Egy merénylet üzenete

Charlie Kirk jobboldali influenszert, médiaszemélyiséget, a Turning Point USA alapítóját szeptember 10-én helyi idő szerint 12 óra 23 perckor torkon lőtték kivégezték a Utah Valley Egyetemen több ezer diák szeme láttára. 33 órás hajtóvadászatot követően pénteken jelentette be az FBI, hogy elfogták a 22 éves elkövetőt, Tyler Robinsont, aki hozzátartozói szerint az utóbbi években radikalizálódott. Nemrég pedig kiderült, hogy a merénylő egy magát transzneműnek valló partnerrel élt együtt Saint George városában, a nyomozók szerint pedig ez a körülmény a lehetséges indítékre is utalhat. Tovább erősíti a feltételezést, hogy a gyilkosság során használt távcsöves puska mellett töltényhüvelyek voltak, amikre olyan feliratokat véstek fel, mint például „Hé, fasiszta! Kapd el!”.

Robinson ellen az államügyészség minősített emberölés, súlyos testi sértést okozó lőfegyverrel való visszaélés és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt indít eljárást. Ezek mindegyike állami vád, ami azt jelenti, hogy Robinson ügyét nem kezelik szövetségi bűncselekményként. Viszont a minősített emberölés Utah államban főbenjáró bűncselekménynek számít, azaz halálbüntetést is ki lehet szabni érte. Bár hozzá kell tennünk, hogy Utah államban 1976 és 2024 között mindössze nyolc emberen hajtották végre a halálos ítéletet, míg például Texasban ugyanezen idő alatt 595 állami és 6 szövetségi kivégzést hajtottak végre. Donald Trump amerikai elnök reméli, tettéért az elkövető halálbüntetést kap.

A merénylet pillanatáról készült sokkoló felvételek perceken belül elárasztották a közösségi médiát. Talán nem túlzok, ha azt írom: Charlie Kirk neve a magyarok számára nem sokat mondott – leszámítva az amerikai közélet iránt szenvedélyesen érdeklődőket – egészen szerda estig. Azóta viszont azt üzeni, hogy az az amerikai álom, mely nagyban hozzájárult a Szovjetunió összeomlásához és amiért mi is évtizedeken át sóvárogtunk, mára rémálommá vált.

Egy olyan rémálommá, ahol meg lehet ölni egy 31 éves, kétgyermekes családapát, amiért vállalja az értékrendjét, amiért bárhol és bárkivel tudott és hajlandó volt vitázni hazája sorsáról. Egy egyetemi campuson, amelynek arra kellene törekednie, hogy hallgatóikat vitára, érvelésre és mások szempontjainak a mérlegelésére tanítsák. Arra, hogy teret adjanak a kísérletezésnek, amibe beleférnek a merész hipotézisek és az eltérő nézetek is, amiről szabadon kell és lehet vitázni, az egymással ellentétes véleményeket ütköztetni. Ezzel nevelve a különböző álláspontokat megfogalmazókat a kölcsönös tiszteletre, méltóságuk figyelembevételére. Arra, hogy fontos legyen olyan vitakultúra meghonosítására, ami mindenki számára szavatolja a szabad és félelem nélküli véleménynyilvánítás jogát.