Június 24-én délelőtt XIV. Leó pápa a Szent Péter-bazilikában találkozott a világ minden tájáról érkezett papnövendékekkel jubileumi zarándoklatuk alkalmából. A Szentatya meghitt és tanító szándékú homíliájában a papi hivatás méltóságáról és az emberi-szellemi formálódás fontosságáról szólt. Arra buzdította a szeminaristákat, hogy lelkük mélyéből vállalják elhívásukat, legyenek a remény tanúi, s egy olyan Egyház szolgái, amely nyitott, kifelé forduló és missziós lelkületű.
Magyar Kurír és Tőzsér Endre SP fordítása nyomán a Szentatya homíliájából részleteket közlünk.
A remény tanúi: bátran mondjatok igent Krisztusnak
„Ma nemcsak zarándokok vagytok, hanem a remény tanúi is” – fordult a Szentatya a jelenlévő papnövendékekhez, kifejezve háláját a papi hivatás vállalásáért. Elismerte bátorságukat, hogy „nem könnyű időszakban” mondtak igent Isten meghívására.
„Alázatosan és bátran igent mondotok a titeket hívó Krisztusnak; és ez a neki kimondott »itt vagyok«, az Egyház életének keretében születik meg.”
A pápa arra emlékeztette őket, hogy a meghívás első formája a barátság Krisztussal – egy életre szóló kapcsolat, amely átalakít és vezet.
A szeminárium, mint az érzelmek iskolája
XIV. Leó szerint a szeminárium nemcsak tanulmányok, hanem belső formálódás helye is. Külön hangsúlyozta az érzelmi érettség jelentőségét:
„A szemináriumnak […] az érzelmek iskolájának kellene lennie. […] Meg kell tanulnunk szeretni, mégpedig úgy, ahogyan Jézus szeret.”
A pápa Szent Ágostonra utalva sürgette a szívbe való visszatérés bátorságát: „Térjünk vissza a szívünkbe, mert ott találjuk Isten nyomait.”
A belső világ gondozása – a csend, az imádság és az önismeret gyakorlása – nélkülözhetetlen, hogy a pap hiteles pásztorként tudjon jelen lenni.
A megkülönböztetés művészete
A Szentatya felhívta a figyelmet a lelki megkülönböztetés fontosságára is:
„Ha gondot viseltek a szívetekre – a csend, az elmélkedés és az imádság mindennapi alkalmaival –, elsajátíthatjátok a megkülönböztetés művészetét.”
Ennek gyakorlása révén a szemináriumban eltöltött évek során nemcsak a hivatás tisztul ki, hanem a személyes hit és emberség is elmélyül. Példaként állította Szűz Máriát: „Belső világunknak […] képessé kell válnia a megőrzésre és az elmélkedésre.”
(Fotó: Vatican Media)
A Krisztus-szív érzéseinek elsajátítása
A pápa arra buzdított, hogy a növendékek már most próbáljanak Jézus szívével szeretni: „Ahogyan Krisztus emberi szívvel szeretett, úgy nektek is Krisztus szívével kell szeretnetek!”
Hangsúlyozta, hogy a papságra készülőknek nemcsak intellektuálisan, hanem teljes emberségükkel kell alakulniuk – őszintén szembenézve szorongásaikkal, gyengeségeikkel is:
„A válságokat, korlátokat, gyarlóságokat nem szabad elrejteni, ezek valójában a kegyelem és a húsvét megtapasztalásának alkalmai.”
A szolgáló, együttérző szív lelkülete
A homília végén XIV. Leó arra kérte a fiatalokat, hogy engedjék, hogy a Szentlélek „már a felszentelés előtt »felkenje« emberségüket”. A pap küldetése az irgalmasság, a gyengédség, az osztozás tanúságtétele.
„Krisztus szívét mérhetetlen együttérzés vezérli: ő az emberiség irgalmas szamaritánusa, és azt mondja nekünk: »Menj, és tégy te is hasonlóképpen«.”
A Szentatya reményét fejezte ki, hogy e találkozó elmélyíti a papnövendékek személyes párbeszédét az Úrral: „Az, hogy egyre jobban elsajátíthassátok szívének érzéseit, mely szeretettől dobog értetek és az egész emberiségért.”
A Szentatya homíliája teljes terjedelmében ITT olvasható.
BN/Felvidék.ma/Magyar Kurír
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
