Negyvenegy rendőr. Ennyi állta körbe a szovjet megszállás emlékművét a Szabadság téren, tegnap este. Ennyien vigyázták a szégyenteljes szobrot, amíg öt emlékezni vágyó ember meggyújtotta az emlékezés mécseseit. (Fotó: Varga Moncsi – Hunhír.info)
Százhúsz mécses lobbant fel az emlékmű tövében, emlékeztetendő az arra járókat: 1956-ban e napon verték le forradalmunkat, ez volt az a nap, amikor a szovjet tankok bevonultak, és kezdetét vette a megtorlás. Öt ember – ennyien rakták ki a forradalom évszámát, hadd lobogjon az arra járók előtt, hadd lássák az amerikai követség ablakaiból.
Megjelent egy fiatal srác. A barátját várta, de nem tudott szó nélkül elmenni az emlékezés mécsesei mellett. Kérte, legalább egyet hadd tegyen ő a helyére. Sapkáját levéve, fejét meghajtva tette helyére a pislákoló lángot.
Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője is civilként jött a térre. A megemlékezés virágait a nemzet gyásznapján a mécsesek elé helyezte el. Érkezett Gonda László, a 2006-os események egyik aktív résztvevője, ő is emlékezni akart. Mesélt, gyerekként hogyan élte át az eseményeket. Maroknyi csapat verődött össze, mire az összes mécses a helyére került.
És megállított két orosz lány. Nézték, mi készül, mit csinálnak az emberek a téren. Megértették. De miért van még a szovjet jelkép azon a szobron, kérdezték. Ez nem az oroszok, hanem a szovjetek emlékműve, azoké a szovjeteké, akik vérbe fojtották egy nemzet tiszta forradalmát, ezért nem szeretjük az elnyomás jelképét hordozó obeliszket – válaszoltam. És a két lány megértette, helyeslően bólintott, mielőtt vissza-visszanézve tovább ballagott.
Egy maroknyi ember. Ennyien emlékeztek csak a téren. A békés megemlékezést, vagy sokkal inkább a véres bosszút és a megtorlásokat idéző emlékművet pedig szerte a Szabadságról elnevezett téren közel száz rendőr vigyázta. Csak úgy, a szabadság jegyében…
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
