúlyt helyezett a gyermekekkel való foglalkozásra.
A hétköznapok középpontjában az anyanyelvi nevelés állt, amely egyszerre volt oktatás és identitásformálás.
A csongori születésű fiatal színjátszó szakkört indított, ahol a gyerekekkel együtt nemcsak szavalni és szerepelni tanultak, hanem a közösségi élményen keresztül erősítették magyarságtudatukat is. A foglalkozásokon mindig egy-egy ünnepre vagy közösségi eseményre készültek, így természetes módon kapcsolódtak a helyi hagyományokhoz. „Mindig is olyan környezetben szerettem volna dolgozni, amelyben segíthetek azoknak a gyerekeknek, akik még magyarnak tartják magukat, hogy erősíthessem a nemzeti öntudatukat” – mondta Olívia.
A rendezvényszervezés terén is aktívan kivette a részét: segített a karácsonyi ünnepség és az adventi vásár lebonyolításában, ahol a gyerekek színdarabot adtak elő, valamint kézműves alkotásokkal készültek. Emellett népi játékokat, kézműves-délutánokat és tematikus napokat is szervezett. Különös hangsúlyt fektetett arra, hogy a közösség minden tagja megtalálja benne a helyét: „Külön figyelmet fordítottam a közösség különböző generációinak megszólítására. Az idősebbekkel készített életútinterjúk, közös kézműves-foglalkozások, valamint a gyermekekkel végzett játékos anyanyelvi fejlesztések segítettek hidat képezni a korosztályok között.”
A tevékenység túlmutatott Torontáltorda határain: Olívia gyakran látogatott el más délvidéki közösségekbe, például Magyarittabére vagy Magyarcsernyére is. A törzsudvarnoki magyar gyerekekkel heti rendszerességgel tartott anyanyelvápoló órákat, ahol a nyelvhasználat fejlesztése mellett a kulturális identitás erősítését tekintette fő célnak: „A gyermekek nyitottsága és érdeklődése minden alkalommal megerősített abban, hogy van értelme ennek a munkának még akkor is, ha kis létszámú csoporttal dolgozunk.”
Kiemelkedő esemény volt a Magyar Szórványnap központi ünnepsége, ahol a gyermekek magyar verseket szavaltak és néptáncot adtak elő. A fellépés minden résztvevő számára erős közösségi élményt jelentett: „Ez a szereplés nemcsak a gyerekek életében volt maradandó élmény, hanem a közösség számára is jelképes jelentőségű: megmutattuk, hogy a szórványban is él és élni akar a magyar szó és kultúra.”
Az ösztöndíjas év egyik újítása a digitális jelenlét megerősítése volt. Fotókkal, videókkal és rövid beszámolókkal dokumentálták a helyi magyar programokat, ezzel nemcsak a helyieket, hanem az elszármazottakat is bekapcsolva a közösség életébe. „Fontosnak tartom, hogy a hagyományaink digitálisan is nyomot hagyjanak, elérhetők és újraélhetők legyenek.”
Zárszavában Olívia megerősítette: a helyi közösség befogadó nyitottsága lehetővé tette, hogy a munkája valódi tartalommal bírjon. A közös tevékenység nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is megerősítést adott abban, hogy a kultúra, a nyelv és az összetartozás még a szórványban is megtartható: „Hiszem, hogy minden kis lépés, amelyet a magyar nyelv, kultúra és közösségi élmény irányába tettünk, hozzájárul ahhoz, hogy Torontáltorda továbbra is egy élő, erős magyar közösség maradhasson a szórványban.”
Forrás: Kárpátalja lap/Lőrinc Ingrid
The post Egy ösztöndíjas kilenc hónapja a magyarság szolgálatában appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
